Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-07-28 / 29-30. szám
1995. július 28. Paksi Hírnök § BARÁTSÁGBAN Reichertshofeni városképek Július 21-én délelőtt Ingolstadtba buszozik a csoport, itt a délelőtt bevásárlással telik, majd délután rövid pihenő után kezdődik a sörfesztivál, az ünnep. E négynapos rendezvénysorozat vendége a magyar csapat. Ez az igazi fénypont, azok után, hogy túl vagyunk a reggeli hivatalos fogadáson, amely nyolc órakor volt a reichertshofeni városházán. Egy rövid kitérőre azonban érdemes visszapillantani, hiszen a protokoll is ad emlékezetes pillanatokat. Anton Westner röviden ismerteti a település múltját és beszél a jelenről is: gondok vannak a költségvetésben. - Nos, ismerős a téma - jegyzi meg valaki a magyar küldöttségből, majd megint más úgy vélekedik, hogy csak a halott polgármester nem panaszkodik. De hallgassuk hát, mit is mond a reichertshofeni:-A régió egyik leggazdagabb települése a miénk, ennek ellenére vannak anyagi problémák. A német egyesülés költségeit kötelezően támogatandó, évi egymillió márkával járulunk hozzá a megvalósításhoz, nagy valószínűséggel hitelt is vesz fel a település. Úgy gondolom a fentiekhez nem kell különösebb kommentár, elég, ha csak arra a számra gondolunk: ezer család lakik itt. Na ja, mondja a német: adósság és adósság között van különbség... Paks sem szegény város Magyarországon, de azért itt már jól látható, van mit fejlődni. Anton Westner azt is elmondja: évente több mint negyven testületi ülést tartanak, a testület létszáma húsz fő, a polgármesteré a huszonegyedik szavazat. Herczeg József polgármester válaszában arról beszél, hogy most a paksi képviselő-testület létszámában csupán alig marad alatta a szavazóképességnek, így hát akár itt is tarthatnának testületi ülést. A protokoll következő része a kölcsönös ajándékozás, majd a legközelebbi találkozást már a „fest” megnyitó ünnepségéről tudósíthatja az újságíró. Szerencsés vagyok: hiszen egy időben láthatom a fesztivált kívülről és belülről is: ünnep ez a javából. Ünnep, mert komolyan veszik résztvevői, így természetesen a házigazdáink is. Wallnerék a Marktmühle utca 7-ben laknak - mint már említettem - egy négyemeletes házban. E ház régen malom volt, átalakították, ma lakás és iroda is. Hans mérnök, tetőtereket tervez. Nem véletlenül, hiszen ahol lakik, az egy óriási gyár: fafeldolgozó telep, lenyűgöző méretekkel, számítógépes vezérléssel, öt kamionnal, negyven török és lengyel vendégmunkással. A telep vezetője, Ferdinand, Hans bátyja. Az üzlet a család kezén van. A telep száz éve az övék, így tehát a szakma, a szaktudás és persze nem utolsósorban a mind nagyobb vagyon - öröklődik. Hans tagja a helyi fúvószenekarnak, készülődik a fesztiválra, a zenekar fellép, szolgáltatja a muzsikát. Új ruhát is vesz magára, a tükörben nézegeti, majd a takaros mellénykével jön hozzánk:-Jó lesz-e? Próbál, fújja a rézszerszámot, igazi lázban van. Már a kezdet előtt fél órával nem lehet vele bírni: az amúgy nyugodt mérnökember valósággal elrohan. A feleség, Rita, Pajero jeeppel visz bennünket a „fest”-re. Mire odaérünk Reichertshofen főterére, Hans már a zenekarban áll és fúj. Itt van a település apraja-nagyja, a kicsiktől az aggastyánoldg. Indul a menet, Anton Westner polgármester a bálkirálynővel hintóba száll, így megyünk, síppal, dobbal. Kanyargós utcákon haladunk, a házak ablakában, tornácain és az utcai kapukban mindenütt kinn állnak az emberek és integetnek, tapsolnak, érthető:- Kezdődik a fesztivál. A placcon: állnak már a mutatványosok, a nálunk is ismert majálisok nélkülözhetetlen dodzsemei, ringlispílje, céllövöldéi, de a legnagyobb mégis csak a fesztivál sátra. Anton Westner polgár(Foly tatás a 4. oldalon.) Indul a menet
