Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-09-08 / 36. szám
1995. szeptember 8. Paksi Hírnök // H ŐSZIKÉK, KÉP t / HŰVÖS NAPOK - GALANTAN Galánta - Paks partnervárosa - a szlovákiai és magyarországi országos napilapok híranyagainak vezető helyére került az iskolai tanévnyitó napjaiban - az ott élő magyar közösség példaértékű helytállását követően. Mindezt nemcsak mi állítjuk, ez a megítélése a szlovák demokratikus pártoknak is. „Nem Szlovákia, nem a szlovákok ellen küzdünk, hanem az erőszakos asszimiláció ellen” - olvashatták három héttel ezelőtt megjelent, Galántán készült riportunkban Zsillé Évának, a szlovákiai kisváros magyar tannyelvű gimnáziuma Szülői munkaközösség elnökének nyilatkozatát. Mondandója, amelyet társaival együtt sokszor és sok helyen hangoztatott: süket fülekre talált a Meciár-kormány által kinevezett hivatalnokoknál. Mint ismeretes, a szlovák parlament még az előző tanév befejezése előtt törvényt alkotott az úgynevezett „alternatív oktatás” bevezetéséről, amelynek lényege, hogyha a magyar tannyelvű iskolákban egy osztályban legalább nyolcán kérik az új tanévtől a reál tárgyakat az állam hivatalos nyelvén, vagyis szlovákul kell oktatni. A törvény végrehajtását a tömeges tiltakozások miatt „ideiglenesen” felfüggesztették, ám a Tanügyi Hivatal mamelukjai elhatározták mindenképpen végrehajtják a kormányfő tervét. Leváltották hát a „törvény szellemének” ellenálló magyar iskolák igazgatóit, helyükre saját, megbízható embereiket állítva, bízván abban, hogy ők saját hatáskörükben érvényt szereznek a nacionalista elképzeléseknek. Galánta magyar tannyelvű gimnáziuma egyike volt azoknak a középiskoláknak, amelyek éléről menesztették az igazgatót, s kinevezték vezetőnek a magát magyar nemzetiségűnek valló Simek Máriát, akit sem a tantestület, sem az iskolában tanuló gyermekek szülei, sem a város önkormányzati képviselő-testületének többsége nem fogad el - nemhogy igazgatónak, még magyarnak sem, mert nemrégiben egy olyan írást publikált a Slovenska Republika című, a kormányhoz közel álló nacionalista szellemiségű napilapban, amellyel - Zsillé Éva szavaival élve - „a saját fészkébe piszkított”. Hiába volt azonban június 29-én Galántán ötezer fős tüntetés az új igazgató ellen, a Tanügyi Hivatal illetékese hajthatatlan maradt. A tantestület, a szülők azonban nem adták fel, tiltakozásul a szeptember 4-i évnyitón a gyermekek helyett a szülők jelentek meg, némán tüntetve a történtek ellen, majd este gyertyás felvonulást rendeztek a gimnázium épülete előtt. A tiltakozás folytatásául másnap, az első tanítási napon a gyerekeket nem engedték az iskolába. Példájuk Szlovákia-szerte követésre talált, az ország számos magyar nyelvű iskolájában hasonló demonstrációkat tartottak. Zsillé Évát lakásán értük el telefonon. Kérdésünkre elmondta, bármi is lesz a tiltakozásuk eredménye, céljukat nem adják fel, majd így folytatta: Elszorult torokkal néztük a magyar televízió közvetítését az országos tanévnyitóról, amelyet a budapesti szlovák gimnáziumban tartottak, Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter részvételével. R. G. Szeptember van, ülünk, megpróbál lünk a Napba nézni. Nem nagyon sikerül, a Nap nincs sehol, s amikor e sorokat írom, éppen második napja zuhog az eső... Petőfivel szólva nehéz azonosulni a „Tudja Isten hogy mi okból / szeretem, de szeretem” életérzésével ebben a pillanatban. Márpedig az ősz, ha különlegesen aktuális okunk nincs elutasítani, jóval több mint a lehangolt borongásra ösztökélő lelkiállapot alapja. Az ősz: nyilvánvalóan eredmény, sőt, számvetés. Valami, amit tavasztól nyárig csináltunk, s most beérett. Nem egyszerűen szimpla aratásidő ez - hiszen az már korábban kezdődött - s nem is egyszerű szüret. Két évezredre visszatekintő asztrológiai leírások szerint az emberek ekkor kissé kiszakadnak a természettel való mindennapos szimbiózisból - legyen az a napozás hajszolása, tengeri sport vagy éppen nyári munka a földeken - és kissé távolabbról szemlélik meg az eredményt. A természettel való küzdelem és szembenállás helyett megjelenik a társadalom sok-sok kultikus eleme az együttélésben, s e szüret nem egyszerűen termelő tevékenység, hanem mindjárt mulatság is, s mint ilyen, a kapcsolatépítés és kapcsolatteremtés társadalmi játéka. Párválasztás, tánc, verselés. Akkumuláció, egyfajta nekifeszült összefogás. Kezdődik az iskola, ezzel összefüggésben is elhangzanak a megszokott és a szokatlan közhelyek, ünnepélyeskedés, s indul az új szezon a színházakban is. És - mint Shakespeare óta tudjuk - színház az egész világ. Rövidesen újra felmegy a függöny. Véget értek a szabadságok is. Nem maga a szabadság ért véget, semmi olyan nem történt a politikában, amiért ezen el kellene gondolkozni. A szabadságolás - az már más napra tartozik. Ami ezekkel az esőző egekkel terhes napokban megkezdődik, az már korántsem olyan konfliktusokkal terhes, mint pár héttel korábban. Pár héttel korábban nem volt alkatrész valamihez, amihez éppen sürgősen kellett volna, nagy sorok álltak fagyiért, lángosért, az egyeúen elkenteden szabad útsávért — és mindez gyakran szájízkeserítően drága volt. Le lehetett mondani egyrőlmásról, legfeljebb a jelenlét nem adta a várt teljesség igényét - de hát tudtuk: most éppen nyár van, s lehetett rohanni új ingerek és elfoglaltság után. Az ősztől többet várunk. Mert az ősz tekintélyes, mert mindig számbavétel, de kezdet is egyúttal. Mert ez a szó: ősz, nemcsak évszakot jelölt, hanem tulajdonságot is: tapasztaltság, megfontoltság és bölcsesség jele. Mérik a bort pompás, aranyos őszben, s ittasan tarka lombok hulltán nem én borongok?” - kérdezte Ady S tudjuk: kár volna kimaradni belőle. kövér tamás SZEPTEMBER VAN
