Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-11-10 / 45. szám
1995. november 10. Paksi Hírnök 9 megkeresett Bölcskén, én hallgattam rá és ideköltöztem Paksra, de bár csak ne tettem volna, még a gyerekemet is állami gondozásba akarta adni.- Ma írattam be a közeli bölcsődébe Adriennt, ahol nagyon segítőkészek voltak, még pelenkát is adtak. Itt is szívesen fogadtak a többiek, nem nézték, hogy cigányok vagyunk. A polgármesteri hivatal és a Roma Kisebbségi Önkormányzat megígérte, hogy segít. Ha találnék albérletet, akkor kifizetnék és akkor újra / LÁNY, DERÉKON Uj lakója van a hajléktalanszállónak. Balogh Erzsébet másfél éves kislányával, Adriennel együtt keresett menedéket az otthon falai között:-Még csak egy napja vagyunk itt - kezdi a fiatal roma lány - A picike épp apjánál van, akit az egyik rokona fogadott be magához. Eddig az édesanyámnál laktunk itt, Pakson, de lebontották azt az épületet édesanyámék, így nem volt más választás mint hogy ide jöjjünk: különben elvették volna tőlem a kislányomat.- Anyám, születésem után eldobott, Bölcskén nevelkedtem, nem cigány nevelőszülőknél. Van még egy húgom és egy öcsém, akiket soha életemben nem láttam. Nem akarok a gyerekemnek is ilyen életet és nem engedem, hogy elvegyék tőlem. Édesanyám összeállhatna a család. Voltam már több helyen is érdeklődni, de mindenhol azt mondták, hogy már elkelt a lakás. Látták, hogy cigány vagyok, meg családom is van, így nem szívesen fogadnak be sehová. Jelenleg csak a családi pótlékból élek, se nekem, sem pedig az élettársamnak nincs munkája.-Nagyon szeretnék munkát találni, bármit elvállalnék. Nem élet ez így. Nem tudom a gyermekemet öltöztetni, sokáig a derekamon hordtam, mert még babakocsim sem volt. Nem vagyunk mi roszszabbak másnál, tiszta is vagyok, hiszen erre neveltek, csak az előítéletekkel nagyon nehéz megküzdeni. Ideiglenesen kaptunk itt helyet Adriennel, azt mondták, ő nem maradhat itt. Ha nem sikerül albérletet találni, akkor gondozóintézetbe kerül. KÜLVÁROS A SZÁLLÓBAN A hajléktalanszálló lakói kora reggel már kirajzanak. Siessenek - mondta Fonyó Lajos, a szálló vezetője még előző nap -, mert lehet, hogy senkit nem találnak már a házban. Z. asszony és várandós lánya is éppen indulófélben volt, orvoshoz készülődtek. A szálló rövidebb vagy hosszabb ideig menedéket nyújt az otthontalanoknak - Z. asszonynak lehet, hogy ez az utolsó mentsvára. Öt gyermeket nevelt, közülük egy a lakótársa a szállón, s a többieknél sincs hely a számára. Indokként mit is mondhat? A gyerekeknek is a házastársuk szülei adtak otthont. A rendelőintézet udvarában álló kis házban tizenöten találnak átmeneti otthonra. Senki ne gondoljon külön szobára, bármilyen luxusra. Puritán egyszerűséggel berendezett női és férfi hálóhely, külön-külön álló, de a szobából nyíló mellékhelyiségek és zuhanyzók, egy közös konyha és gondnoki szoba jelentik a paksi hajléktalanok szállóját. Ha úgy adódik, helyet szorítanak még egy-egy társuknak, a szimpla ágyat emeletesre cserélik. Lehet főzni, van villanytűzhely, a mosás, centrifugálás sem gond, s a konyharészben ott áll egy hűtőszekrény is.-Ugyanabban az épületben vagyunk, mint ahol 1991. december 1-jén megnyílott az éjjeli szállás - mondta később Fonyó Lajos. - Egészen 1994- ig tizenegy hely volt a házban, akkor épült meg a női szárny, így már tizenöt embert tudunk elhelyezni vagy egy-egy éjszakára, átmenetileg vagy hosszabb időre. A hoszabb idő fél év itüakást jelent, amit még egyszer ugyanennyi időre meg lehet hosszabbítani. Aki ide bekerül, s akinek van munkahelye, havonta 1500 forintot kell fizetnie. Ezért viszont hétfőtől péntekig reggeli és ebéd is jár. Akinek nincs jövedelme, annak a szállás és az étkezés ingyen jár. A hajléktalanok átmeneti szállásán ebben az évben minden hely foglalt volt. Pedig mint a szálló vezetője mondta, a várost nem kötelezte semmiféle felsőbb rendelet arra, hogy egy ilyen szállást létrehozzanak. Csakhogy az életkörülmények romlása, a családok felbomlása, az elesett emberek helyzetének - ha csak átmenetileg is - rendezése szükségessé tette a szálló fenntartását. Ami fele részben állami támogatásból, fele részben az önkormányzat hozzájárulásából áll össze. Az elmúlt négy évben több mint ötvenen találtak átmeneti otthonra a kis családi házban. A legidősebbjük 64 éves volt, s a legfiatalabb másfél éves, most is a ház lakója. S ami nagyon fontos, senkit sem hagytak magára. Nem tévesztették szem elől egy lakójukat sem. T. SZ. Elkel már a téli holmi s hogy a szűkösen élők se szenvedjenek hiányt, a Vöröskereszt helyi szervezete a hónap elején, november 3-án tartotta meg a ruhaosztási akcióját. Havonta körülbelül ötvenen-hatvanan válogatnak, s visznek haza maguknak és családjuknak a paksi polgárok és Paks testvérvárosának, Reichertshofen polgárainak adományaiból.
