Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-03-15 / 10. szám

Paksi Hírnök 1996. március 15. TURMIX CSÓRÓ SZARKAJÓZSEF A mondás szerint nem az a baj, ha lopsz, hanem az, hogyha rajtakapnak. Per­sze itt is vannak kivételek, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. Teszem azt nem baj, ha tolvaj lop a tolvajtól, sőt... Ha már a rend, a jog képtelen igazságot, elégtételt szolgáltat­ni az eredeti sértettnek, leg­alább valamelyik tolvaj szol­gáltasson okot némi káröröm­re. A lefülelt tolvaj kerülhet kis és nagy bajba. - A kicsi általá­ban nagyba, a nagy kicsibe. Ha például egy kisnyugdíjas elcsen valamelyik közértből tíz deka párizsit s lefülelik, több­nyire nagy bajba kerül. Ha mil­liókat csór egy milliomos, s rá­jönnek a mesterkedésre nem igazán nagy a baj, hiszen ő ki­tűnőjogászokat fizet, akik több­nyire ki is húzzák a csávából. Apropó, jogászok. Egy jo­gász barátom arról be­szélt, hogy a jognak nem feltétlenül az a dolga, hogy igazságot tegyen (ez legtöbb­ször nem is sikerül), hanem az, hogy betartassa a törvényt. Keserűségre azonban sem­mi ok. Lehet vágányán jönni­­menni, machinálni egy kicsit az adóval, adni-venni, tenni­­venni csak úgy lazán a szürke gazdaságban, nem ám vege­tálni becsületesen a kemény adókkal, TB-vel, mindenféle levonásokkal lefaragott létmi­nimumhoz sem elegendő fix fizetésen, inkább bonyolódni fekete munkákba. Végül is mi, akik évtizede­ken át többé-kevésbé hasonló szintű jövedelemből éltünk, mi szavaztuk meg, hogy te­hetségesebbjeink polgár mód­jára tulajdonosok legyenek, nem illik hát azon vacilál­­nunk, hogy kosztpénzen spó­rolták-e meg egyesek a millió­kat gyárakra, szövetkezeti résztulajdonokra, luxusko­csikra és így tovább. Mindig az ártatlanság vélel­méből kell kiindulnunk. (5 BÁDOGOSOK KERESTETNEK A paksi kirendeltségen je­lenleg 2425-en keresnek munkahelyet, főképp szak-, betanított- és segédmunká­sok:-Már évek óta emelkedés tapasztalható a decemberi, ja­nuári hónapokban a munka­­nélküliek számát illetően - tájékoztat Saáry Miklósné, a paksi kirendeltség vezetője. Ennek egyik oka, hogy a kör­nyező települések termelő szövetkezetei télvíz idejére munkanélküli segélyre küldik embereiket, majd a jó idő kö­zeledtével visszahívják őket. Az építőiparban, mezőgazda­ságban dolgozók közül sokan itt „telelnek” nálunk. Eddig februárban az atom­erőműbe bedolgozó kft.-k is jelentkeztek munkaerőigé­nyükkel, de a közelgő átala­kulás valószínűleg éppen az ellenkezőjét hozza számunk­ra. Véleményem szerint a bel­ső, újonnan alakult kft.-knek kell majd munkát adni, így a külső vállalatoknak kevesebb megbízás jut. Ez pedig oda ve­zet, hogy nem tudják magukat eltartani fölösleges emberek­kel, így szinte biztosra vehető, hogy a munkaügyi központot is érinti ez a folyamat. A megyében Pakson van a legtöbb üres állás, szám sze­rint 216. Ez percről percre változik - folytatja Saáryné -, hiszen bármikor bejöhet egy vállalkozó, aki azt mondja, hogy kell neki 10 segédmun­kás, de ennek az ellenkezője is előfordulhat, miszerint visz­­sza vonja a munkaerőigényt, mert nem kapta meg a meg­bízást. Vannak azonban olyan munkáltatók is, akik rendsze­rint nagyobb igénnyel fordul­nak hozzánk, mint amennyire valójában szükségük lenne. Ilyen például egy dunaföld­­vári szakoktatási intézmény, ami az országban egyedül ké­pez díszműkovácsokat. Hat­van főre adta be az igényét múlt év augusztusában, 24-et iskolázott be és tudomásom szerint 18-an végezték el a képzést, ennek pedig csupán felét foglalkoztatja. Ősz óta mindössze két embert tud­tunk kiközvetíteni. Varrodák mindig keresnek embereket. Vannak megbízha­tó cégek, akikkel jó a kap­csolatunk, szívesen közvetí­tünk ki dolgozókat, de van több olyan kis kft., ahol nagy a hajtás, a pénz viszont kevés, így egy idő után nem bírják tovább és ott hagyják. Szerkesztő bádogosra lenne szükség, mintegy 20 főre, de nincs a rendszerünkben ilyen végzettségű regisztrált mun­kanélküli, ezért megpróbá­lunk egy átképzést szervezni. A napokban született egy egyezség a Ruhaipari Szövet­kezettel, miszerint a konzerv­gyárból elbocsátott munká­sok közül tíz nőt március 11- től varrónőként foglalkoztat­nak. Ők hétfőtől már munká­ba álltak... JOGOSÍTVÁNYOK, HA ELŐKERÜLNEK Ajó idő közeledtével meg­sűrűsödik a forgalom az utakon, előkerülnek téli álmukból az autók, a fiók mélyéről a jogosítványok. Amelyekről bizony alkalom­­adtán kiderülhet, hogy lejár­tak. Szerencsésebb esetben mi, tulajdonosok vesszük ész­re a hiányosságot vagy pedig az igazoltató rendőrjárőr. Mi is ilyenkor a teendőnk? Először is fel kell keresni háziorvosunkat, mivel 1991. október 1-jétől az ő hatáskö­rükbe tartozik az „A” (motor) és a „B” (úrvezető) kategóriá­ba sorolható jogosítványok meghoszabbítása. A részletes státusvizsgálat során a páci­ens átesik látásvizsgálaton, vérnyomás-mérésen, kiszű­rik esetleges cukorbetegsé­gét. A maximális hosszabbí­tás korcsoportokhoz van köt­ve, ugyanúgy, mint az ezért befizetendő pénzösszeg is: 40 éves kor alatt a maximális hosszabbítás ideje 10 év, a befizetendő összeg pedig 1000 forint, 40 és 60 éves kor között 5 év és 600 forint; 60 és 70 év között 3 év és 400 forint; 70 éves kor felett pedig 2 év és 300 forint. Természetesen az orvos ennél rövidebb időre is adhat vezetői engedélyt. DÉMÁSZ­RÉSZVÉNY Három héten át lehetett a kárpótlási jegyeket Démász­­részvényekre cserélni az QTP fiókjaiban, a jegyzés február 12-től, március 1- jéig tartott. Ez idő alatt mint­egy 300 ezer darab, egyen­ként 10 ezer forintos névér­tékű Démász-részvény ke­rült forgalomba. A csere 3:4 volt, vagyis 30 darab egyen­ként 1000 forintos névér­tékű kárpótlási jegyért, 4 da­rab Démász-részvény járt. Hegedűs Zsigmondnétól, az OTP paksi fiókjának ve­zetőjétől megtudtuk: jelen­leg az allokáció, vagyis a részvények szétosztása fo­lyik az igénylők között, amely várhatóan a hónap közepéig tart majd.

Next

/
Thumbnails
Contents