Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-12-15 / 50. szám

1995. december 15. 0) Paksi Hírnök WiBBH&m f§lSl / ZEIGETES A HATVANEVES L szülöttek közé érkeznének, s a saját kul­túrájukat, technológiájukat, árujukat hoz­zák. Mintha nem tekintenének euró­paiaknak bennünket. Ez egy enervált, ar­rogáns és barbár kultúrimperializmus — mert csak eladni akarnak. Ide a magam­fajta tervező nem kell. Én másnak fogom fel az építkezést, mint ez a gyakorlat. Ezt jól ismerem: Sevillától Hamburgig most ezek épülnek a városok szélén nyugaton is, s most Magyarországra is eljutottak. Amikor ez párosul a hivatalosan hirdetett restrikciós politikával, amely leszorítja a hazai igényeket, s a lakosságot elképesztő méretű adóztatásban részesíti, s amelyre jellemző például, hogy elidegenítik az energiaipart... Ezt a privatizációt (amely stratégiailag is kiszolgáltatottá tesz ben­nünket) hatalmas energia-áremeléssel ké­szítették elő. Az eredmény: a nyugdíjas nyomora, de magam is érzem, mert a tervezőiroda forgalmának 3 évvel koráb­ban 6 százalékát tette ki a rezsi - s ez most 38 százalék... Az egészségügyi ellátás drá­maian romlott. Ez egy intenzív, imperia­lista nyomás. A mai koalíciós kormány ennek előharcosaként lehetetlenné teszi a lakosságot. Nagyobb értékről van szó, mint a II. világháború utáni jóvátétel volt. Az életszínvonalat messze a lakosság szel­lemi képességei alá nyomják. Undorodom ettől a világtól: gátlástalan, pimasz, csak zsebre dolgozik és ráadásul szolga lett.-Amikor Paksra mentem főépítésznek, a történelmi városrészek olyan elhanya­goltak voltak, hogy a szennyvíz sok he­lyütt az utcákon folyt - főként az egykori sváb településeken. Ezzel szemben a lakó­telepeken volt már távfűtés és komfort. Ezt az aszimmetriát megpróbáltuk ki­egyenlíteni. Felemelni a halásztelepülést az egészséges fejlődés útján. Még a Grósz­­kormányzat idején szerveztük az első út­építési börzéket. 100 millió forint befek­tetéssel 600 milliót érő csatornát építet­tünk a mozgósítással. Normális és egész­séges viszonyt alakítottunk ki a sajátos ér­dekeltséggel bíró atomerőművel is. Érde­kes és fontos feladat volt. 2000 lakás te­lepítését kellett megtervezni. Négy terve­zőirodát fogtam össze: ha kellett, szinte zsaroltam őket, hogy ki-ki tartsa meg a szavát. Oroszlánrésze volt ebben Jákli Pé­ternek, a város akkori vezetőjének is. A választások óta Paksról nem kerestek meg.- Mikor járt utoljára Pakson?-Nem is olyan régen. Markku Kom­­monnen finn egyetemi tanár kollégám társaságában megnéztük a templomot (ezt ismerik a világban az építészek), de ő akarta látni a valóságban is. Ha manapság arra járok, szeretem megnézni a Paks kör­nyéki vidéket: Németkér és Cece környé­két. Szeretek vásárolni az út mellett. Be­szélni az emberekkel. Mert életrevaló, in­telligens, szép és romlatlan, normális em­berek. Mert mentesek a nagyvárosi értel­miség konfúz, politikai háttérsandasá­­gaitól. Velük is mennyire elbántak azok a gazemberek, akik a paprikába festéket tettek - mert akkor eltiltották a házi áru­sítást is. (Az építész csak reneszánsz egyéniség lehet - gondolom közben. A mester arról beszél, mivel kezdődik a munkája.)-Az ember megszereti azokat, akikkel együttműködik és meggyűlöli azokat, akik keresztbe tesznek... nagyon intenzív világ ez. A feladat a környezet megismeré­se, ahova építeni kell. Utánajárok, hogy né­zett ki ott a világ régen. Érdekel még a hely­ségnév etimológiája is. Sétálgatok, elbeszél­getek az emberekkel a kocsmában... Egy profinak kell, hogy ott jól érezze magát.- Kontraszelekció?-Még sohasem bíz­tak meg azzal, hogy kivégzőhelyet tervez­zek. Persze nem is tudnám elvállalni. A hetvenes években Be­­ke Pál csoportjával jártuk az országot, küzdve az akkor meg­hirdetett körzetesítési program „stagnáló” és „elhalásra ítélt” telepü­­lésmodelljei ellen... Hozzáteszem: a mai iskola-megszünteté­sek is hasonló hatású­ak. Ezekre a helyekre építettünk kis faluhá­zakat, ami fékezte a rossz irányú folyama­tokat. Ennyiben a megbízást nem is mo­tiválja a pénz, sőt... De hozzáteszem: ma nincs is munka.- Voltaképpen min dolgozik ma?-A Katolikus Egyetem egyik épületén Piliscsabán, amelyet egykori szovjet lak­tanyából kezdtünk meg kialakítani. Most persze ettől is elvonták a pénzt, de re­ménykedünk. Az építési engedélyterv szintjén most készülnek az Auditórium Maximum tervei. De van félnivalónk az előítéletektől. Pedig ez nem egyszerűen egyházi épület, hanem az ország egészét gazdagíthatja - ha a kulturális kormány­zat nem veszi el tőle a levegőt és a pénzt.- Mint a világkiállítás terveitől?-Nem kell nagyon naivnak lenni. A világkiállítások szerte a világon hatalmas üzletet jelentenek. Igaz, hogy az első va­riáns alól kirántotta a szőnyeget Bécs visszalépése, de gondolja végig: az egy­­(Folytatás a 10. oldalon.) A „Makovecz-féle” Szentlélek -templom

Next

/
Thumbnails
Contents