Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-04-12 / 14. szám

1996. április 12. Paksi Hírnök 1 EMBERMESÉK n M EGYSZERŰ. MEGSEM HÉTKÖZNAPI EMBER Élnek köztünk egyszerű, s mégsem mindennapi em­berek. Olyanok, akiket furcsa, kivételes szokásaik miatt egyesek különcnek tar­tanak, mások szívesen ülnek le velük egy-egy érdekes be­szélgetésre. Jómagam az utób­biak közé tartozom. A Kálvária utcában élő Huszár Dezső is az egyszerű, s mégsem mindennapi embe­rek közé tartozik. Az ötvene­dik éve felé járó férfi igazi ezermester, fúró-faragó típus, aki nem ismer lehetetlent. Gyűjtőszenvedélye ritkaság­­számba megy, természetre va­ló rácsodálkozása és szeretete gyermekkora óta olthatadan. Készített ő már indonéz ka­tamaránt, csillagásztávcsöve­ket. Lakásában mindenféle ten­geri herkentyű, kagylók, csi­gák, tengeri csillagok, cápafo­gak találhatók az óceánok mé­lyéből. Száz-egynéhány éves elöltöltős, kovás, elefántcsont markolatú pisztolyok, keleti szobrok mesélnek az oltha­­tatlan gyűjtőszenvedélyről, csillagásztávcső, természeti könyvek, lexikonok tömkele­gé a világ minél mélyebb meg­ismerésére tett erőfeszítések­ről. Kertjében etióp lobéliák, sárkányfák, különböző kak­tuszok, mindenféle zöldle­­velűek.- Igyekszek magam köré vonni egy darabkát a termé­szetből - mondja. - Ha a sárkányfákra nézek, egy kicsit Afrikában vagyok, ha kezem­be veszek egy-egy kagylót rög­tön a származási hely jut eszembe, mondjuk a Dél­­kínai-tenger vagy éppenség­gel az Antillák. A csillagász­távcső számomra nem egy­szerűen lakásdísz. Ha az idő engedi szívesen vizsgálom a csillagokat. Látom a Hold hegy-völgyeit, a bolygókat - ilyenkor egy kicsit együtt va­gyok az Univerzummal.- Puszta kedvtelés ez az egész vagy valamiféle kényszer?- Egy kicsit ez, egy kicsit az. Igyekszem munkámon túl olyan dolgokkal kitölteni az életemet, amelyek örömöt je­lentenek számomra. Srácko­romban én is azok közé a rosszcsont paksi kölykök közé tartoztam, akikben a kí­váncsiság elhomályosította a veszélyérzetet. Miközben édes­anyám ruhát mosott a folyón, én egy elcsent fateknőben egy darab deszkával megtanultam evezni. Sokszor felborultam, hát kénytelen voltam megta­nulni úszni, nehogy belefullad­jak a vízbe. Ezek után már minden könnyebben ment. Mint egy kis búvár alámerül­tem és gyűjtöttem a kagyló­kat, csigákat, rákokat. Csodál­tam és szerettem őket. Mint afféle gyerek, mindenre kí­váncsi voltam. Saját készítésű papírsárkányt eregettünk a többiekkel, így hódítottuk meg' az eget, s esténként arról vi­táztunk, hogy miért oly fürge a fürge gyík, s miért olyan lus­ta-lassú a teknősbéka. Azt hiszem, hogy innen a kíván­csi, önmagát mindig megha­ladni kívánó természetem.-Könyvtára egyebek mellett arról is tanúskodik, hogy igen ér­deklik a megmagyarázhatatlan jelenségek, paranormális dolgok, az évezredes kultúrák titkai.-Nagyon is elképzelhető­nek tartom, hogy a részünkről megmagyarázhatatlan dolgok, jelenségek egyetemes igazsá­got vagy igazságokat rejtenek. Mióta önmagára eszmélt az ember ugyanúgy felnéz a csil­lagos égre, mint a kisgyerme­kek a felnőttek világára. Nem véletlenül foglalkoznak oly sokan az UFO-kérdéssel.-Kissé fantaszta a látás­módja...-Szerintem mindenki fan­taszta valahol. Ha például a fel­fedezők vagy a művészek nem lennének azok, sohasem érnének el eredményeket.-Furcsán hangzanak ezek a megállapítások egy olyan ember részéről, aki csupán a köznapi polgár életét vallja magáénak...-A köznapiság is ad lehe­tőséget a szerény bölcselke­désre. — Önt többen magányos kü­löncnek tartják. — Tévedés ne essék, vannak igen jó barátaim. A különc­ködés pedig - legalábbis véle­ményem szerint, hasonlatos a fantáziáláshoz. Mindenki kü­lönc valahol. — Hisz a csodákban?-Persze, hogy hiszek, hi­szen itt vannak körülöttünk, azt is mondhatnám, hogy minden létező csoda, magun­kat is beleértve. Huszár Dezső végsőkig hű­séges marad a maga álmodta­­alkotta világhoz. A továbbiak­ban is elmereng az asztalára terített csillagtérkép felett, ez­után is tanulmányozni fogja az őserdők, óceánok világát, akárcsak a távol-keleti vagy éppenséggel prekolumbiai kul­túrákat, s természetesen a megmagyarázhatatlan jelen­ségeket. Elgondolkodom az, hogy ki is ő tulajdonképpen? Polihisztor-töredék, aki töre­dékében is érdekes és figye­lemre méltó? Talán jobb, ha eredeti megállapításomnál ma­radok: egyszerű, s mégsem hétköznapi ember. SZARKAJÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents