Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-04-19 / 15. szám
Paksi Hírnök 1996. április 19. AZ ERDŐ ÜGYEI AZ ERDŐBE VISZNEK? Az erdők privatizációja meglehetősen sürgőssé tette a vadvédelemre és a vadgazdálkodásra szóló törvény megalkotását, éppúgy mint az erdőgazdálkodásét. FÖLDÜNKÉRT Az emberiség fejlődésével földünk szennyezettsége is növekedett. Az Egyesült Államokban 1970. I április 22-én húszmillió ember vett részt békés tüntetésen, előadás-sorozatokon és egyéb eseményeken tiltakozva a környezet jelentős romlása miatt. Ez indította el a környezetvédő mozgalmakat szerte a világban, így nálunk is. Tény, hogy Földünk légkörében az ipari forradalom kezdete óta mintegy huszonöt százalékkal nőtt a széndioxid mennyisége, a metáné megduplázódott, s minden jel arra mutat, hogy ezeknek az anyagoknak a felszaporodása előbb-utóbb megváltoztatja Földünk éghajlatát. T lazánk területének tizenegy £1 százalékán erősen szenynyezett a levegő, pedig itt él a lakosság majdnem fele. Elsősorban a hőerőművek, az ipari üzemek, a közlekedés szennyezi a levegőt. A levegő tisztításában az erdőknek nagy szerepe van. Hazánk területének tizennyolc százalékát borítja erdő. Földünk légkörének oxigéntartalma nagy mértékben függ attól is, hogy mennyi fotoszintetizáló növény él a szárazföldön és a vizekben. Naponta majdnem százezer ember születik a Földön. Az emberiség csak úgy maradhat fenn, ha vigyázunk környezetünk tisztaságára. Ha csak lehet, ne csupán a Föld napján gondoljunk arra, hogy nemcsak az öl, aki fegyvert ragad, hanem az is, aki a szennyezett levegővel vagy ivóvízzel mérgezi embertársait, betegségre és korai halálra ítélve őket. Ezen a napon Paks városában száztíz fát fognak elültetni. -seregély-Aparlament általános vitája tárgyát képező új vadászati törvény alapjaiban rendítheti meg annak a mintegy nyolcszáz vadásztársaságnak létét, amely ma állami tulajdonú vadászterületet bérel. Jó néhány alapvető kérdésben döntenie kell a parlamentnek. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy összefügg-e az erdő tulajdonjoga és a vadászati jog vagy sem. Az is igen lényeges, hogy kié legyen a vadállomány: az államé vagy pedig úgynevezett uradan jószágként határozzák meg, amellyel a lelövés pillanatától a vadászati jog birtokosa rendelkezhet. A vitákban felmerülnek a vadkárok okozta felelősség, a környezetvédelem, a vadállomány megőrzésének fontossága, de valójában az a tét, hogy ki lőheti ki évről évre a csökkenő számú nemes vadat. Nemzetgazdasági szempontból elhanyagolható a vadgazdálkodási ágazat évi ötmilliárd forintos árbevétele, de az ország mintegy ötvenezer vadásza hódolni szeretne szenvedélyének. A korábbi vadászati struktúra megőrzésében érdekelt vadásztársaságoknak az a célja, hogy a bérbeadás rendszere változatlan maradjon. Ennek viszont az a feltétele, hogy a bérbe adásról ugyanazok döntsenek a jövőben is, akik jelenleg. A csata most mégis a legkisebb engedélyezett vadászterület nagysága körül forog. Arról van szó ugyanis, hogy mekkora az a legkisebb földterület-tulajdon, amelynek birtokosai, önálló jogi személyként társaságot létrehozva, maguk gyakorolhatják a vadászatijogot. A törvényjavaslatot kidolgozó agrárkormányzat a jelenlegi álláspont szerint háromezer hektárban határozza meg a minimális vadászterületet. A birtokviszonyok ismeretében így a magántulajdonban lévő, egy főre jutó átlagos erdőterület négy és fél hektár - s egy minimális méretű vadászterülethez hatszázhetven tulajdonosnak kellene szövetkeznie. Csekély a valószínűsége annak, hogy nagy számban alakulnának tisztán magántulajdonosokból álló társaságok. Inkább állami tulajdonú erdőhöz csatlakoznának magánszemélyek, így az állam megtarthatná teljes döntési jogát a társaság felett, mivel a szavazási jog a birtokolt terület nagyságával arányos. Számosán tiltakoznak a vadászati törvényjavaslat azon elképzelése ellen is, hogy a vad állami tulajdon maradjon. Hiszen nehezen magyarázható az, hogy egy vadásztársaság saját költségén felnevel mondjuk tízezer fácáncsibét, akkor miért kerüljön az állomány állami tulajdonba. A törvénykezési huzavona után ma már az elbizonytalanodott vadgazdaságok nem hajlandók nagyobb befektetésekre. Sok helyen igyekeznek még a törvény megalkotása előtt az értékesebb trófeájú vadak kilövésére. A háromezer hektáros vadászati terület sem sokat javít a helyzeten, hiszen ebben az esetben az erdőtulajdonos magánszemélyek túlnyomó többsége elveszíti döntési jogát saját vadászterülete felett. Aligha várható ez esetben tőlük, hogy a saját birtokukban lévő területen a faállományt és haszonnövényeiket fenyegető állatállománynyal kesztyűs kézzel bánjanak. -seregély-
