Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-08-25 / 34. szám
Paksi Hírnök 1995. augusztus 25. (5 EMBERMESÉK HA RÖVID A PÉKLAPÁTOD, TOLDD MEG EGY LÉPÉSSEL Szerényen bújik meg a Tolnai úton sorakozó házak közt a csöppnyi pékség, hivalkodó reklámnak semmi nyoma, csak a friss kenyérillat, s a kitárt kapuszárnyra függesztett tábla jelzi, hogy itt kenyeret sütnek. Kis üzem ez, kis létszámmal: Bauer János, a tulajdonos beéri egyetlen munkatárssal.- A munkanélküliség sodort a vállalkozás felé, 1989-ben veszítettem el a munkahelyemet — mondja Bauer János. KALAND AZ ÉLET Vannak városok, amelyekben gyakran és alaposan tárgyalnak a hajléktalanok problémáiról és vannak, amelyek tenni is próbálnak valamit a jelenség ellen. Utóbbiak közé tartozik Paks, ahol már több mint 10 éve működik hajléktalanszállás. Télen dugig van az épület, gyakran még a folyosón is fekszenek, de nyáron sem kong az ürességtől. Elvileg 15 férőhelyes; most 12-en lakják. Nincs kötelező napirend, kimenő stb., szabad az élet. A jövedelemmel rendelkezők napi 50 forintot fizetnek a szállásért, fűtésért, meleg vízért, aki nincstelen, az nem fizet. Az ebéddel ugyanez a helyzet. A közeli szociális otthon konyhájáról hordhatják, némelyek térítésért, némelyek ingyen. Ienin utca 7. A házon - j amely egyben városi rendelőintézet is - ez a cím olvasható. Pedig itt sem állt meg az idő. A szálláson folynak a felújítási munkálatok, egy helyi kft. alkalmazottjai pakolnak, festenek és a gondnok, Bozsó Károly is be-besegít nekik. Csak a lakók nincsenek sehol. A gondnok fellebbenti a fátylat a nagy titokról: azért tűntek el, mert megkapták a jövedelempótló támogatást... Nem a bankba vitték... További kérdésekre Bozsó Károly elmondja, hogy ő még olyan hajléktalannal itt nem találkozott, amelyik önhibáján kívül jutott ebbe a helyzetbe. Majd mindegyikük alkoholista, nyáron el-eljárnak napszámba, de egyébként nem kapkodnak a melóért. Sokan úgy kerülnek ide, hogy felszedik őket a paksi utcán csontrészegen, s betámogatják a szállásra. De akadt olyan is, akit csomagtartóban hoztak. „Kaland az élet.” -Wyánnak idején kereskedő 1szerettem volna lenni, /A nem sikerült, így 1954 októberében pékinasnak álltam, majd sikeresen megszereztem a szakmunkás-bizonyítványomat. Kisebbik fiam szintén ezt a szakmát választotta, s ez is arra ösztönzött, hogy felépítsem ezt a kis műhelyt, az embernek gondolnia kell gyermekei jövőjével is.-Mindezekhez persze kellenek anyagiakis.- Megpályáztam mindenféle hiteleket, tanfolyamot végeztem a vállalkozói irodánál, mindennek ellenére nem jutottam egyről a kettőre, nem adtak egy vasat sem. Végül egy Amerikában élő családtagunknak köszönhetően mégis sikerült beindítani a vállalkozást. Magyar kemencékkel dolgozunk, s ezek nem alkalmasak péksütemények gyártására, így csak kenyeret és péklángost sütünk, de a közeljövőben szeretnénk beállítani péksütemény készítésére alkalmas kemencéket is. Ami a piacot illeti: napról napra növekszik vásárlóink száma. Tíz bolttal tartom a kapcsolatot.- De milyen is az élet a pékségben?-Délutánonként kezdem a munkát, ekkor megyek ki a megrendelőkhöz, felmérem az igényeket, visszajövök és elkészítem a megfelelő menynyiségű kovászt. Ez az alapja a jó kenyérnek. A kőműves is az alapnál kezdi, s ha azt akarja, jó legyen az építmény, jó alapot kell építenie. Hajnali kettőkor kezdjük a munkát, s délig dolgozunk. Reggel hat órakor már kész a friss kenyér. Tudja, az enyémhez hasonló műhelyekben szakemberekre van szükség. A kis pékség megköveteli, hogy az ember együttérezzen a munkájával, nagyon kell hozzá értenie, hiszen egyetlen napi rossz sütés teljesen tönkre teheti a nehezen megszerzett bizalmat. Szívesen foglalkoztatnék tanulót, igaz csak egyet, de ezen a téren minden igyekezetem ellenére eddig mindig falakba ütköztem. Több iskolával vettem fel a kapcsolatot, mondanom sem kell, hogy eredménytelenül. Nincs utánpótlás, de gyanítom, hogy erről nem feltétlenül a fiatalok tehetnek. De talán mégis a vevők a fontosak. Ismerni és teljesíteni kell elvárásaikat, bármenynyire is változnak azok. A sütőipari tömeggyártás mellett csakis így képesek fennmaradni a kis pékségek. Tudja, ahogy a jó bornak nem kell cégér, úgy a jó kenyérnek sem kell reklám. SZARKAJÓZSEF Munkakezdés: hajnali kettőkor
