Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-02-03 / 5. szám
Paksi Hírnök 1995. február 3. aa Társadalom Aki tájékozott a napi politikában, annak nem ismeretlen Eigner József neve. 0 az, idézve saját szavait, akit „sok és méltatlan támadás ért”, azért mert 1957-ben részt vett több olyan ítélet megalkotásában, amit a törvény később hatályon kívül helyezett. Többen és többször kérték, illetve tettek javaslatot az átvilágító bíró visszaléptetésére. Eigner Józsefnek azonban mindezek ellenére nem ment el a kedve ettől a munkától, ha pozíciójában hagyják szeretné a törvény célját megvalósítani, ha nem, az Alkotmánybírósághoz fordul. E tények mindenki számára ismertek, az azonban már kevésbé, hogy Eigner József 1958 és 1961 között Pakson élt feleségével és két gyermekével. Városunkban kezdte meg polgári bírói gyakorlatát. SZIGORÚAK, DE MÉGIS JÓK VOLTAK A PAKSI ÉVEIM Budapest, V kerület, Nagysándor József utca 4. A hatalmasfrissen mázolt barna kapu mellett aranyszínű tábla hirdeti: Történelmi Tényfeltáró Bizottság. Idős ősz hajú úr fogad és harmadik emeleti dolgozószobájába vezet.- Paks volt az a város, amely befogadott engem száműzetésem idején. Bár az a három év szigorú lecke volt nekem, szívesen emlékszem vissza rá. Előző munkahelyemen, Kapuváron ellenforradalmámak tituláltak, ezért menekülnöm kellett. Bonyhád és Paks között választhattam. Mindig szerettem a Dunát, így a mérleg Paks felé billent - kezdte a beszélgetést dr. Eigner József. A bíróság akkori elnöke dr. Kiss Tóth Tihamér osztotta meg velünk az albérletét, ha jól emlékszem a Kálvária utcában. A ház Tóth Sándor ügyészé volt. Az akkori paksi körülmények nagyon nehezen tették lehetővé az önálló lakáshoz jutást. A tanácselnök úgy próbált segíteni, hogy igénybe vett az Újváriék Dózsa György úti négyszobás házából kettőt. Később kiderült: ez az igénybevétel jogsértő volt. Újváriné nem is engedett be bennünket. A helyzetét még súlyosbította, hogy mindez 1958 decemberében zajlott. Az állomáson egy vagonban voltak a bútoraink és mi ott álltunk egy másfél és egy féléves gyerekkel az utcán. Végül rendőri és karhatalmi segítséggel mentünk be az udvarba. A háziak betolakodóként fogadtak minket, elgondolhatja milyen érzéssel mentünk oda két kis gyerekkel. A költözködés még szilveszter estéjén megtörtént, bár elcsigázottak voltunk, de az első éjszakára kellemesen emlékszem. Szemben velünk volt egy gyógyszertár, ahol Péter Mihályék laktak, a patikusék. Ők szeretettel fogadtak bennünket, együtt hallgattuk meg a szilveszteri rádióműsort. Amíg mi Pakson voltunk a jó kapcsolat végig megmaradt. Ez az idős ember nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak tűnik, arcán nyoma sincs, hogy esetleg megviselték volna az őt ért támadások. Űrömmel idézi fel a több mint harminc évvel ezelőtti napokat. S bár 1961 óta nem járt Pakson, élemedett kora ellenére gyermeki frissességgel említi név szerint ismerőseit, munkatársait.-Ha a lakáskörülményeink megfelelőek, talán még mindig ott élnénk. Kettő szoba volt az, amit mi birtokba kaptunk. Se WC, se pince, se padlás, se víz, csak villany volt. Az udvari szivattyús kút is rossz volt, így az akkori zsidó templom mellett levő artézi kútra mentünk mosni és onnan hordtuk a vizet. Két-három naponként a pelenkákat beleraktuk a gyerekfürdető kádba, azt fel a babakocsira és vittük a kúthoz. Feleségem öblögetett, én csavartam. Gyakran az éjféli toronyóraütés ott ért bennünket. Miközben kávéját kortyolgatja a Dunához fűződő emlékeit idézi fel:- Vettem egy motorcsónakot, amivel sokszor kimentünk a Dunára. Az öreg motor gyakran elromlott, így saját káromon tanultam meg, hogy motorral csak fölfelé szabad menni a vízen, hogy probléma esetén az áramlás visszahozhasson. Ehhez a néhány évhez fűződik, hogy megszerettük a halászlevet. Kömlődre, vagy Földvárra a Fiam bácsi-féle halfőző helyre jártunk ebédelni. A paksiak szeretettel fogadtak bennünket, nem különböztettek meg úgy, mint egy ellenforradalmárt, igyekeztek mindenben segíteni. Dr. Szolga József bírótársam családjával együtt barátjának fogadott. E körhöz tartozott az egyik állatorvos dr. Hum János is. Elköltözésünk után legtovább Váj er ügyvédékkel tartottuk a kapcsolatot. Fiukat csak Balatoni Jánoskának hívtuk, mert nekik Szárszón volt egy villájuk, ahova néhány nyári üdülésre meghívtak bennünket. Én kezdő polgári bíró voltam, amikor Paksra kerültem. A polgárjogot elméletben jól tudtam, de a gyakorlatot ott szereztem meg. Jó és szigorú iskola volt nekem a paksi. Talán az ottaniak tudják, hogy én a szakmában elég ismert vagyok, több publicisztikám is megjelent. Tanítottam az egyetemen, a jogi szakvizsgabizottság tagja voltam. Hogy ezt elérjem szinte emberfeletti munkát kellett elvégeznem. Abban az időben Pakson polgári ügyből volt ötszáz. Ezt elosztottuk egymás között a szolgabíró úrral. A perek nagy része pár négyzetméteres földdarabkáért, birtokháborítá-
