Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-03-08 / 9. szám
1996. március 8. Paksi Hírnök 1 HÉTKÖZNAPOK KONZERVGYÁRIKAVALKÁD Ez az írás arról szól, amikor állítólag nem történik semmi, amikor semmit nem tud senki - és amikor az újságírót és általa a nyilvánosságot is semmibe veszik. száll. Lehet, hogy egy sajtótájékoztatón, amit majd az új igazgató tart. Ahol elmondja... az újságok szenzációt hajhásznak, csámcsognak a rémhíreken, álinformációkkal vagdalóznak. Ahelyett, hogy segítenék megértetni az emberekkel, hogy a piacgazdaság- piacgazdaság. A pénz - pénz. S a boltban csakis pénzért adnak kenyeret, még a tulajdonosoknak is. Ezzel nem lehet vitatkozni. Rémhír, hogy felszámolnák a gyárat, hogy zárolták a készleteket. Hiszen a termelés most is folyik, üvegelik az uborkákat. Az a pár - kilencvenvalahány- ember pedig, akik a munkaügyi bíróságon pereskednek, megkapják a magukét. A maguk végkielégítését. Nos, március 5-én délelőtt fél tizenkettőkor még mindig változatlan a helyzet. Gombos úr valahol útban lehet Paks felé... TIHANYI SZILVIA Az is véletlen - de tényleg -, hogy a másik igazgató, Kródiné Dániel Mária beteg. Influenzajárvány van, így tehát érthető. Az is, hogy ilyen betegen még otthon sem tud a telefonhoz jönni. Másik nap, azon a nevezetes március 5- én, már kénytelen kimozdulni otthonról, hiszen a tulajdonos, személyesen, a Sigma-Ex Kft. ügyvezető igazgatója Gombos úr jöttét Távozó igazgatók? dr. Ferenczy István, Kródiné Dániel Mária Kedves olvasóink, itt állunk a Paksi Konzervgyár kerítésénél. Emez oldalon süt a Nap, a kerítésen belül is, de azt nem látja senki. Ugyanis az udvar üres. Illetve kupacokban áll a tavalyi lomb, itt-ott lóg az ereszcsatorna. A személyporta kapuján lakat. Ott már aztán nem jár senki se be, se ki. Hol van már az az idő, amikor több százan - mondták, valamikor talán nyolcszázan-ezren is koptatták a küszöböt. Meg is látszik az eredménye. A tavalyi lombot emitt, a város felől összegereblyézték, elhordták. Mert rendnek kell lenni. Hiszen ez a nap nagy nap, most van az igazgatóváltás. Hogy erről valami is kiszivárgott az ódon falak közül - teljesen véletlen. Véletlen az is, hogy a gyár eddigi igazgatói közül dr. Ferenczy István az egyik nap vidéken volt, amikor kerestem, a másik nap szobán kívül volt, hiába is csengett hosszan a telefon. Legközelebb pedig már teljességgel foglalt volt. várják. Aki hozza magával az új embert, aki eddig Szigetvár Konzervgyárát védte. Bocsánat, igazgatta. Március elsejéig, mert azóta a szigetvári konzervgyár portása nem látta sem bemenni, sem kijönni a gyárukból. A portás kulcsfigura ebben a történetben és az információáramlásban. Fiatal, tetterős ember, aki még mosolyogni is tud. Tőle tudhatom meg, immár személyesen is a teherportán, hogy beljebb ugyan nem mehetek: Ferenczy úr nem nyilatkozhat, Kródiné úgyszintén és amennyiben, ha Gombor úr megérkezik a jelzett délelőtt tíz óra helyett, majd valamikor délben - de az is lehet, hogy este hatkor - akkor sem biztos, hogy óhajt bármit is mondani. Mert ugyan itt nem történik semmi. Csak leváltanak két igazgatót. Mindennapos történet. Azok után természetesen már az, hogy a gyárban megmaradt emberekkel semmit sem közöltek, az elmúlt hónapokban sem és most sem. Tovább tart a válogatás Ez sem fellegekből kapott szólam, hiszen a szakszervezet vezetője, Teobald Márta ugyanolyan jól informált, mint a sarki fűszeres: Fogalmunk sincs, mi van... Maradjunk hát ennyiben, a füst valamikor majd csak fel
