Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-03-08 / 9. szám
1996. március 8. Paksi Hírnök nya József keze ezekben „vastagon” benne van.-A közéletiség nemcsak Paksra szólt, mint azt mondotta is, hanem egész Magyarországra. Az akkori költségvetési éves összeg elérte a tízmilliárd forintot, ez akkor hatalmas összeg volt, ennek a súlya nyilvánvalóan a figyelem középpontjába állította az embert. Valóban, az is igaz, hogy nemcsak a műszaki adatok voltak a fontosak, hanem az idejövő, itt dolgozó emberek is, akik a mű építésében részt vettek, akár kétkezi munkásként, akár gondolkozó, tervező mérnökként, tehát az infrastruktúra megteremtése is fontos feladat volt.-Talán éppen az atomerőmű megépítésének ténye vezetett oda, hogy Paks akkor visszakapta városi rangját.-Amikor ez a lakótelep épült, bizony volt miért harcolni, verekedni, hogy ez meglegyen, voltak vezetők Magyarországon, akik csak azt akarták, hogy elég, ha ide barakkokat építenek, aztán ehhez a lakótelephez tizenhat tantermes iskola kellett volna, hogy épüljön és harcoltunk a duplájáért, óvodát építettünk, később templomot is akartunk. A fővárosi vezetők elegáns idegenként viselkedtek és nem nagyon akartak azzal törődni, hogy itt mi lesz, a városi építkezés pénzét rettenetesen sokallták, a vita sokszor kocsmaszerű volt.- De említhetném a sportlétesítmények ügyét, ez legalább annyira fontos volt, mint az iskola vagy az óvoda. Néha felvállaltunk olyan szabálytalan dolgokat, amire igazán nem volt pénz, de kiszorítottuk, így ment néha betonozás vagy más építkezés, s bár kockázat volt, de el lehetett intézni. Említhetném akár még az uszodát is, ezek tehát Pakson akkor épültek, amikor az atomerőmű ide került. Tehát azért kellett a hátát tartani az embernek.-Sokat kapott rá?-Egy páran feljelentettek, az biztos. —Miért?-Például a dombon üdülő miatt. Tudom is ki volt, de ma már mindegy De például olyanért is, hogy miért kellett három vagy négy orvos ide, az erőműhöz? Azért, írta a feljelentő, mert mind engem vizsgál...-Azért nem volt könnyű Portya Józsefet feljelenteni, mert mint tudom, tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának...-Igen, 1985-ben kerültem be, de nekem azelőtt is voltak kapcsolataim, tehát ebből a szempontból, hogy én valamit eléijek, a központi bizottságra úgy nem volt szükségem. Viszont azért jó volt, mert sehol sem kellett előszobáznom, a szünetekben tudtam lobbyzni. Ezek a lobbyzások mindig az atomerőművet szolgálták vagy éppen az említett létesítményeket.-Meg tudná-e mondani Portya József, hogy mekkora pénz fordult át a kezén, amit a város vagy ha úgy tetszik a városrész építésében felhasználtak?-így nem tudom, de a nagyságrend az biztosan jól érzékelhető.-Akkor megfordult Pónya József fejében, hogy tulajdonképpen miben is vesz részt? Szóval nem akarom azt állítani, hogy itt minden Ön körül fordult meg és minden kizárólag magán múlott, de azért másként biztos nehéz lett volna...-Nem ez valahogyan természetes volt, hogy mindezekre szükség van, cél volt ezt a települést várossá tenni, de az, hogy várossá nyilvánították, abban nem volt közvetlen szerepem, én abban csak úgy csoszogtam...- Ne legyen ennyire szerény...-Nem, tényleg, azt a helyzet, a mű hozta magával. Persze, nem volt az „egyből” úgy, mert a megye is megtette a magáét, elsősorban Szekszárdban gondolkoztak, hogy épüljön ott nagyobb lakótelep. Messze volt. A megyei pártbizottság ugye, nem volt könnyű eset, de hát ilyenkor az oroszokat is segítségül hívtuk és akkor az megtette a magáét.-Milyen szinten kellett az oroszoknak ilyenkor beavatkozni?-Ezek minisztériumi és pártberkekben mozgó emberek voltak, akiknek a szava döntő volt.-Amikor vitái voltak, az ellenfelei mennyire tartottak Öntől, vélem nem tudták, hogy meddig ér el a keze...-Én nemcsak az itthoniakkal, hanem az oroszokkal is vitáztam eleget, mert egykét dolgot az erőműben könnyen vettek, én ezt nem hagytam. Ha rossz minőségű anyagot, alkatrészt hoztak, én kicseréltettem. Végül is igazat adtak, de birkózni kellett. Volt eset, hogy a dolog egészen Németh Károlyig ment (MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, később az Elnöki Tanács elnöke - a szerk.). A vita azért fajult el, mert az oroszok is féltek, igazoló jelentést kellett írniuk, hogy miért küldtük vissza, de minisztert is leváltottak az oroszoknál miattunk. Nos, Né- meth Károly azt mondta, ne törődjek vele, bármit is mon- danak, csináljam.- Milyen volt Pónya Józsefnek a város vezetésével korábban a kapcsolata?- Dalos Tiborral nem volt túl jó. Egyszer nem értem rá azonnal fogadni és ezért nagyon megsértődött, hogy megelőszobáztattam. Fölállította azt az elméletet, hogy ő is van akkora ember, mint én. Ezt a méricskélést én nem tartottam helyénvalónak, mert a dolog nem erről szólt. Eltávolodott és emiatt sajnos olyan dolgok nem épültek meg, amelyek megépülhettek volna. Jákly idejében már jobb volt a helyzet, kapcsolatok normalizálódtak. Végül ez a lényeg: a város épüljön, készüljenek a létesítmények, haladjon a világ, itt, Pakson is.-Az ember azt gondolná, ha nyugdíjba megy, talán valami nyugodt helyet választ vagy visszamegy szülőfalujába, Pónya József nem így tett. Itt maradt Pakson.-Igen, ezt a helyet már a végleges otthonomnak tekintem. Elmegyek, bevásárolok, sétálok az unokámmal...- Merre sétál szívesen?- Én nem járok kertek alatt.- Megismerik az utcán?-Meg.-Mégis szólítják.-Igen.-Azért biztos nem nyugszik Önben a kisördög mert ha valaki közéleti ember volt, nem tudja abbahagyni, hogy a köz dolgai iránt ne érdeklődjék. Nyugdíjasként is dolgozik, tagja az MVM Rt. igazgatótanácsának.-Megfordulok az erőműben, beszélgetünk. Én például nem fájlalom azt, hogy az erőmű sok adót fizet a városnak. Az itt marad. És az jó lesz. KISS G. PÉTER
