Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-02-03 / 5. szám
Paksi Hírnök 1995. február 3. VÁROSI MOZAIK Időnként feltámadt poraiból a Sánc bár, ám ezek a nyitások sorra tiszavirág-életűnek bizonyultak. A gyönyörű épület már-már feledésbe merült mint szórakozóhely, az étterem és a presszó helyén üzleteket nyitottak, a bárt pedig bezárták. EGY ÉPÜLET ÁTVÁLTOZÁSAI: CARMEN BÁR A SÁNCBAN Több mint tizenöt éve annak, hogy megnyitották az óváros legnagyobb és akkoriban legszebbnek számító vendéglátó-komplexumát, amely étteremmel, presszóval és éjszakai bárral állt a vendégek rendelkezésére. A Sánc hosszú ideig a környék legkedveltebb szórakozóhelyének számított. Még neves paksi költőnk s díszpolgárunk, Pákolitz István Paks című versének sorai is ott díszelegtek az étterem falán: „...józan léptékéből dalra is futotta / homoki borából sánc-hegyi magosra.” Amilyen reményteli volt a kezdet, olyan kétségbeejtő az agónia, s később az évekig tartó tetszhalál. Ha szóba került, hogy egyegy vállalkozó megnyitotta, a korábbi vendégek nem mutattak iránta különösebb érdeklődést, mondván úgysem húzza sokáig, s többnyire igazuk is lett, a bár a nyitás után néhány hónappal rendszerint sötétségbe borult, kialudtak a fények, meghalt benne a zene, a vállalkozók csalódottan, veszteségesen távoztak. December 23-án azonban - no nem úgy mint hamvaiból az a bizonyos lángoló madár, de azért újraéledt. Feltámasztóját Hóringer Istvánnak hívják. A fiatal vállalkozó nem sajnált se pénzt, se kétkezi munkát, nem rémisztették mindenféle vészjóslatok, a reményei szerint csak kezdeti nehézségek. Első dolga volt néhány terméskövet összeszedni a Duna-parton, s ezekből egy alulról megvilágított gúlát épített a bár közepén. Különös hangulatot áraszt a mű, igazán meglepő az ódét. Ezután fonallal hálózta be az egész helyiséget, s hogy nyomatékot adjon az egésznek a hatalmas pókháló közepén elhelyezett egy jókora pókot. A mennyezetre gyertyatartókat függesztett, ezekből árad a kellemes félhomály a vendégekre, de az asztalokon elhelyezett gyertyákat is meggyújtja a felszolgáló a látogató tiszteletére. — Mi ez az egész? - kérdezem kissé évődve. - Energiatakarékosság?-Kellemes hangulatot szeretnék teremteni - válaszolja.-Ismeri a Sánccal kapcsolatos véleményeket. Nem fél a megméretéstől?- Ha félnék nem vállalnám. Egyébként a rémhírek ellenére az induláshoz képest nem is volt olyan rossz az év végi forgalom.- Mit jelent ez a furcsa díszlet?-Magam készítettem egyszerű fehér hímzőfonalból, azért fehérből, hogy a higanygőzlámpa jobban kiemelje. Egy nap alatt készültem el vele, szerintem furcsaságában kellemesen vonzó, több vendégnek is ez a véleménye.- Miért a Carmen bár névet választotta? Esetleg arra gondolt, hogy táncosokkal színesíti a vendégek éjszakáit?-Igen, gondoltam, s ez ma is élő gondolat, de ezenkívül szeretnék meghívni könnyűzenészeket, előadókat, sokféle rendezvényen gondolkodom. A tizennyolctól reggel hat óráig tartó nyitvatartás is arra hivatott, hogy a bár jelleget szolgálja, ugyanakkor elvetettük azt a bárokra jellemző gyakorlatot, hogy belépőt szedjünk.-Pakson igen sok vendéglátóhelyiség működik. Milyen a kapcsolata a többi vendéglátóval?-Akikkel megismerkedtem, azokkal jónak mondható, kedves segítőkész embereknek tartom őket. Jómagam Dunaújvárosból jöttem Paksra, annyiban kötődöm a városhoz, hogy eredetileg madocsai vagyok.- Remények?- Bennem mindig voltak és lesznek, de hát önmagukban nem érnek semmit, igyekszem beteljesíteni őket. A bárral kapcsolatosan is van bennem elég bizodalom.-Milyen különlegességet tud ajánlani a szórakozni vágyóknak?-A Carment, a korábban elmondottakkal együtt. SZARKAJÓZSEF
