Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-09-08 / 36. szám

1995. szeptember 8. Paksi Hírnök // H ŐSZIKÉK, KÉP t / HŰVÖS NAPOK - GALANTAN Galánta - Paks partnervárosa - a szlovákiai és magyarországi országos napilapok híranyagainak vezető helyére került az iskolai tanévnyitó napjaiban - az ott élő magyar közösség példaértékű helytállását követően. Mindezt nemcsak mi állít­juk, ez a megítélése a szlovák demokratikus pártoknak is. „Nem Szlovákia, nem a szlovákok ellen küz­dünk, hanem az erőszakos asszimiláció ellen” - olvashat­ták három héttel ezelőtt meg­jelent, Galántán készült ripor­tunkban Zsillé Évának, a szlo­vákiai kisváros magyar tan­nyelvű gimnáziuma Szülői munkaközösség elnökének nyilatkozatát. Mondandója, amelyet társaival együtt sok­szor és sok helyen hangozta­tott: süket fülekre talált a Me­­ciár-kormány által kinevezett hivatalnokoknál. Mint ismeretes, a szlovák parlament még az előző tanév befejezése előtt törvényt alko­tott az úgynevezett „alternatív oktatás” bevezetéséről, amely­nek lényege, hogyha a magyar tannyelvű iskolákban egy osz­tályban legalább nyolcán kérik az új tanévtől a reál tárgyakat az állam hivatalos nyelvén, vagyis szlovákul kell oktatni. A törvény végrehajtását a tö­meges tiltakozások miatt „ide­iglenesen” felfüggesztették, ám a Tanügyi Hivatal mame­­lukjai elhatározták minden­képpen végrehajtják a kor­mányfő tervét. Leváltották hát a „törvény szellemének” ellen­álló magyar iskolák igazgatóit, helyükre saját, megbízható embereiket állítva, bízván ab­ban, hogy ők saját hatáskö­rükben érvényt szereznek a nacionalista elképzeléseknek. Galánta magyar tannyelvű gimnáziuma egyike volt azok­nak a középiskoláknak, ame­lyek éléről menesztették az igazgatót, s kinevezték veze­tőnek a magát magyar nemze­tiségűnek valló Simek Máriát, akit sem a tantestület, sem az iskolában tanuló gyermekek szülei, sem a város önkor­mányzati képviselő-testületé­nek többsége nem fogad el - nemhogy igazgatónak, még magyarnak sem, mert nemré­giben egy olyan írást publikált a Slovenska Republika című, a kormányhoz közel álló nacio­nalista szellemiségű napilap­ban, amellyel - Zsillé Éva sza­vaival élve - „a saját fészkébe piszkított”. Hiába volt azonban június 29-én Galántán ötezer fős tün­tetés az új igazgató ellen, a Tanügyi Hivatal illetékese hajthatatlan maradt. A tantes­tület, a szülők azonban nem adták fel, tiltakozásul a szep­tember 4-i évnyitón a gyerme­kek helyett a szülők jelentek meg, némán tüntetve a történ­tek ellen, majd este gyertyás felvonulást rendeztek a gim­názium épülete előtt. A tilta­kozás folytatásául másnap, az első tanítási napon a gyereke­ket nem engedték az iskolába. Példájuk Szlovákia-szerte követésre talált, az ország szá­mos magyar nyelvű iskolájá­ban hasonló demonstrációkat tartottak. Zsillé Évát lakásán értük el telefonon. Kérdésünkre el­mondta, bármi is lesz a tilta­kozásuk eredménye, céljukat nem adják fel, majd így foly­tatta: Elszorult torokkal néztük a magyar televízió közvetí­tését az országos tanév­nyitóról, amelyet a budapesti szlovák gimnáziumban tartot­tak, Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter rész­vételével. R. G. Szeptember van, ülünk, megpróbá­­l lünk a Napba nézni. Nem nagyon sikerül, a Nap nincs sehol, s amikor e sorokat írom, éppen második napja zuhog az eső... Petőfivel szólva nehéz azonosulni a „Tudja Isten hogy mi okból / szeretem, de szeretem” életér­zésével ebben a pillanatban. Márpedig az ősz, ha különlegesen aktuális okunk nincs elutasítani, jóval több mint a le­hangolt borongásra ösztökélő lelkiállapot alapja. Az ősz: nyilvánvalóan ered­mény, sőt, számvetés. Valami, amit tavasztól nyárig csinál­tunk, s most beérett. Nem egy­szerűen szimpla aratásidő ez - hiszen az már korábban kezdődött - s nem is egyszerű szüret. Két évezredre visszate­kintő asztrológiai leírások szerint az emberek ekkor kissé kiszakadnak a ter­mészettel való mindennapos szimbió­zisból - legyen az a napozás hajszolása, tengeri sport vagy éppen nyári munka a földeken - és kissé távolabbról szem­lélik meg az eredményt. A természettel való küzdelem és szembenállás helyett megjelenik a társadalom sok-sok kulti­kus eleme az együttélésben, s e szüret nem egyszerűen termelő tevékenység, hanem mindjárt mulatság is, s mint ilyen, a kapcsolatépítés és kapcsolatte­remtés társadalmi játéka. Párválasztás, tánc, verselés. Akkumuláció, egyfajta nekifeszült összefogás. Kezdődik az is­kola, ezzel összefüggésben is elhangza­nak a megszokott és a szokatlan köz­helyek, ünnepélyeskedés, s indul az új szezon a színházakban is. És - mint Shakespeare óta tudjuk - színház az egész világ. Rövidesen újra felmegy a függöny. Véget értek a szabadságok is. Nem maga a szabadság ért véget, sem­mi olyan nem történt a politikában, amiért ezen el kellene gondolkozni. A szabadságolás - az már más napra tar­tozik. Ami ezekkel az esőző egekkel ter­hes napokban megkezdődik, az már ko­rántsem olyan konfliktusokkal terhes, mint pár héttel korábban. Pár héttel korábban nem volt alkatrész valamihez, amihez éppen sürgősen kellett volna, nagy sorok álltak fagyiért, lángosért, az egyeúen elkenteden szabad útsávért — és mindez gyakran szájízkeserítően drá­ga volt. Le lehetett mondani egyről­­másról, legfeljebb a jelenlét nem adta a várt teljesség igényét - de hát tudtuk: most éppen nyár van, s lehetett ro­hanni új ingerek és elfoglaltság után. Az ősztől többet várunk. Mert az ősz tekintélyes, mert mindig számbavétel, de kezdet is egyúttal. Mert ez a szó: ősz, nemcsak évszakot jelölt, hanem tulajdonságot is: tapasztaltság, megfontoltság és bölcsesség jele. Mérik a bort pompás, aranyos ősz­ben, s ittasan tarka lombok hull­­tán nem én borongok?” - kérdezte Ady S tudjuk: kár volna kimaradni belőle. kövér tamás SZEPTEMBER VAN

Next

/
Thumbnails
Contents