Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-01-20 / 3. szám
Paksi Hírnök 1995. január 20. m Örökös tagok PRÉHÁZI ILDIKÓ A Paksi Labdarúgó Klub 1993 augusztusában alakult. Alapító tagját és elnökét, Bencze Jánost kérdeztem a klub működéséről:-A két labdarúgó szakosztály, az ASE és a PSE összevonásával, a szurkolók tábora megfogyatkozott. A többi lelkes sportrajongóval együtt úgy éreztük, hogy szükség van egy egységes szervezetre, amely összefogja a sportolókat és a szurkolókat egyaránt.- A klub nevéhez a legnépszerűbbnek számító foci adta az ötletet. Itt nemcsak a labdarúgásra gondolok, hanem más sportágakra is, hiszen Pakson több jeles szervezet képviselteti magát. Kevés város mondhatja el magáról, hogy ilyen gazdag múlttal rendelkezik e téren. Intenzívebb a kapcsolatunk a labdarúgó és az ASE kajakkenu szakosztályával, de minden élsportolót figyelemmel kísérünk. A labdarúgó klubnak minden sportbarát és sportoló tagja lehet, örökös tagnak pedig a vezető testület azt választja, aki valamely téren kiemelkedő tevékenységet nyújtott, mint például: Erős Lajos (ökölvívó), Mach János (rádió), Hoffman Erik (kajakkenu), Vass Henriett (quadriadon), Szentesi Alajos (sporttörténet), Kovács Antal (cselgáncs), Hermész Anita (ritmikus sportgimnasztika), Somodi András Oabdarúgás). Folyamatban van a kilencedik tag, Hermész Éva (kajak-kenu) felvétele is. rgjainknak kéthavonta tartunk összejövetelt. Immáron hagyományteremtőnek mondhatjuk a sportolók és szurkolók bálját, amelyet ez év februárjában is megrendezünk. ISKOLA ÉS SPORT Pakson született, élt, dolgozott és ma is a város megbecsült, népszerű polgára a nyugdíjas Szentesi Alajos testnevelő tanár. Miként határozta meg életét, elmúlt évtizedeit a nagybetűs Történelem? Erről is beszélt Lala bácsi a Paksi Hírnöknek. Javában dúlt a második világháború, amikor tanulmányait végezte a tanár úr. Szülővárosában több mint negyven esztendőn keresztül tanított. A paksi labdarúgás történetéről szóló munkájáért a Paksi Labdarúgó Klub örökös tagjává választották. „Álmom és vágyam volt, hogy Pakson taníthassak. Felajánlottak állást a gödöllői egyetemen, Pécsett is, de én szeretem a szülővárosomat. Kevés olyan évfolyamtársam van, aki egy helyen kezdett és végzett hivatásában, én közéjük tartozom.” ÖRÖKIFJÚ LALA BÁCSI EGY ALVÉGI UTCÁBÓL Szentesi Alajos nyugalmazott testnevelő tanár 1924-ben született Pakson. Az elemi és az ipari iskolát is itt végezte. Tanulmányait Kalocsán, az Érseki Tanítóképzőben folytatta. Ekkor merült fel először benne - tanára biztatására -, hogy a Testnevelési Főiskolára jelentkezzen. Közben tizennyolc évesen tanítóként elkerült Marcaltőre, s csak ezután tette le képesítő vizsgáját. A sikeres vizsga belépőt jelentett a budapesti Testnevelési Főiskolára, amelyet 1943-ban kezdett meg. Ekkor már javában dúlt a második világháború, amely miatt kisebb-nagyobb megszakításokkal végezte a főiskolát. Tanulmányai befejeztével - 1948- ban - újra visszakerült Paksra, ahol a Kereskedelmi Szakközépiskolában kezdte meg tanári pályafutását. A szakközépiskola 1964-ben Vak Botytyán Gimnáziummá alakult át és új épületbe költözött. Innen ment 1984-ben nyugdíjba a tanár úr. Nyugdíjasként még három évig tanított a gimnáziumban, így összesen 40 évet tudhat maga mögött testnevelő tanárként. Nevéhez sporttanulmányok sora fűződik, többek között Paks labdarúgásának története. E művéért és munkásságáért 1994-ben a Paksi Labdarúgó Klub örökös tagjává választották.-Dédapám és családja iparosként települt át az 1900-as évek elején Csehszlovákiából ide, Paksra - idézte fel élettörténetét Szentesi Alajos. - Ebben a házban laktak, amelyben ma is élek, itt a Duna utcában. Paksi iskoláim elvégzése után Kalocsára kerültem, amely akkoriban jónevű képzőnek számított. Itt már atlétizáltam és felfigyelt rám egyik tanárom, aki javasolta a Testnevelési Főiskolát. Eredeüleg Szegedre akartam menni, történelem-földrajz szakon továbbtanulni, de közbeszólt a háború, amely rengeteg tanító életét is követelte. Sokan odavesztek a fronton, ezért szükség volt utánpótlásra. Több iskola maradt pedagógus nélkül. Határozat is született, amely szerint tanítóképzősöket neveztek ki e helyekre. Egy Pápa közeli ezer lélekszámú kis faluba, Marcaltőre kerültem. Tizennyolc évesen nagy tekintélynek örvendhettem, hiszen az alsó négy tagozatot tanítottam. Focicsapatot, atlétacsapatot alakítottunk, életem egyik szép fél évére emlékezhetem vissza. Mi, kihelyezett tanítók, tanulmányainkat nyáron pótoltuk be és szeptemberben tét-
