Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-09-01 / 35. szám
Paksi Hírnök 1995. szeptember 1. EMBERMESÉK SZARKA JÓZSEF Pakson és környékén vJ1^ bortermelésnek, évente rendeznek városunkban borversenyeket. Jelentős számú gazda büszkélkedhet arany- és ezüstérmes borokkal, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy minden rendben van szőlő- és borügyben. Az egyre több parlagon hagyott, vagy egyszerűen kiirtott szőlőterület láttán önkéntelenül egy nagyszerű hagyomány elmúlásának előérzete sejlik fel az emberben. A nem megfelelő vegyszerekről, peronoszpóra-invázióról szárnyra kapott hírek, a közeledő szüret, a bor értékesítésének problémái együttesen vezettek el városunk egyik ismert és elismert bortermelő gazdájához, a hetvenkettedik évében járó, ma is igen aktív Kovács Jánoshoz. jLz idős gazdaember borait l\ hétszer jutalmazták fi arany-, s számtalanszor ezüstéremmel, hozzáértése, töretlen szorgalma elismerést vívott ki gazdák és borszakértők köreiben egyaránt:-Szüleim is szőlészkedtek, tőlük örököltem a szőlő iránti szeretetet. 1952-től nyolc éven át magánművelő voltam, majd mint oly sokan akkoriban, én is a tsz-ben kerestem menedéket a meghurcoltatások elől. Szőlésztechnikusként itt dolgoztam nyugdíjazásomig.- János bátyám, ön ma is egy hektár szőlőterületen gazdálkodik. Töretlen-e a paksi szőlőtermelés tradíciója?- Sajnos egy igen lehangoló folyamatnak lehetünk tanúi manapság. Egyre többen mondanak le a szőlőtermelésről, s ennek elsősorban nem abban látom az okát, hogy a fiatalabb nemzedék nem szeret a szőlővel foglalkozni, hanem abban, hogy egyszerűen nem kifizetődő a bortermelés. Az igen magas vegyszer, élő és műtrágya árakat sem képes kigazdálkodni a szőlőtermelő, az időjárás okozta károkról nem is szólva. Évtizedekkel ezelőtt egy liter minőségi bor árán akár több mint két liter sört is vehetett az ember, jelenleg fordított a helyzet. Annak idején, ha Csámpapusztától Fehértóig terjedő szőlőterületet bejárta a gazda, egy kezén meg tudta számolni a parlagon hagyott parcellákat. Manapság ezek ijesztő módon elszaporodtak.- Milyennek ígérkezik az idei termés?- Sokkal rosszabbnak látom a tavalyinál, mennyiségben átlagon aluli lesz. Igen nagy károkat okozott a peronoszpóra. Sajog a szívem, amikor olyan parcellákat látok, amelyek már most úgy néznek ki, mintha leszüretelték volna. Nemcsak az időjárást kell hibáztatnunk az idén, levizsgáztak a növényvédő szerek is. Nem szabadna, hogy hatnyolc kezelés után ilyen károk keletkezzenek.- Én még a szerencsésebbek közé sorolhatom magam a 20-25 százalékos terméskárosodásommal.-Mennyiben befolyásolják a szőlő, illetve a bor minőségét ezek a károk?-A minőség ilyenkor nem változik a korábbiakhoz képest, sőt, minőségi javulás is előfordulhat, hiszen a megmaradt termés több tápanyagot vesz fel, s így tömöttebbek lesznek a szőlőfürtök.- Ön folyamatosan szerepelteti a borait versenyeken, nem is akármilyen eredménnyel...-Nem szeretem a hivalkodást, csupán a munkám elismerését látom az oklevelekben. Egyébként a mi borversenyeink véleményem szerint akkor lennének igazságosak, ha csak olyanok indulhatnának ezeken a megméretéseken, akiknek odahaza legalább egy hordó saját termésű boruk van. Megestek már a versenyeken igen visszatetsző dolgok. Előfordult például, hogy az egyik győztes az eredményhirdetés után elárulta, hogy a szőlőt, amiből a díjazott bor készült: Pannonhalmán böngészte.-Minden gond ellenére további szőlőművelésre biztatja a gazdatársakat...- Mindenkinek azt szoktam mondani, főleg azoknak, akiknek jó szőlője van, vagy volt valamikor, hogy érdemes folytatni. Én nagyon bízom abban, hogy egy szép napon nem kell majd arra ébred nünk, hogy megszűnik a nagyon szép hagyományra viszszatekintő paksi bortermelés. SZÜRET ELŐTT, SZÜRET UTÁN
