Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-07-28 / 29-30. szám

Reichertshofen, 1995. július 20-a. Délután öt órakor érkezik meg a paksi csoport autóbusza a Paarhalle Platzra, szemmel láthatólag kissé fáradtan, de szó szerint a legmelegebb fogadtatással: szeretetben és Celsiusban mért hőmérsékletben egyaránt.

PAKSI VENDÉGEK A TESTVÉRVÁROSBAN

A MÚLT KÖTELEZ

Reichertshofen. Hozzávetőleg nyolcvan kilométerre a bajor fővárostól található ez a festői környezetben települt szépséges falu, amelyet ma mintegy ezer család lakik, összesen háromezer-ötszáz lakossal. Nevét az írásos emlékek először 1100-ban emlíük. Környezetében - az elmúlt pár száz évet kivéve - mindig fontos szerepet játszott, vásári és bírói hely volt, polgársága kiegyensúlyozottan fejlődött.

Reichertshofen. A név nem hangzik idegenül a dunakömlődi-paksi lakosság körében sem: ismert, hogy a kollektív bűnösséggel vádolt német nép sorsában a kömlődi német ajkúaknak is osztozniuk kellett: a kényszerű kitelepítések során ide vetette sorsuk őket, összesen tizennégy család harmadik generációja él itt. Szomorú évek voltak ezek számukra, mert mindent újra kellett kezdeni, de ma már egy kicsit könnyebb erről beszélni.

Otthonra találtak itt, talán azért is, mert egyrészt ez volt az ősi otthonuk, másrészt pedig dolgos népek, nem féltek a munkától: mindenki a maga boldogságának volt kovácsa. A magyar hazát őrizték szívükben, ám a nyelv kopik: a mai generáció már nem beszéli a magyar nyelvet, csupán a régiek, a legidősebbek.

A küldöttséget Anton Westner polgármester és Stenger Pál egykori kömlődi lakos fogadják: életet mentő itallal és könnyű uzsonnával. A csoport még el sem költötte az estebédet, amikor megjelennek a leendő házigazdák: minden paksi családot egyegy reichertshofeni család fogad be házába: afféle igazi családtagként. A paksi televízió és a Hírnök főszerkesztőjét és feleségeiket Hans Wallner és felesége, a

mindig mosolygós és utolérhetetlenül szolgálatkész Rita invitálja házukba.

Igazi megérkezés, jobban mondva hazaérkezés: négyszintes ház, a polgári jólét minden kellékével, a házigazdák odaadó figyelmességével, még kívánni sem lehetne jobbat. Persze ez szinte minden családnál megadatik a magyar vendégeknek, az első este beszélgetéssel és pihenéssel telik, az asztalon pedig étel és ital.

Fogadás a városházán