Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-01-27 / 4. szám
1995. január 27. Paksi Hírnök 1 Hányszor mérgelődünk azon, hogy a szomszédunkkal ellentétben a mi postaládánkba nem kerül Tolnai Extra, Hírmondó, Paksi Infó, Kikiáltó, hogy csak a rendszeresen megjelenő sajtótermékeket említsem. Az sem ritkaság, ha az egész lépcsőház hoppon marad, vagy, ha el is jutnak hozzánk, azok inkább szemétkupacnak hatnak a lépcsőházakban. EGYMÁSSAL ÉS KUTYÁKKAL DÚL A LAPTERJESZTŐ HÁBORÚ A sokszor szinte már az őrületbe rohanó életünkben egyre nat gyobb szerepet tölt be a cégér, a figyelemfelhívás XX. századi művészete, a reklám. Nem is olyan régen még jó adag kurázsi kellett ahhoz, hogy valaki a reklámszakma bármelyik területét megcélozva próbálta megkeresni a kenyerét. Órási volt a rizikó. Kapitalizálódó hazánkban mára már lassan kiforrta magát ez a szakma is, de mindez már korántsem mondható el a különböző hirdetőújságok terjesztéséről, legalábbis Pakson nem, de erős a gyanúm, hogy más településeken is hasonlatos a helyzet. Többször lehettünk tanúi annak is, hogy az egyik lap terjesztője a konkurencia termékét kivéve a postaládánkból csinált helyet a saját újságának... A következő héten pedig jött a helycserés ellentámadás. Aztán az is előfordult, hogy megbízott ügyfelek szépen összegyűjtötték a portékákat és szélnek eresztették őket, vagyis szemeteltek. Persze, a terjesztők is panaszkodnak, ha már mi is ezt tesszük. A lépcsőházak ajtaja zárva, ezért kénytelenek az utcai ajtó elé tenni a stócot, ami persze szabad prédája embernek, szélnek. Egyes családi házaknál meg a kutyák miatt nem tudnak bemenni. Ez leginkább a „Csalló” közre vonatkozik. Nem csoda hát, hogy inkább a Kurcsatov utcai újságosbódéba adják be a csomagot. Reméljük, hogy a terjesztők egymás elleni háborúja mielőbb elül, s ökölrázás helyett békejobbot nyújtanak egymásnak, bár erre most, hogy a közeljövőben kb. négy-öt új reklámújság is startra kész, elég csekély az esély. Azért mi mégiscsak reménykedjünk, hogy ezeket is megtaláljuk a postaládánkban. Vagy az utcánkon, terünkön? OLÁH ZOLTÁN Cigány közmeghallgatás Nehéz feladat vár a cigány önkormányzatra, mivel ennek a munkának nincsenek előzményei, így gyakorlatra sem tudtunk még szert tenni -- kezdte köszöntőjét, mintegy negyven főnyi roma hallgatóság előtt Berki Elemér, a Paks Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke január 20-án, a Városháza nagytermében tartott közmeghallgatáson. Sok a cigányok közt is a munkanélküli, emiatt az elszegényedés még fokozottabban jelentkezik, mint a társadalom egészében - mondta az elnök. Ezután Solt József, az ötfős testület gazdasági felelőse a problémák kezelésének lehetőségeiről beszélt. Szép jövőt vázolt fel a bevezető a paksi romák számára, az első hozzászólás mégis más mederbe terelte a vitát. Szentgyörgyvári István a múltról szólt, a testület tagjának, Skállát Józsefnek egy cigány szervezetben folytatott vezetői tevékenységét bírálva. Hiába mondták el többször is az önkormányzat választott tisztségviselői, hogy ez a kérdés nem tartozik hatáskörükbe, a témát a hallgatóság soraiból újra és újra felvetették. A rendezvény komolyságát sikerült mégis megőriznie a testületnek. Solt Sándor a kishalászat, a kosárfonás, az üstházkészítés, a hagyományos cigány szakmák felújítása feltételeinek megteremtését szorgalmazta. Berki Elemér válaszában egyetértett a felszólalóval - mert mint mondta, a romák elveszítették a kultúrájukat. Minden cigánynak be kell fejeznie az általános iskolát, támogatni kell a romák sportolását, a gyerekek napközis óvodai elhelyezését, tánccsoportot, énekkart kell szervezni - hallhattuk a hozzászólóktól az igényeket.
