Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-09-08 / 36. szám

Paksi Hírnök 1995. szeptember 8. na LELKESZPORTRE BEKÖSZÖNTŐ Haltáról érkezett, tíz év ott töltött szolgálat után a paksi evangélikus gyülekezet új lelkésze Szabó Vilmos Béla. 1951-ben született, édesapja akkor a Vértes-alján, Pusztavámon volt lelkész. Kilencéves, amikor „ha­za” költöznek Nyíregyházára, apai nagyszülei lakóhelyére, itt érettségizik, majd két év katonáskodás után Budapesten végzi el a teológiai főiskolát. Lelkészi pályáját Pápa környékén kezdi, 1985-től a Bács-Kiskun megyei Harta lutheránus gyülekezetének vezetője. Ízért hangsúlyozom második kereszt­­nevem - mondja a nagyüszteletű úr mert a kiskőrösi gyülekezet veze­tőjét is Szabó Vilmosnak hívják. Egyhá­zunkban gyorsan terjednek az informá­ciók, így tudtam meg, hogy a paksiak lelkészt keresnek. Lelki eredetű oka van annak, hogy változást kívántam, meggyő­ződésem, hogy a gyülekezetnek szüksége van az új szóra, új vezetőre, nekem pedig egy új környezetre. — Hartán, a paksihoz hasonló lélekszá­mú, rendezett, jól szervezett közösséget hagytam, kitűnő kapcsolatokat a telepü­lés önkormányzatával, a Bács megyei közgyűléssel, élén elnökével dr. Balogh Lászlóval. Valamennyiükre mindig jó szívvel fogok visszagondolni, hiszen olyan rendezvényekből sikerült közösen hagyományt teremtenünk, mint az orszá­gos evangélikus sportnapok, vagy a né­met nemzetiségű lutheránusok találko­zója. Kár lenne tagadnom, hogy családi okok is szerepet játszottak döntésemben. Feleségem talán munkahelyet talál Pak­son, három fiunknak pedig a tanulási le­hetőségei erősödnek. A legnagyobb most kezdi utolsó évét az általános iskolában, a legkisebb kettő és fél éves. A középső a nyolcosztályos katolikus gimnázium má­sodikos tanulója lesz - és itt mindjárt el is érkeztünk az ökonómia gondolatához.-Mindig nyitott voltam az együttmű­ködésre a keresztyén egyházak között a hit alapján is, emberileg is. Eddig olyan településeken szolgáltam Istent és a gyü­lekezet tagjait, ahol többségben evangéli­kusok éltek. Tudom, Pakson a három felekezet bé­kességben él egymással századok óta, a folytatás rajtam nem fog múlni. Teológiai tanulmányaim megkezdése előtt két évet töltöttem a hadseregben, együtt katoli­kus, görögkatolikus, református társaim­mal és ez a lehető legjobb iskolája volt az ökonómia gondolatának.-Nem csupán a vallási, a közéleti együttműködés is fontos számomra, mint ahogy előző helyemen, itt Pakson is keresni fogom az önkormányzattal, a civil szerveződésekkel a kapcsolatokat. Nem kell ennek hivatalos formát öltenie - hi­szen az a függetlenség feladását is jelent­heti - emberként, lelkészként minden bi­zonnyal sokat tehetek majd egy tágabb közösségért.-Paksot igazán nem ismerem, annyit tudtam a városról, amennyit az országos hírekből, elsősorban az atomerőmű kapcsán hallottam. Volt bennem - és a családomban is - némi szorongás, ám az első benyomásaink csodálatosak. Öröm­mel fedeztük fel, hogy rendezett, tiszta és szép városba hozott jó sorsunk és külö­nösen sokat jelent, hogy itt a Duna - akár­csak Hartán, mert ez is szerepet játszott a döntésünkben. A lutheránus közösség bizalommal fo­gadott, gyors döntéseik bizonyára megkönnyítik majd beilleszkedé­sünket. Pillanatok alatt felkészültek foga­dásunkra és ez igaz a jogi formulákra és a gyakorlati tennivalókra is: rendkívül jó érzés ez. Rákosi Gusztáv

Next

/
Thumbnails
Contents