Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-09-08 / 36. szám
Paksi Hírnök 1995. szeptember 8. Ű® VÁROSI MOZAIK A JEGY TIHANYI SZILVIA A szomorú szemű, ősz hajú asszony a sarokba húzódott. Szívta a cigarettáját, ette a mérgét. így is, úgy is. Már a második doboznál tartott, már a sokadik árverést nézte, reggeltől estig. Ha neki nem is, hát gyerekeinek, unokáinak jobb lehetne. Lehetne, ha sikerülne egy darabka erdőt, legelőt, akármit vennie. Eladnák, vagy kiadnák, ha mást nem, hát rozsét gyűjtenének, jobb híján. A szomorú szemű asszony csak legyintett. Nagy táskájában az irattára, benne a tizennégyezer forintnyi jegye. A reménysége. Ami már, most már a semmi. Reggel még a föld volt, most már papír. Bekeretezhető, kifüggeszthető. Ha lenne értelme. iz ősz hajú asszony már csak f\ a cigarettáját szívta. És mondta. Képzeljük el. Húszezerből négy gyerek és két felnőtt él. Kezdődik az iskola. Jön a tél. Ezek a jegyek már csak a szívét húzzák. Elveszített reménységek. Adhatta volna darabját háromszázért. Ezer forintnyi jegyért ennyit adott volna a kupec. A kimosakodott, nyakkendős. Fizetett volna, ha az övé a föld, ha sikerült volna mindenkit túllicitálnia. Akkor kellett volna a jegy, akkor állt volna az alku. Ha belement volna. Az asszony szidta magát, most már hangosan. Hát miért is nem ment bele. Melegítő kell az unokáknak. Szidta a kupecet is. Máson gazdagszik. A maguk fajtáján. Mert jön a tél. Ezt a nyakkendős is tudja. Elfordult. Irattárából kihalászott egy újabb cigarettát, egy papírzsebkendőt. A terem ajtajához lépett. Kárpótolta magát. A látvánnyal. A nyakkendőst sorra túllicitálták. A jelenetek csaknem ugyanazon forgatókönyv szerint ismétlődtek; az árverésvezető ismertette a terület helyrajzi számát, területét, aranykoronaértékét és művelési ágát, s a kikiáltási ár után magasra lendültek a tárcsák. Hogy aztán tartsák és tartsák továbbra is, még akkor is, amikor az ötszáz forintos ugrásokkal már hat-hétezer forintnál tartott a licit a darabka erdőre. Az áhított földdarab máshoz került... ERDŐT TESSÉK! Nem jók ezek a földek... - legyintett egy mellényes, idős ember és a kijárat felé ballagott. - Nem jók ezek semmire... - motyogott még magában.-Hamarosan a mi táblánk következik - súgta egy középkorú asszony, nem titkolt izgalommal. - Remélem sikerül megszerezni a részt. Sikerült-e neki, vagy sem, avagy valaki másnak is, titok fedi: az árveréseken nem szívesen adják nevüket a licitálók. Az biztos, sok esetben ádáz küzdelem folyik egy-egy darabka földért - augusztus 31-én a paksi művelődési házban tartott árverésen például a környékbeli erdőkért.-Bejelentem, hogy ezt az erdőt egyedül venném meg - állt fel a színházterem közepén egy idősödő férfi, nem kis derültséget keltve.- Ki nem úgy akarja? - csattant a válasz innen-onnan is. Ám a licitáláson furcsa dolog Az augusztus 30—31-re Pakson kitűzött földárverésre, ahol többségében erdőt, néhány gyep megjelölésű földterületet és legelőt tűztek ki, 227-en jelentkeztek. A Tolna Megyei Kárrendezési Hivatal árverésvezetője, Fülöp Tamás a volt Paksi ÁG területén levő földeket kiáltotta ki, volt, hogy többször is, a maradványokat. Akadt ugyanis olyan helyzet, amikor a licitálók közül ketten felverték az ezerforintos aranykoronánkénti árat percek alatt 6500 forintra, elvittek a kilenc hektárból 0,9 hektárnyi részt, s a maradék 8,1 hektáron azután 18 új tulajdonos osztozott. Akik a kikiáltási áron a megegyezést vállalták. A nagy érdeklődés nagy türelmetlenséggel is párosult.-Addig folytatjuk az árverést, amíg el nem fogy a kijelölt terület - mondta az árverező. - Most lehet, hogy három napig tart. De ebben az évben még lesz munkánk, bőven. történt, hatezer forintos kikiáltási árnál ez az úr visszalépett. A nagyon áhított földdarab máshoz került. Kertész Ignác gyapai rokkantnyugdíjas az előtérben viszont büszkén újságolta, hogy immár társtulajdonos. Van három hektár erdeje, van két tulaj donostársa és van egy sor kötöttség, amit az erdőgazdálkodásiak megszabnak. Mit szabad és mit kell tenni majd a rengetegben, a rengeteggel. Viszont - és ez nagyon lényeges szempont - hál’isten, hogy elfogyott a kárpótlási jegye, amit a pótkárpótlás során kapott. Hiszen mit is tett volna a papírokkal egyébként és ilyenkor? Mert, ha a rendes időben - azaz akár egy-két évvel ezelőtti földárveréseken részt vehetett volna, akkor rendes termőföldért szállt volna a „ringbe”. Mert azért az ugye, más. így lett erdeje.
