Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-02-10 / 6. szám

Paksi Hírnök 1995. február 10. Bálozó vadászok Kontrasztok VÁLLALKOZÓK, SPORTOLOK BALJA Bencze János, a Paksi Lab­darúgó Klub elnökének | köszöntő szavai nyitott­ák meg a bált. A műsor első számaként a Tűzvi­­rág együttes ropta - a szokott magas színvonalon - a széki­­mezőségi táncokat. Ezt köve­tően került sor az est legizgal­masabb, legfelemelőbb ese­ményére, a díjátadásra. Somodi Béla, Szentesi Ala­jos, Kovács Antal, Hermész Anita, Mach János, Hofmann Ervin és Erős Lajos után idén Vass Henriettát, a quadriadon világbajnokát és Hermész Évát, a kajak-kenu marathon világ­kupa győztesét is örökös tisz­teletbeli klubtaggá fogadták.- Kicsit meglepett a hír, de nagyon jólesik, hogy ennyire figyelmesek a klub vezetői - mondotta Vass Henrietta. - Többek között ez az, amiért érdemes sokat dolgozni, edze­ni. Kell az ösztönzés, hiszen az idén is nyolc Európa-kupa fu­tamon indulok, szeptember végén pedig az ibizai vb-n.- Külön öröm számomra, hogy Anita nővérem után ma­gam is örökös, tiszteletbeli taggá váltam - mondta Her­mész Éva. - Az UTÉ-nél dol­gozom sportállásban és az idén jelentkezem az ELTE földrajz-testnevelés szakára. Készülök a júniusban sorra kerülő nemzetközi megméret­tetésre, ekkor rendezik a vi­lágbajnokságot. A díjátadást követően a pak­si focirajongó közönség szava­zatai alapján 1994-ben az év labdarúgója - a serdülők cso­portjában - a mindössze ü­­zenkét esztendős Farkasdi Jó­zsefiért. - Őszintén mondom, hogy nem számítottam erre a sikerre - mondja az ifjú lab­darúgó. - Nagyon jólesik, hogy ennyire figyelemmel kí­sérik a „kicsik” labdarúgását is a városban. Az elismerés ér­tékét növeli, hogy a serdülő korosztályban még az elsős gimnazisták is beletartoznak, és én még csak hatodikos va­gyok. Az ifjúsági korosztály győz­tesének Osztermájer Gábort választották a szurkolók. A gólgyáros diadala egyértelmű volt, fölényesen nyerte a „ver­senyt”.- Örülök, hogy ilyen sokan szavaztak rám - mondotta. Rajtam kívül azonban megér­demelte volna az elismerést Majsai, Töijék, Kovács vagy a Pintér is. A díj nekik és tár­saimnak is szól, hiszen ez csa­patmunka. A felnőtt korcsoportban roppant szoros küzdelemben Búzás Attila diadalmaskodott.-Meglepett a jó hír, én ugyanis mindössze az őszi idényben szerepeltem állandó játékosként. Az elvárások miatt még többet kell nyújta­nom az eddigieknél. ígérem, hogy a jövőben az eddigieknél is jobban szerepelek, mert nem szeretnék csalódást okoz­ni a rám szavazóknak. A klub vezetőinek is köszönöm a szép ajándékot és az anyagi elis­merést. n n M SZALAGTUZO ÜNNEPSÉG AZ ESZ1-BEN SZARKAJÓZSEF A Munkás étteremben január 27-én ren­dezte évzáró bálját a Dunakömlődi Vadász Társaság. Sokan vettek részt a hagyo­­! mányosnak számító ren­dezvényen, vadászok és családtagjaik, barátok és isme­rősök, jelen voltak német va­dásztársak és Paks város pol­gármestere is. Jó hangulatban búcsúzott tehát az elmúlt évtől az ünneplő forgatag. Az ese­mény arra is lehetőséget nyúj­tott, hogy beszélgessünk né­hány vadásszal, köztük a du­­nakömlődiek elnökével dr. Grosch J ózsef úrral. Mint elmondta: az utóbbi idő föld-, illetve erdőterületi privatizációja egyelőre nem érinti a társaságot, ez így is marad egészen addig, amíg nem születik meg a vadászati törvény A körzetben dolgozó kisebb vadásztársaságokkal, mint például a cseresznyésiek­­kel vagy a madocsaiakkal a vi­szony jó - mondotta dr. Grosch József. - Paks környé­kén négy társaság vadászik, megesik, hogy együtt tartanak vadkacsavadászatot. Dr. Hellebrand Béla alelnök arról beszélt, hogy a vadászok figyelemmel kísérik a környe­zetszennyezés káros hatásait, a fellépő betegségeket, az állat­­állomány fejlődését. Az alel­nök azt is elmondta: tudo­mása van arról, hogy a paksi halászoknak gondot okoznak a környék vizein megtelepe­dett kormoránok. f ekkel ezelőtt a vadászok még örültek annak, ha lát­tak egyet-egyet. Ma már nem számít védett madárnak a kormorán, a tavakon elfo­gadható az irtásuk, a Dunán azonban ez a módszer nem helyes, mert a folyam termé­szetes élőhelyük. Játék a fényekkel. Talán ezt a címet is adhatták volna műsoruknak a harmadik osztályosok az ESZI sza­­lagtűzőjén. Zsúfolt néző­tér, szülők, tanárok és búcsú­zó diákok várták február ne­gyedikén este az ünnepi prog­ramot a művelődési ház nagy­termében. Világító buzogá­nyok keltek életre a színpa­don, magukban hordozva a zene lüktetését. A neonszínű szalagok vibrá­lását látva elgondolkodtam. Ilyen is lehet?! íme nemcsak versekkel, jelenetekkel és da­lokkal lehet ünneppé tenni az ünnepet, hanem új, fantáziát megmozgató színekkel és fé­nyekkel is. E rendhagyó sor néhány perc múlva folytatódott az em­lékek felidézésével. A negyedi­kes diákok filmfőszereplővé váltak, s a vetítésen viszont­láthatták magukat felvételiző­ként, elsősként és végzősként. Az ötlet osztatlan sikert ara­tott. Hangos sikítás és moraj kísérte a felvillanó arcokat. Az évek senki felett nem múltak el nyomtalanul. A negyedikesek rövid, hu­moros búcsúztatója után a tanárokból alakult kamarakó­rus énekelt egy dalt. Majd az ünnepség legfontosabb pilla­natai következtek. Színpadra vonult a hat negyedikes osz­tály és halk zene kíséretében ruhájukra tűzték a végzős diá­kok jelképét a szalagot. Az ESZI-csamokban megle­petés várta a diáksereget. A bál nyitótáncát a pedagógusok adták elő hatalmas sikert aratva. A korhű jelmezek és Bézi Sándor koreográfiája mindenki tetszését elnyerte. A hajnalig tartó mulatságot csak egy apró momentum zavarta meg, ugyanis az éhes ven­dégsereg kissé késve kapott vacsorát. De csak ez legyen a legkisebb gond jövőre is. HORVATH MARGIT

Next

/
Thumbnails
Contents