Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-08-25 / 34. szám

Paksi Hírnök 1995. augusztus 25. ÓD TÁRSAINK Megalakulásának egyéves jubileumát ünnepli e napokban a kutyamenhely De mivel nincsen rózsa tövis nélkül, ünnep sincs ve­szekedés nélkül. Fennál­lása óta sok nehéz pillanattal szembe kellett nézni alapító­nak és gondozónak egyaránt. A telep - pénz híján - még sok hiányossággal küzd, amely megoldásra vár. □ □□-Az egyik alapító tag, Her­bert Biemüller Németország­ból lebontott kutyaketreceket szerzett és ebből alakult a ku­tyamenhely - tájékoztat Pla­­chi Gábomé kerületi főállat­orvos. - Ezek még csak az első lépések voltak, akkor még hiányzott a kerítés és a víz, villany bevezetése. Ez év januárjában ideiglenesen hoz­zájárultam a telep működésé­hez, a végleges engedélyt azonban feltételekhez kötöt­tem, amelyek a következők voltak: ivóvíz minőségű víz bevezetése március 31-ig, a pihenőszobába villany beve­zetése május 29-ig és hűtő­­szekrény üzembe helyezése július 1-jéig. A határidőket nem teljesítették, a június 29-i ellenőrzésnél a kerítés nyolc­van százaléka biztosította a te­lepet, a víz és a villany nem készült el. Egy utolsó méltányossági ha­táridőt szabtam, amely­nek lejárta július 30-a volt. A víz ideiglenesen már ott van, a vízakna létesítése és villany bevezetése folyamat­ban van. A továbbiakban is fokozottan ellenőrzőm a tele­pet, de a kint lévő állatok egészségi állapota nem indokolja a telep bezárását. □ □□ A város határában található kutyamenhely, minden­napos déli pihenőjét éli. Számtalan kis és nagy kutya szaladgál kerítésen kívül és belül, néhány nyughatatla­nabb eb, pedig a ketrecek mö­gül nézelődik. A telep kine­vezett gondnokát Büttli Ig­­nácnét keresem, de helyette a másik gondozót Kálgyi Ist­­vánnét találom, aki épp egy elcsatangolt kutyát kerget.-Pár hónappal ezelőtt két kutyát találtam Paks határá­ban és behoztam ide a men­­helyre. Látván a kutyák nyo­morúságos helyzetét, besegí­tettem a gondnoknőnek, Er­zsikének, aki minden szabad­idejét és pénzét az itt látható kutyákra fordítja. A kutyák éhesek és véleményem szerint egészségügyileg sincsenek tisztességesen ellátva. Én Szekszárdon lakom - mondja Kálgyiné -, ahol több kutyám is van, onnan járok Paksra sa­ját autóval és az otthon meg­főzött ételt elhozom a ku­tyáknak. Erzsiké is és én is saját költ­ségünkből, szeretetből gondozzuk az állatokat, de ez így nem mehet tovább - panaszolja. - Most szereztem KUTYAVILÁG PAKSON

Next

/
Thumbnails
Contents