Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-01-27 / 4. szám

1995. január 27. m Paksi Hírnök SZARKA JÓZSEF, OLÁH ZOLTÁN, RÁKOSI GUSZTÁV ÍRÁSAI A ház falán a felirat: „sorsolvasó”, s erről azt gondolom, hogy egyszerűen jóst jelent, csak a manapság oly di­vatos homályosító nyelvezetben meg­fogalmazva. Erre utal a kicsiny szoba berendezése is, kis szekrényke illatos füstöt árasztó gyertyákkal, kerek asz­talka fehér csipketerítővei letakarva, rajta a kristálygömb. Két szék - több nem is férne, de minek is, hiszen a jós­lás személyes műfaj, harmadiknak kö­ze nem lehet hozzá. VANNAK MÉG BOSZORKÁNYOK Ellentétben Könyves Kál­mán királyunk állításá­val, mégpedig napja­inkban Pakson is akad, legalább egy. Ezen az állításon H. Nagy Júlia jóízű­en nevet és tiltakozik a bo­szorkányság „vádja” ellen, ne­kem pedig az Északi boszor­kány jut eszembe, az Óz, a csodák csodájából.-Maradjunk mégis a sors­olvasásnál, hiszen ez szerepel az oklevelemen - mondja Ju­kka -, bár a szavak soha nem pontosak, és amit én csinálok az jóval több ennél, mint ahogy a jóslásnál is. Kicsit lé­lektan, nem véletlen, hogy pszichológusok is küldenek hozzám embereket, mondjuk így: utókezelésre. Olyanok fordulnak hozzám, akiknek energiával töltöm fel közel ha­jol a gömbhöz és emlékképei­met kezdi sorolni, olyan em­bereket, eseményeket leírva, amelyeket ő soha nem látha­tott, hallhatott.-A jövőt nem! - tiltako­zom, s ő ezt megértőn veszi tudomásul. - Nem is baj - mondja - a lényeg, hogy az ember a múltjával, saját hibái­val legyen tisztában, mert így sokkal könnyebben megoldja problémáit. Segíteni akarok és nem a mások lelkében vájkál­­ni és nem azért a kevés pén­zért teszem, amit elkérek. Mondja az összeget is, való­ban szinte nevetségesen ala­csony-A sikert a visszajelzések jelentik - folytatja -, volt ré­szem abban az örömben, hogy jó néhány embernek se­gíthettem visszaterelni életét a rendes kerékvágásba. De azért Julika kézzel foghatóbb ügyekkel is törő­dik. Karácsony előtt a Willy Brandt Hungária Alapítvány égisze alatt adományokat gyűjtött hajléktalanoknak és más rászorulóknak, rendez­vényeket szervezett fáradha­tatlanul. Életének többi része a család. Férje és gyermekei, akik számára nagyon fonto­sak. Tőlük az erőt kapja, hogy „jó boszorkány” lehessen. lelki problémáik vannak, kap­csolataik megromlottak. Ér­dekes, legtöbbjük a tehetős emberek közé tartozik, a pénz utáni hajsza ronthatja meg az életüket. A szegénység, a gon­­dok-bajok erősítik az össze­tartozást. Nehezen tárulkoznak ki az ügyfeleim, emberi tulajdon­ság, hogy másokban, a körül­ményekben keresik a hibát, az okokat. A legnehezebb, a leg­kényesebb része a beszélge­tésnek, rávezetni őket a saját magukkal való szembenézés­re. De vannak módszereim. Részben a ráérzés - ez képes­ség kérdése - és megtanultam a tenyérből történő olvasást is. A múlt a tenyér vonalaiban rögződik, ezeknek jelentésük van. Mutatom inkább - mondja, s már böngészi is bal kezem vonalait. \ Játék, gondolom, ám hamar elcsodálkozom. A gyerekko­rom valóban olyan volt, ahogy leírja és a későbbiek is pontosak, féltve őrzött titkai­mat hallom vissza Jukkától. A jobb tenyerem után a kris­tálygömb következik, miután két kezemet fölötte forgatva

Next

/
Thumbnails
Contents