Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-12-01 / 48. szám

Paksi Hírnök 1995. december 1. HD EMBERMESÉK ALyubojevicsek a XVII. században kerültek - a , török megtorlás elől me­nekülőben Szentendrére - mondja a nyugdíjas órás­mester, aki a Tito-féle „láncos kutya”-időben változtatta a Lyubojevics nevet Lányira.-A dédapám már Szent­endrén van eltemetve - mesé­li a család krónikáját nagy­apám, aki előttem a Miklós nevet viselte Szentendrén vá­rosi tanácsnok volt, a mester­ségét tekintve: műlakatos. Ke­ze munkáját még ma is sok szép díszes kovácsoltvas rá­csozat őrzi.-Az iparosság hagyomány volt családunkban, apám a szabó céhet választotta, s mint szabó legény járta a Monar­chiát a századelőn, még Teli Vilmos hazájába - Svájcba is eljutott. A szárazföldi vándor­lást megunva - 1906-ban a haditengerészethez szegődött, s a Földközi-tengeren haj óká­zott az utolsó Habsburg ide­jén. Apám 1910-ben otthagy­ta a haditengerészetet és egy év múlva az Első Dunai Gőz­hajózási Társaságnál volt.-Hét nyelven tudott be­szélni - így tovább a krónika -, a szerb anyanyelvén kivül tudott magyarul, németül, ké­sőbb a haditengerészetnél el­sajátította az olasz, spanyol, bolgár, román nyelvet, így azután nem volt véletlen, hogy a Pakson állomásozó an­tant megbízott - egy angol ka­tonatiszt - tolmácsa is volt. Édesapám 1919-ben meg­nősült, s feleségül vette a paksi Édl Erzsébetet, az édes­anyámat. Én későre születtem drága jó szüleimnek, mivel egy leánytestvérem korán meghalt.- Itt volt a házunk, ahol most beszélgetünk -100-150 éves nádtetős vertfalas ház, akkor Malom utcának hívták ezt a helyet, mivel sok vízi­molnár élt erre.- Apám engem is iparosnak taníttatott, Pach József paksi órásmesternél inaskodtam, később több paksi órásmes­ternél megfordultam, így a nemrég elhunyt Schuckert Lászlónál is. Mestervizsgát a hatvanas években tettem, s Nagydorogra kerültem, ahol huszonhat éven át javítottam az idő múlását jelző zsebórá­kat, aranyórákat, vekkereket.-Nagydorog azelőtt nagy település volt - hallom tovább a történetet -, körülvéve a sok kis településsel, mint Bi­­kács, Sárszentlőrinc és a töb­bi. Akkortájt az egyszerű pa­rasztbácsi is zsebórán nézte a mezőn az időt, a karórák ké­sőbb lettek használatosak. Kezdőként még svájci szerke­zeteket javítottam, később el­uralkodtak a szovjet szerke­zeteket. Manapság a kvarc­órák a divatosak, én ezek ja­vítására már nem is rendez­kedtem be.- Sokszor néztem le a köz­ségek toronyórái mellől, mi­közben javítottam őket - em­lékezik Lányi Miklós az el­múlt évtizedekre. - Legutóbb a paksi katolikus templom óráját is én hoztam rendbe, de a kömlődi templom óráját már a fiammal együtt -, aki az apja mesterségét választotta - együtt hozzuk rendbe. Megszámlálhatatlan sok óraszerkezet került a kezébe, tán egy igen drága arany Schaufhautzen óra vált ki kö­zülük, melyet egy barátja vi­selt a fronton, miközben meg­sebesült. A finom óraszerke­zet a csuklólövés során meg­sérült, de sikerült rendbe hoz­ni - mondja. Az órákról beszélgetvén pil­lanatásom Lányi Miklós csuk­lójára tévedt, ahol akár hiszik, akár nem egy Pobeda óra mu­tatja az időt.-Jó szerkezet ez - mondja, miközben a falon a kakukkos óra félóránként üti az időt. Esti félhomály önti el a De­ák Ferenc utcai ház ablakából látható Dunát, amely a min­dene Lányi Miklósnak. - Még apám vitt ki először horgászni - mesél hobbijáról, melynek legutóbb egy 23 kilogrammos busa esett „áldozatul”.-Paksi ember csónak és a hal nélkül elképzelhetetlen — szögezi le. Ámbátor - teszi hozzá - a halat csak kifogni szerettem. Búcsúzáskor ve­szem észre a fából faragott ha­jót, amelyet édesapja a gyer­mek Miklósnak vásárolt, több mint hatvan éve. Hajóra mikor téved vala­melyik Lyubojevics , utód? - kérdem.- Ilyenre nemigen, de jöjjön le nyáron a Dunára, Lá­­nyikkal van tele. EÖRDÖGH GABRIELLA A szép, szőke, negyven kö­rüli nő egyáltalán nem _ valamiféle csábító, in­kább megkönnyebbülés­re vágyó sebzett emberi lélek benyomását keltette bennem. A félj - nevezzük Jánosnak - jelenleg mérnökként dolgozik Pakson, jól ismeri Ági fiatalkori történetét. Arról beszél, hogy akik nem élték át azokat a szenvedéseket, amelyeket fele­sége átélt, talán soha nem fog­ják megérteni mi is játszódhat le egy kedves, szép, ám lelké­ben nagyon megsebzett nőben.-Kiskunhalason születtem, a gimnáziumot is itt végeztem el - meséli Ági. - Nagyon bol-

Next

/
Thumbnails
Contents