Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-07-07 / 27-28. szám
Paksi Hírnök 1995. július 7. m GIMNÁZIUM, in A VÁROS SZÍVÉBEN Dr. Rosner Gyuláné, a paksi Vak Bottyán Gimnázium igazgató asszonya letöltötte megbízatása első évét. A diákok megkapták már a bizonyítványokat, de a munka az iskolában nem ért véget. Tennivaló akadt bőven, hiszen az ötvenéves iskola toldozásra-foltozásra, emelet-ráépítésre, bővítésre jócskán rászorul, így az ünnepi - jubileumi - évben öröm és üröm egyaránt jelen van. Nem volt könnyű az elmúlt év sem. Bizonyítani is kellett; több oldalról is. Szerkesztőségi beszélgetésünkben ezúttal rendhagyó, egyfajta évzáró konferenciát tartottunk közösen: dr. Rosner Gyuláné igazgató asszony bizonyítványa is elkészült eközben. Paksi Hírnök INTERJÚ- Egy év elmúlt, kész a leltár?-Ha erre gondol: készítettem számvetést. Azt nem állíthatom, hogy minden sikerült, de annyi bizonyos, hogy alaposabban körvonalazódtak bennem azok a feladatok, amelyekről úgy gondolom, hogy ebben az iskolában meg kell valósítani.-Ne kerülgessük: a tantestületben nem mindenki lelkesedett az ön kinevezéséért, s egy megosztott tantestületben...-Talán azért sem könnyű a helyzet, mert az igazgatónak a tantestületekben ugyanolyan végzettsége van mint a beosztottaknak... - Akkor: primus inter pares? - Igen, de azzal a megszorítással, hogy egy-egy témakörben még többet is tudhat a beosztott, ennek ellenére nem a kinevezés különböztet meg, vagy dönt egy-egy pedagógus javára, hanem a döntés egyfajta helyzetet teremt: elsősorban abban a tekintetben, hogy egy igazgatónak másként kell gondolkodni, mint egy pedagógusnak. Van akinek vágya, hogy kilépjen egy szűkebb területről, van, akinek nincs ilyen igénye, ettől ő persze még nem kevesebb...- Nos, azt gondolom ügyesen megkerülte a kérdést...-Jó, igaz, idegenként fogadtak, de a kinevezésem után finomodott ez a szembenállás.- Rafináltabb lett?- Nem, tudomásul vettük, hogy ez így van, közösen kell tovább dolgoznunk; a céljaink végül is azonosak.-Talán mégsem hitték, hogy a dolgok megváltoztathatatlanok, de önnek, mint igazgatónak volt adu a kezében: önnél volt a kasszakulcs...-Igen. Ez egy helyzet, de nem mindenre Jolly Joker.- ló, lépjünk tovább: szakmailag elismerték önt a kollégák: nyilván a matematikai munkaközösségben érdekelt, nem merültek fel kifogások ön ellen?-Nem, a munkaközösséget egy megyében is elismert szaktekintély jegyzi, dr. Müller János, nem voltak ilyen gondok. Tanítottam is, első osztályt vállaltam, s azt próbáltam feltérképezni, hogy a különböző általános iskolákból milyen háttérrel jönnek a gimnáziumba a gyerekek. Az összetételről azt mondhatom, hogy heterogén.- Nyilvánvaló: az osztályt magáénak érezte, mint ahogyan az iskolát is. De a kérdés az, hogy otthon is érezte-e magát egyúttal?-A tanév végére jutottam el oda, hogy úgy érezzem - abban az értelemben ahogyan kérdezte -, az iskola valóban az enyém, vagyis minden rezdülésében ismerem jelenét, tudom miként működik, nemcsak technikai, hanem a benne élő emberek oldaláról is, igaz ez a gyerekekre is, és igaz a tanárokra is: azt gondolom, tudom, hogy milyen lépésre mit mondana egyik, vagy a másik.- Ha ez így van, akkor jól van, mert van kiszámíthatóság, s ebben némi biztonság. Erre szükség is van, mert mégis csak cél a közös hajóban való evezés, s hogy végre a kontrasztok is megszűnjenek, ami persze nem kell, hogy az szürkeséget is jelentsen. KISS G. PÉTER-Amennyiben nem a személyemről van szó, akkor elmondhatom, hogy léteznek különféle elképzelések az iskola dolgaival, ügyeivel kapcsolatban és ezekben a kérdésekben nem mindig az én akaratom ért célt. Tudtam azonosulni más véleményekkel. Ez csupán egy rész. A másik: vannak tapasztalt és kevésbé tapasztalt kollégák és az előbbiek közül sokan hiszik megfellebbezhetetlen igazságaikat. A fiatalabbak ezt nem veszik természetesnek.- Ön lenne a mérleg nyelve?-Erre nem akarok válaszolni. Szóval nem biztos, hogy az a jó érv, hogy ez, vagy az húsz vagy harminc éve így van, s akkor legyen így, hanem bizony el kellene fogadni a fiatalabbak nagy horderejű kérdésekben megfogalmazott véleményét is. Ami a személyemet illeti: szekértáborra való osztódást nem tapasztaltam.- Minden vezető minden csapatban meztalálja azokat az embereket, akikre közvetlenül számíthat, ha úgy tetszik azt a kört, akire biztonsággal minden körülmények között építhet és vannak, akik kívül esnek ezen a körön.- Ez egy folyamat. Törekszik az ember arra, hogy az egész csapatban minden egyes személy számára megtalálja azt a feladatot, ami a lehetőséget is kínálja és az mindenkinek meg is felel. Ez a folyamat jelenleg is tart. Ez az év arra is jó volt nekem, hogy tisztább képet kapjak és bizonyos átszervezéseket akár már a következő év elején is meg tudjak oldani. Itt van a munkaközösségek esete, a vezetőkhöz ebben az évben nem nyúltunk hozzá, annak ellenére, hogy a törvényi
