Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-09-01 / 35. szám
1995. szeptember 1. Paksi Hírnök f A KÉPVISELŐ ELSŐ (NEHÉZ) ÉVE Fogadóóráján kértek tőle egymillió forintot is... Valamivel több mint egy év telt el az országgyűlési választások óta, s ennyi idő már alkalmas egyfajta értékelés elkészítésére. Paksot és környékét - Tolna megye 2. számú választókerületének tizennyolc települését - Sződi Imre dunaföldvári agrárszakember képviseli a parlamentben tavaly május óta.-Képviselő úr! A választási győzelem után nyilván kialakította elképzeléseit, céljait. A politikában azonban természetes, hogy folyamatosan az adott helyzethez kell igazodni, kompromisszumokat kell kötni. Hogy alakult mindez az Ön esetében?- Közvetlen a választások után úgy fogalmaztam magamban, hogy tisztességes helytállásra készülök. Ebbe azt is beleértettem, hogy a képviselői munka mellett nem akarom feladni a szakmámat sem, tehát maradok mezőgazdász is. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem működik, így az utóbbiról le kellett mondanom. A választásokon a szocialisták támogatásával, az MSZP programjának vállalásával indultam. Ez a program a koalíciós kormány megalakulásával némileg változott, megjelentek liberális vonások is. Alapjaiban azonban ez nem tér el az eredeti program vezérfonalától. Ami számomra inkább megdöbbentő volt, az, hogy az ország gazdasági helyzete sokkal roszszabb annál, mint ahogy a választások előtt azt az MSZP megítélte.-Közismert: a választókerület településeinek polgármestereivel, a térkai a dolgokat, amelyeket én legfeljebb hallomásból ismerek. Szerencsére az atomerőmű nem tabutéma ma már - mint az előző ciklusban volt. Sikerült elérnem, hogy a környezetvédelmi bizottság Pakson, az erőműben tartson egy kihelyezett ülést, s az itt látottaknak, tapasztaltaknak nagyon jó visszhangja volt. Az Atomerőmű című lapban és a Paksi Hírnökben megjelenő, a természeti környezettel, az erőművel kapcsolatos írásokat mindig eljuttatom a környezetvédelmi bizottság tagjaihoz, így ők jól tájékozottak a térség kérdéseiről.-A választókerület érdekeinek érvényesítéséhez lobbyzni is kell. Miután Ön a környezetvédelmi bizottság tagja, valószínűleg ezen a területen alakult ki a legtöbb személyes kapcsolata. Hoztak-e ezek a kapcsolatok konkrét eredményeket?-Az első félév a személyes ismeretségek kialakításának időszaka volt. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal a legjobbak a kapcsolataim, hiszen a környezetvédelmi bizottság a törvényalkotás során velük sűrűn találkozik, de a mezőgazdasági bizottsággal is rendszeresen egyeztetünk, most például a vadászati törvény előkészítésén dolgozunk. Konkrét eredményekről is beszámolhatok. Két megbeszélést is sikerült szervezni a löszfalak gondjairól az érintett települések polgármesterei és a Belügyminisztérium településfejlesztési főosztálya részvételével. A BM ség gazdasági vezetőivel - itt elsősorban az atomerőműre gondolok - kialakult jó munkakapcsolata. Kamatozik ez a képviselői munkájában? — Még a választások előtt felkerestem a választókerület valamennyi polgármesterét, hiszen az adott település problémáiról ők nyilvánvalóan sokkal többet tudnak nálam, így elkerülhetem, hogy konkrét ügyekhez hozzászólva esetleg tévedjek. A költségvetés tervezési időszakában újra összeültünk, megkerestük a kapcsolódási pontokat. Ezen túl természetesen többségükkel szinte napi kapcsolatom van, bármilyen kérdés merül fel: keresnek, vagy én keresem őket. Nagy segítség ez a munkámban, mert ők megélik azoelkészített egy felmérést - ez sem két forintba került - és Dunaföldvár (ahol a legégetőbb ez a probléma) pályázaton elnyert tízmillió forintot a löszfal megerősítésére. A másik a fadd-dombori Dunaholtágügye. Szeptember 1-jén ünnepélyes kapavágással megkezdődik az atomerőművet a Csámpa-patakkal összekötő csatorna építése, egy öntözőfürt kialakítása, amely végül a holtágba érkezik, folyamatos vízfrissítést biztosítva. Mindez egy rehabilitációs munka első lépcsője, amely végül egy egységes környezed megoldást jelent majd a Duna Paks és Gemenc közötti szakaszán. Reményeim szerint mindez 1997 végéig megvalósul és a holtág centemáriumát 1998-ban azzal ünnepelhetjük, hogy Fadd-Dombori rendezi a triatlon világbajnokságot. Képviselőként nem a pályázatok megírása, összeállítása a feladatom, de a pályázatok menedzselését szívesen vállaltam eddig is, ezután is, hiszen az így elnyert pénzek a térségbe kerülnek, az itt élő emberek életét szolgálják. Ugyanilyen okból igyekszem lobbyzni a falusi turizmus fejlesztéséért is, mert ez is sokaknak jelenthet megélhetési forrást. Ehhez szorosan kapcsolódik a falvak fejlesztése, mert a vendégeknek nemcsak szállást és étkezést, hanem programokat is kell biztosítani. A lobbyzásról még annyit: úgy gondolom a sze„ mélyes kapcsolatok nem ártanak egy ügynek - és ez a pályázatok elbírálásánál is igaz. Nem állítom, hogy ezek alapján születnek a döntések, de megnyithatják a kedvező eredmény felé az utat. RÁKOSI GUSZTÁV
