Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-08-25 / 34. szám
1995. augusztus 25. Paksi Hírnök több zsák kukoricapuffancsot a moslék feldúsítására, de ez még mind nem elég. □ □□ Dr. Fehér Tibor állatorvossal, a menhely alapító tagjával rendelőjében beszélgettem el a menhely sorsáról:-A Paksi Kutyamenedékhely Alapítvány hatvanezer forintos alaptőkével alakult, melyet egyedül én fizettem be. Több adomány érkezett a számlára, így például az akkor még létező Pink Paksnak az e célú gyűjtésre szervezett rendezvényéből, huszonegyezerhatszáz forint folyt az alapítvány kasszájába.- A kezdeti lelkesedés azonban csakhamar lelohadt, az adományok és a segítő kezek elfogytak. A képviselő-testület által még tavaly megszavazott hatvanezer forint támogatást két hónappal ezelőtt kaptam kézhez. Mindezek ellenére a kutyák ellátása zavartalan. Megkapják a szükséges védőoltásokat, az etetésben pedig nagy segítségemre van Büttliné. Nem is volt semmi probléma, hiszen az óvodáktól elhoztuk a moslékot, csak hétvégente hozott egyegy borsosabb számlát Büttliné, amit én az alapítvány pénzéből kifizettem, de mondtam, hogy az ezer-ezernyolcszáz forintos számlák gyorsan leapasztják a pénzt. Az igazi probléma akkor kezdődött, amikor bezártak az óvodák és nem volt moslék. Csakhogy én készültem ezekre a nyári hónapokra és összegyűjtöttem mintegy két mázsa kutyatápot az ínségesebb időkre, amely most is ott áll kint a telepen. Büttliné nem adta oda a tápot, mondván a kutyák nem szeretik. Moslék után persze hogy nem szeretik, de majd hozzászoknak, egyébként is újra beindulnak az óvodák, iskolák - lesz maradék. Túlságosan felpaprikázták a kedélyeket. Helyre fog állni a telepen a rend! an PRÉHÁZI ILDIKÓ ÉS SZARKA JÓZSEF ÍRÁSAI Lesz víz, villany, hűtő, kerítés. Paksiak segítségét kérem a menhely helyrehozatalához! Aki tud száz darab téglát adni, vagy kettő villanyoszlopot, ez mind-mind nagy segítség lenne. A kutyabarátok, ha csak egy órára is kijönnének dolgozni, máris szebben nézne ki a telep. □ □□ Büttli Ignácnét otthonában kerestem fel, ahol két kutya is jelezte érkezésemet:- Nagyon szeretem az állatokat és főleg azok nőnek a szívemhez, amelyiket már más kidobott. Az egy éve alakult menhelyre nap mint nap kijárok és négy-öt órát töltök az állatokkal. A vizet csak nemrég vezették be, azelőtt a nyolcvan méterre lévő kútból hordtam a huszonöt literes kanna vizet. Az első összezördülés a doktor úrral azért történt, mert mondta, hogy nem tudja kifizetni a számláimat. A kutyáknak enni kell, egyszer egy nap jól kell, hogy 'lakjanak. A kutya táp az csak csemege, azzal nem sokra mennek az állatok. Nagy segítségemre van a szekszárdi házaspár, nélkülük nem is tudom mire mennék. Sajnos köztük és a doktor úr között nagy a konfliktus a felszereltség és az ellátás miatt. Nagy felelősség volt dr. Fehér Tibor részéről, hogy belevágott ebbe a menhelybe, de ha már egyszer megvan, akkor tartsunk ki mellette. Soha nem akartam bántani a doktor urat, csak a kutyáknak akartam jót. ígéretet kaptam tőle, hogy rendeződnek a viták és a menhely további működéséhez biztosítja a feltételeket. Minden paksit arra kérek, hogyha tud egy kis ételmaradékkal, amit egyébként is a kukába dobnának, vagy bármivel, seígy - egyelőre - elmarad a kutyavilág. gítsenek! □ □□ A kedélyek lassan csillapodnak, a menhely további sorsa rendeződni látszik: MACSKÁS NEM NYILATKOZIK Kérésemet rövid „nem nyi- L latkozom”-mal utasította el a Macskás, én azonban nem tágítottam. Egy középkorú, apró termetű férfit neveztek el az óvárosban Macskásnak, mivel nem állhatja az éjszakai macskaszeretkezések sírás-rívását, az eledelért való macskanyivákolást. Nem tudja elviselni a. napfelkeltét dicsérő verébdalárdát sem, de főleg nem a dalolgató madárkák ellen indított hajszát. Emberünk harcol a gyülevész, sumák, egérre lusta macskák ellen minden bevethető eszközzel: hurokkal, méreggel, légpuskával, ráadásul három ebbel szoros szövetségben. Evek óta tart a küzdelem az ember, valamint a kutyák, macskák és verebek közt a régi városrész egyik eldugott, kedves, hangulatában megkapó apró utcájában. A Macskás szigorúan megtiltja, hogy valódi nevét megismeije a köz, én azonban erősködöm, mondván, hogy így is, úgy is ismerik, legalábbis ami a környezetét illeti. Nem enged, kijelenti, hogyha valamihez, ehhez végképp nincs jogom, hiszen nem én adtam neki nevet a keresztségben. A lesben állás még csak hagyján, sokkal komolyabb problémákkal is meg kell küzdenie városunk Macskásának. Például a szomszédok rosszindulatával, ők ugyanis ellentétben a bajnokkal, kedvelik a cirmosokat. Mint megtudom: a harcos nagyon nehezményezi, hogy a környéken nincs egyetlen kísérleti telep, mely kutatások céljára jó pénzért felvásárolná az általa befogott miákoló haszontalanokat. Problémát jelent számára a különböző mérgek magas ára is és arról beszél méltatlankodva - nem nyilatkozik —, hogy a könnyelmű méregkeverők gyomok, rovarok, rágcsálók ellen ez idáig mindenféle pusztító anyagot kitaláltak, csak egy speciális macskamérget nem. Nem akarok nyilatkozni, de azért az a véleményem, hogy az eddigiek során előállított mérgek birtokában, az égvilágon semmi szükségünk sincsen macskákra, a többi kártevővel együtt ezek is megértek a pusztulásra” - mondja bölcselkedve. Arra a kérdésre, hogy mit szólna ahhoz, ha egy nagymacska, például egy bengáli tigris élne az utcájában azt válaszolta, hogy értsem meg ő nem nyilatkozhat, egyszerűen azért nem, mert nem nyilatkozhat. Mindenesetre, ha a háza menne rá, akkor is venne egy tankot, és úgy kilőné a fenevadat, mint a pinty. Egyszerűen azért, mert ő nem szereti a macskákat, többek közt azért nem, mert neki még sohasem doromboltak. A kutyákat viszont nagyon kedveli, mert emezek legalább megugatják. „Maga semmit sem ért az egészből. A macska az ember legádázabb ellensége. Először is tiszta, aztán elválja a kényelmet, s még ez sem elég neki, meglopja az ember kajáját, még a kölykeit is odacsempészi a konyha sarkába. Gondoljuk csak meg, emberünk nélkül unalmas lenne a kedves, csöppnyi utca, nem lenne sem bosszúságban, sem kacajban részük az itt élőknek. Természetesen a Macskás erről sem nyilatkozik.
