Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-04-12 / 14. szám
Paksi Hírnök 1996. április 12. (5 PÁRKAPCSOLATOK M FÉRJ - FELESEG NÉLKÜL Úgy tűnik, hogy az ezredfordulóhoz közeledő Magyarországon nemcsak a megromlott, bomlott házasságok sokasodnak, de azoknak a nőknek és férfiaknak is egyre nő a számuk, akik sohasem létesítettek tartós párkapcsolatot, nem kötöttek házasságot, s egy bizonyos kor, mondjuk harmincöt év felett, minden valószínűség szerint már nem is fognak. Bizonyos, hogy nem könnyű manapság családot alapítani. Elsősorban mégsem a családalapítások számának esésében mutatkoztak meg a nehézségek hatásai, sőt. Gyerekként családban nő fel - általában - többségünk. Felnőttként már maga dönti, vállalja-e a házasság kötelékét. Akadnak, akik, bár túlvannak életük delén, sohasem voltak, s mint egyöntetűen vallják nem is lesznek családalapítók. Ferenc 44 éves jól szituált építészmérnök, jól fizető munkahellyel, lakással, autóval.- Őszintén szólva magam sem tudom, hogy miért nem vettem nőül eddig senkit - válaszolja kérdésemre. - Nagyon sok nő a barátom, szigorúan baráti értelemben. Mindig voltak hosszabb, rövidebb szerelmi kapcsolataim, de élettársi viszonyt sohasem alakítottam ki senkivel. Apám korán meghalt, édesanyám nevelt fel. Nagyon erős jellemű asszony volt, mindig is elvárta, hogy én alkalmazkodjak hozzá. Talán ez válthatta ki bennem azt a kényszert, hogy munkahelyen, baráti társaságokban ma is igyekszem alkalmazkodni másokhoz, s furcsa módon azt az igyekezetei is, hogy a magánéletem legnagyobb részét megpróbáljam mentesíteni ettől a kényszertől.- Tulajdonképpen jól érzem magam ebben a helyzetben. Igaz már többször gondoltam arra, hogy magamhoz veszek egy kisgyermeket, akit elhagytak a szülei, de elsősorban nem azért, mert agglegény vagyok, hanem hogy segítsek rajta. Júlia 37 éves ápolónő. Jelenleg a szekszárdi kórházban dolgozik. Idős, beteges szüleivel él, akik ápolásra szorulnak.-Mindig romantikus lélek voltam - meséli. - Faltam a szerelmes regényeket és álmodoztam a királyfiról, aki majd egyszer rámtalál. Ma már nem bánom, hogy sohasem jött el. Én mindig csalódtam a férfiakban. Önzőknek, kiszámíthatatlanoknak tartom őket. Huszonévesen úgy vágytam a házasságra, hogy az kimondhatatlan, s mégis mindig féltem tőle. Az apró, jelentéktelen csalódások számomra egyenesen tragikusak voltak. Azt hiszem, hogy a csalódásoktól való félelem akadályozott meg abban, hogy férjhez menjek. Tudom, hogy ez nem normális állapot, de az én koromban már nem sokat tehet ellene az ember. Henrik 44 éves. Foglalkozása hegesztő. Kisebb-nagyobb H // SZERVEZETTEBB ESKÜVŐKET... Talán ez a két szó lehetne a legkifejezőbb elve, mottója annak a nehezen körülírható tevékenységnek, amelyet a vőfélyi mesterség jelent. Egy paksi fiatalember, Ring István mesélt erről:- Már tíz éve szaxofonozom egy lakodalmas zenekarban és az ott szerzett tapasztalatok érlelték meg bennem az elhatározást, hogy belevágjak a vőfélyi tudományok elsajátításába. Tavaly áprilisban debütáltam és büszkén elmondhatom, hogy a szekszárdi „Év esküvője” rendezvénynek én lehettem a műsorvezető házigazdája. A lakodalmi zenélés évei alatt figyeltem meg, hogy az esküvők nagyon sokszor fejetlenül, szervezetlenül zajlanak. Mindenki okosabb akar lenni a másiknál és ezért senki sem figyel a másik tanácsára. Az örömszülők rohangálnak, a rokonok idegeskednek, senki sem tudja mit csináljon, előfordult, hogy a menyasszony sírva fakadt. A vőfély feladata pontosan az, hogy az esküvő és a lakodalom gördülékeny, zökkenőmentes legyen. Sokan csak egy újabb, költői vénájú pincért látnak bennem, aki az üresjáratokban szórakoztatja a vendégsereget, pedig nem a külcsín és a rigmus a fontos. A szervezés a lelke mindennek, a lényeg, hogy mindenki élvezze az ünnepet. A köszöntőknél nem beszélek sokat és a zenekar helyett nem akarom a résztvevőket szórakoztatni. Nem az a hitvallásom, hogy mindig a porondon legyek - nem szeretnék fölösleges lenni. Fontos, hogy a vacsoránál ne váljanak a vendégek a fogásokra. A paksi ember szeret mulatni, legyen a zenéé és a táncé az est. A kellékekről, hozzávalókról és a felkészülésről is sok érdekeset tudhattunk meg:-A versek, rigmusok jó részét én magam írom, bár nagyon sok segítséget kapok a néprajzosoktól is. Létezik egy Vőfélykönyv és egy nyugalmazott kunszentmiklósi vőfély Lakodalmas tankönyve, ezekből is sokat tanulhattam. A gyakran nem könnyű és hosszú mondókákat legkönnyebben vezetés közben tudom jól „bevésni”, sokat segít a dallamosságuk is. A repertoáromat folyamatosan újítom és bővíteni, hiszen csak Pakson főszezonban - májusban és szeptemberben - egy hétvégén akár 7-8 esküvőt is tarmegszakításokkal immár több mint tíz esztendeje külföldön dolgozik. Szülei sajnos már nem élnek, így ha néha hazalátogat Paksra csak az üres szülői ház és néhány régi barát, ismerős fogadja.-Nősülni, komám? - kérdez vissza hetykén. - Amíg másnak van felesége, addig mi a fenének kellene nekem? Azért, hogy amíg én kint dolgozok, addig itthon mások az asszonyon dolgozzanak? Nem őrültem én meg kiskomám. Élek, virulok, ahogy kedvem tartja, nem kell nekem a gond. Mit foglalkozzak én az öregkorral? Az ilyenek, mint én, sohasem öregszenek meg. Vagy ha mégis, bevágják magukat az öregek otthonába, s vadászgatnak tovább a zsenge ápolónőcskékre. Némileg idézve a slágert: „Henrik, jaj rendes fiú, erről nem tehet.” Mármint ezen meggyőződéséről. Mert mi van, ha mondjuk nem is olyan zsengék azok az ápolónőcskék vagy éppenséggel a kezére vernek? Hát igen. Ez is benne van a pakliban... SZARKA JÓZSEF tanak... A menyasszonyos háznál kapom meg a kalapomra a szebbnél-szebb bokrétát és a vőfélypálcámra a szalagot. Tulajdonképpen a menyasszony ekkor fogadja el közreműködésemet a számára nagyon fontos esemény lebonyolításában. A vőfélypálca vagy nagyobb testvére, a vőfélybot szerepe régen az volt, hogy a vőfély mondanivalója előtt ezzel kopogtatta meg a ház fagerendáját. Én ma már az asztalra csapok, hiszen nincsenek fagerendák. Az éjféli menyaszszonytánc után kezdődik az igazi mulatozás, ekkor már nincs igazán sok dolgom, bár a régebbi szokások szerint a vőfély dolga volt a hajnalban távozó vendégek búcsúztatása is. (szp)
