Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-03 / 17. szám
1996. május 3. Paksi Hírnök 3) is cipősarkakon szoktam végbillegni a paksi főutcán, kkoriban folyt az atomerőmű reprendezése, rengeteg autó állította a földet. A sofőrök adáltak, integettek, kiabáltak, ^ébresztettek, hogy nagylány ttem. Hosszan tartott az építkezés, enne katonák is részt vettek, n addigra pesti egyetemistaent kéthetente látogattam hat. Fönt, a „hegyen”, a Lepke resszóban rendszeresen elleníztem a honvédség tánctudoányát. ÉMETÜL, OROSZUL, NGOLUL kanyargós az életútja. Az újgírást Szekszárdon, a Tolna Meri Népújságnál kezdte, a Dunavárosi Hírlapnál folytatta és jó tje Budapesten, országos lapokí műveli.)-Alsó tagozatban anyám beitott németórákra. A pénzt köl- Snkéregette, hogy tanulni küldssen Paks úri gyerekei közé. Szekszárdon írtam már újsát, a megyébe látogató német iágíró kollégának egy hétig mácsoltam. Pakson az ERBE izgatója fogadott bennünket, lémet újságíró (mellesleg mérk) kérte, hogy beszélgethes- i atomenergetikai szakmérkökkel. Másfél-két órán keltül társalogtunk négyesben, alatt én, a tolmács, csupán áig értettem, hogy printerkor, ikunderkör, cirkulál a víz. írencsére Budán, a Gellértgy oldalában jól megtanítot: nekem a németet. Az Eötvös llégiumban, a bölcsészek feliALÁD légvárában, a műszaki kifejezéseket is. A paksi gimnáziumban megalapozott orosz tudás ugyancsak segített. A lengyel munkások, akik az erőműépítkezésen dolgoztak, vasárnaponként buzgón imádkoztak a paksi katolikus templomban. A fejkendős Bözsi nénik, Maris nénik türelmesen hallgatták a lengyel nyelvű misét. En az orosszal többnyire fel is fogtam az értelmét. Mint őspaksi jól kijöttem az atomosokkal. Az erőműben tol-A SZÜLŐI HÁZ mácsoló egyik lánytól tanultam meg angolul. Előbb a Munkásművelődési Központba, utána a műszaki szállóra jártam tanulni, föl a Kishegyre, Dunaújvárosból. A paksi lakótelepen szerzett angol nyelvtudásomat kanadai, amerikai, angol, sőt skót származású embereken is kipróbáltam. Oké. KÖLCSÖNKÖNYVEKTŐL A SAJÁT REGÉNYIG (Állandóan ingázott, bajokkal küzdött. A problémákról nem beszél. Az arca sem árulkodik. Hogyan csinálja ezt egy nő festék nélkül?)- Nyolc-tíz éves koromban elolvastam szinte az összesjókai-, Mikszáth- és Verne-regényt. Petróleumlámpánál. A könyveket a paksi könyvtárból kölcsönöztem. Beleszerettem az irodalomba. Annyira, hogy végül magyar irodalomból doktoráltam a pesti bölcsészkaron. Aztán én is írtam regényt, írok is. Persze, manapság szponzor kell a kiadáshoz. Első regényemben a nem létező vidéki várost a létező Paksból, Szekszárdból, Dunaújvárosból és Csepelből gyúrtam össze. A MAGYAR RÁDIÓ, MEG AHAZAIÍZ (Jelenleg egy számítógépes tanfolyam végzése révén újra van diákigazolványa. Karcsú alakja is olyan, akár egy diáklányé.)-Valaha sorra nyertem a tanulmányi versenyeket, anyám az okleveleimet büszkén mutogatta a szomszédságnak. Az országos sajtópályázatokon kapott díjaimat ugyanígy megsétáltatta. A sikereket neki is köszönhettem. Vagy például Vajnai tanárnőnek, a paksi gimnáziumból. A sors kegyes, a sors kegyetlen. Négy és fél év alatt három koporsót vettem: a nővéremnek, az apámnak, az anyámnak. Családi házunkat a Tolnai úton kívül-belül felújíttattam. Érdekes, hogy mennyi paksi ismerősöm ért rá segíteni. Nagyon nehezen szakadtam el lelkileg attól a kicsinosított háztól, az én legkedvesebb „cikkemtől”. Aláírva az adásvételi szerződést, úgy éreztem, most temetem el a negyedik halottamat. Azóta évente hat hétvégét töltök Pakson, részben a temető, részben az ismerősök, barátnők miatt. Kellemes dolog pesti éttermekben, fogadásokon munkaebédet, munkavacsorát enni, de a hazai ízeket Pakson rakják elém. Szívesen olvasom fel a jegyzeteimet a Magyar Rádióban, a Kossuth vagy a Petőfi adón, de ott nem mondhatom a „jövök” helyett azt, hogy „gyüvök”. Pakson mondhatom. Paks nékem örök. A holtak hívnak, az élők várnak. Pakson itthon vagyok, Pesten otthon. Tolna megye tartja a bakot, hogy mászhassak fölfelé. * * * (Ez ő. Dr. Kovács Mária újságíró Pestről, aki megmaradt a földespusztai Szénái Juliska lányának, Kovács Mari maradt Paksról. Jó ég tudja, hogyan csinálta.) BUBO R GYULA Anyám meghalt, és vele halt a bánat, Csend települt szelíden a házra, Hallgatnak a falak, az utcai lárma tegnapot takaró fátylak susogása. * * * Hogy engem megelőztél, már nem siratlak, anyám, Élni akarok és írni, a te dicsőségedre, anyám, Könyv lesz a sorsod, nem a halál, Feltámasztlak a toliammal, anyám. (Versrészletek Szénái Julianna emlékére) ÉKEM ÖRÖK... ként díjakkal látom. Most éppen a ja van nála, amikor az újságírószönk. Egyébként pedig regényt ír. ■a. Merthogy innen valósi.
