Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-07-28 / 29-30. szám
1995. július 28. Paksi Hírnök ÜÜ OKTATÁSÜGY Bár még javában tart a szünidő, az oktatással foglalkozó szakemberek csak keveset pihennek: a téma a városi új oktatási rendszer létrehozása azok után, hogy a nemzeti alaptanterv csak követelmény! szinteket határoz meg, az azonban az önkormányzatok feladata, hogy az ehhez legmegfelelőbb struktúrát kialakítsák. Vadász Pál, a paksi önkormány zat oktatási, kulturális ügyekért felelős szakreferense arról tájékoztatta lapunkat, hogy körvonalazódnak a főbb irányvonalak: az a kérdés ugyanis, hogy milyen iskolarendszert valósítsanak meg a városban. Új generáció, új képzési formák PAKS A JÖVŐBEN IS ISKOLÁK VÁROSA SZERETNE MARADNI... Az idő - ha nem is égetően - ám mégis sürget: A következő év szeptemberében már az új rendszerű képzés megkezdődhet. Ennek feltételeit azonban addig meg kell teremteni és ennek költségvetési tételeit még ebben az évben ki kell alakítania a képviselő-testületnek. A testület elé kerülő anyagnak azonban már kész koncepciónak kell lennie, ehhez számos szakemberrel konzultálnak, a megkérdezettek között ott vannak mindenekelőtt a pedagógusok, a politikai pártok képviselői és természetesen a szülők is. Ami már bizonyossággal látszik: 1995-ben még nem lesz változás, de 1996 szeptemberében már megkezdődhet az általános iskola hatodik osztályos tanulóinak gimnáziumi képzése; ez azt jelenti, hogy 1996 szeptemberében a hatodik osztályt kezdő általános iskolások közül huszonöt gyermek a gimnáziumban folytathatja tovább tanulmányait és hat osztályt elvégezve juthat el az érettségiig. A bejutáshoz felvételi vizsga szükségeltetik. Ugyancsak 1996 szeptemberében elindítják az általános iskolában a kilencedik osztályt. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha a szakmunkásképzés keretén belül a további iskoláztatásra nincs lehetőség. A tanköteles idő ugyanis a 16. évig tart, így a tizedik osztályban fejeződik be a tanítás azok számára, akik a nyolc osztályt elvégezték, de gimnáziumba vagy szakmunkásképzőbe nem jutottak el. Pakson egyébként csökken az általános iskolások száma, kétezerre várhatóan 300-ról 240-re csökken a tanköteles korú gyermekek száma. A demográfiai csökkenés várhatóan javítja majd az oktatási színvonalat is, hiszen a tanulócsoportok létszámának csökkenése több lehetőséget ad a pedagógusok számára a hatékonyabb foglalkoztatásra és az alaposabb képzésre. A kormányzati megszorító intézkedések hatására a központi normatívák szűkülhetnek, illetve ebből a szempontból is nagyobb teher hárulhat az önkormányzatokra. Vadász Pál szerint azonban a paksi önkormányzat jelenleg sem és várhatóan a jövőben sem áll olyan helyzetben, hogy pedagógus-elbocsátásokra késztetné a restrikciós finanszírozási rendszer. A normatívák szűkülése ugyan hozhat takarékossági kényszereket, ilyenek lehetnek a szakköri vagy kirándulási pénzek megvonása, abban az esetben, ha a megvonások a kormányzat részéről drasztikussá lesznek, de a legnagyobb veszélyre - amelyek már más városokat elértek: iskolabezárások, vagy pedagógus-elbocsátások - nagy valószínűséggel nem kell számolni, hiszen a költségvetés képes a városi intézményrendszer eltartására, olyannyira, hogy gimnáziumát sem kell a megyének átadnia. A város büszke arra, hogy oktatási intézményei révén a környék, illetve a megye egyik oktatási centru- ma is, azaz, Paks ma joggal mondható iskolavárosnak. Ehhez megvan a szükséges anyagi erő, amit a város jó részben az atomerőműnek köszönhet. A változás csak akkor jöhet szóba, ha a jelenlegi pénzügyi struktúrákat a kormányzat szinte fenekestül felforgatja. K. G. p
