Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-03-08 / 9. szám
Paksi Hírnök 1996. március 8. PRO ŰRBE PAKS, EZ AZ EN HAZAM Pro Űrbe: a városért. Ezt a kitüntető címet olyan emberek kapják meg Paks városában, akik sokat tettek a köz érdekében, köztiszteletnek örvendenek, olyan életutat jártak be, amely példamutató az elkövetkezendő nemzedékek számára is. Az önkormányzat legutóbbi ülésén ismét arról határozott a képviselő-testület, hogy két embernek Pro Űrbe díjat ad, s ismét csak az írható: a testület jól döntött: a kitüntetést idősebb Gárdái György és Pónya József kapják meg. Valóban, két nem mindennapi ember, nem mindennapi történetekkel. Hosszú évek óta idősebb Gárdái György nem Pakson él. Ennek is megvan a maga sora, története. A beszélgetést a régmúltból kezdjük. -Ismert, hogy a Gárdái magyarosított vezetéknév, az eredeti családnév így hangzott: Gerstneker. E skandináv hangzású név mióta volt ismert Pakson?-1786. Ebben az évben található az első feljegyzés erről a névről, tehát azt mondhatom, hogy innentől kezdve datálható a család, ettpl az évtől végig vezethető a keresztleveleken keresztül a név.-Kettőszáztíz év telt el azóta, mivel foglalkoztak a Gerstnekerek Pakson?-Zsellérek voltak, napszám ból éltek. Ebben az évszázadban, tehát már az én nagyapám viszont szakítva a korábbi életformával, megszökve otthonról tengerész lett és a Taurus hajón szolgált, majd ennek a hajónak a parancsnoka Horthy Miklós lett, Magyarország későbbi kormányzója.- Nos, én 1921-ben születtem, a háborús éveket leszámítva 1957- ig Pakson éltem. Kereskedőtanonc voltam, a Táncsics utcánál laktunk, itt akartak a szüleim boltot nyitni nekem. 1947-ben nősültem, egy, a Kápolna utcában lakó lányt, Kiss Rózsit vettem feleségül.-A háború körüli évek nem voltak könynyüek, mint ahogyan senkinek sem.- 1946-ban szereltem le, részt vettem a Budai Önkéntes Ezred fővárosi harcaiban, ha akkor nem is, de később azért kitüntettek. A háború utáni jutalmam az volt, hogy a kommunista párt hatalomra jutása után, kuláklistára kerültem, az apósomra ráfogták, hogy kulák, így nekem is mennem kellett. 1950-ben Dunaújvárosban, az akkori Sztálinvárosra keresztelődő Dunapentelén kötöttem ki. Részt vettem az építkezéseken.- Gárdái György története igazán az 1950-es évek közepén kezdődik. 1955-ben visszatért Paksra és az 1956-os októberi események kellős közepébe került. A forradalom idején a paksi járási nemzeti bizottság elnökhelyettese lesz.-Akkor olyan emberek álltak egymással szemben, akiket jól ismertem és nem akartam, hogy egymás ellen fegyverrel a kézben harcoljanak, tehát egyfajta békítő, kiegyensúlyozó szerepre vállalkoztam, azok után, hogy valaki kézigránátokat dobott a tömegbe, mintegy tizennyolc sebesült lett, mindenáron meg akartam akadályozni a további összecsapásokat, s amit ezért lehetett, mégis tettem.-Később, a forradalom leverése után Gárdái Györgyöt - mint annyi mást - is meghurcolták, perbe fogták, ha jól tudom letartóztatásban is volt, bár fegyverrel sohasem harcolt a rendszer ellen.-A jelenlegi múzeum és a mellette lévő épület ez volt az akkori rendőrség, illetve az Államvédelmi Hatóság székháza, ide vittek be és nagyon csúnyán összevertek. Azután Szekszárdra hurcoltak, a helyi rendőrség több vezetője sem értette, hogy miért, később pedig átszállítottak Kistarcsára. Fogságban hat-hét hónapot töltöttem el.-Szabadult, de nem térhetett vissza Paksra.-Ez így volt, mert Rév elvtárs, párttitkár kijelentette, hogy Gárdái György csak akkor lehet Pakson utcaseprő, ha az állásra más nem jelentkezik. Az állásomból egyébként kirúgtak, erről nem az akkori főnököm tehetett. Tehát el kellett jönnöm a konzervgyárból, visszajöttünk ide, Dunaújvárosba, segédmunkásnak. Nem tértem vissza, a gyerekeim már itt jártak iskolába.-Később se gondolt rá, hogy visszatér egykori szülővárosába?-Nem, lakni már nem, de gyakran hazajárok. Gsak úgy mondom, hogy hazajárok, mert nem tudom másképpen mondani. Nekem mindig is Paks volt és lesz az igazi otthon. Koszorúzni október 23- án vissza-visszatérek, hogy megemlékezzek a régi dolgokról. Valószínű már csak akkor térek vissza, amikor már visznek. Megvan a helyem a temetőben...-Azt gondolom, korai még erről beszélni. Milyennek látja ma Paks városát?-Paks sokat fejlődött, de már nem az én világom. Részben megváltozott a környezet és változtak az emberek is. S ha mások meg is változtak, ha mások el is mentek, mint én is, abban biztos lehet mindenki, hogy Gárdái György szívben és lélekben ma is Pakson van és ott is marad. * * * PónyaJózsef életrajzi adataiból tudjuk, hogy nem paksi születésű ember, a Felvidéken látta meg a napvilágot, később Tatabányán dolgozott, 1974- 76. között az atomerőmű beruházási titkárságán a miniszteri biztos helyettese volt, később a PAV műszaki igazgatóhelyettese volt, 1979-től pedig vezérigazgató.- Ön közéleti ember volt és ismert személyiség, különösen abban az időben, amikor egy nagyközséget egy óriási beruházás hirtelen egy egész ország érdeklődése középpontjában citálta; Paksról hirtelen az egész KGST-ben tudtak, ide épül a magyar atomerőmű, szovjet segítséggel, ma már ezt az időszakot akár a hőskornak is nevezhetjük. Mindenesetre nemcsak az atomerőmű építése kezdődött el, de lassan elkezdődött egy új városrész, iskola, templom építése is, azt gondolom, Pó-
