Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-07-07 / 27-28. szám
1995. július 7. Paksi Hírnök Itt volt a győztes, a Duna Szépe cím tulajdonosa, a pécsi Kis Hegedűs Réka, a második udvarhölgy, Bíró Márta Ercsiből, Dunaföldvár Szépe, Juhász Andrea, Harmat Erzsébet Szekszárdról, a dunaújvárosi Hum Julianna, Tolnáról Szabó Beatrix és a mohácsi Würszt Andrea. Természetesen elkísérte őket a szépségverseny produkciós rendezője, Mezei István. Hajóra szállt a kis társasággal Herczeg József Paks polgármestere is, aki az indulás után - amikor a folyam közepéről az utasok elé tárult a város panorámája - alkalmi idegenvezetővé szegődött. Beszélt a város múltjáról, jelenéről, Paks és a Duna kapcsolatáról pedig érzelemmel töltött szavakkal szólt, hiszen mint mondta itt kisgyermekként előbb tanult meg evezni, mint kerékpározni. A kormánykeréknél a vendéglátó Kiszl Károly állt, aki elmondta, tavaly óta rendszeresen indít ehhez hasonló, egynapos hét végi kirándulásokat Soltra, Kalocsára és a Gemencbe. A sétahajózással egybekötött utak ára megfizethető, a Charon Bt. üzleti politikáját hosszú távra alakította ki a tulajdonos. Nem az azonnali haszonra számít, tudja, hogy programjait el kell fogadtatni, meg kell szerettetni az emberekkel, hiszen ma még sokan élnek Pakson, akik nem ismerik a folyót, nem kötődnek a Dunához. Tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy aki belekóstol, az visszatér. * * * Lassan eltűntek Paks körvonalai és miközben a lányok kellemesen beszélgetve múlatták az időt a csodálatos Duna-illattal telített fedélzeten, a Margitsziget megérkezett a Sió torkolatához. Rövid pihenő következett, hogy a zsilipelés után a csatornán folytassa útját a sétahajó. A parton kétoldalt a Gemenci erdő ember által alig-alig érintett növény- és állatvilágát figyelhették a kirándulók, a hajó§ kürt hangjára gémek röppentek fel. Háromórányi hajóút után a Margitsziget kikötött, s az utasok egy másféle járműre - lovaskocsira - szálltak át és a sűrű erdő keskeny földesútján indultak tovább. Még mielőtt a nyári kánikulában valaki irigykedni kezdene az erdő hűvöse miatt, gondoljon csak gyorsan a szúnyogokra. Volt belőlük bőven, felhőkben lepték el - érdekes módon elsősorban a lányokat. Bárányfok a következő állomás, ahonnan erdei kisvasúttal folytatódott az utazás, egészen a Duna-parti végállomásig - majd vissza. A vonaton „összerázódott” a leánycsapat, s jókedvűk jeléül dalra is fakadtak. Üdítő színfolt az erdő közepén nyitott kocsikkal, „robogó” vonatból hallatszó leánykórus - vélekedhettek a környék őzei, vadmalacai, vagy a tekintélyes tölgyek ágain pihenő madarak. A szólás igazát, miszerint az éhség a legjobb szakács, bizonyította az ebéd - az erdei levegő meghozta a lányok étvágyát, mint azt az üresen maradt tányérok mutatták. Visszafelé a hajóig ismerős volt már az út és ismerősök a szúnyogok is - úgy tűnt most kevesebb vért „fogyasztottak”. A sok rázkódás után felüdülést jelentett a Margisziget kényelmes fedélzete. * * * Mezei István, a szépségverseny produkciós rendezője végre egyszer egy egész napon keresztül pihenhetett és ráadásul ezt a ritka alkalmat családjával együtt tölthette - itt volt a kiránduláson felesége, kislánya, kisfia. Persze a bőréből nem tud kibújni - pihenés, szórakozás ide vagy oda, már a jövő évre, a következő szépségversenyre gondol:-Úgy tervezzük a szervezőkkel együtt, hogy jövő nyáron nemzetközi versennyé bővítjük a Duna Szépe vetélkedést. Három év munkája hozta meg a sikert, azt gondolom az idén már igazi profi produkció került a színpadra. Igazi csapatmunka eredménye ez, ma már mindenki tudja mi a dolga, dicséretet érdemel a technikát biztosító stáb és külön ki kell emelnem közvetlen munkatársam, Szilágyi Leonóra munkáját. Ő mint „Nógrád Szépe” került a produkcióba és az utánozhatatlan, ahogy a színpadon szerzett tapasztalatait, koreográfiái tudását át tudja adni a lányoknak. Nagyon sajnálom, hogy a mai napot nem tölthette közöttünk. Utoljára találkozott a leánycsapat, amely a Duna Szépe versenyre állt össze. Érezték ezt a lányok is és ezért a viszszafelé tartó haj óu tat a beszélgetés töltötte ki. Újra és újra felelevenítették a felkészülés és a verseny pillanatait, jóízű kacagások közepette. - Csupa kellemes emlékünk maradt - mondták egybehangzóan - legfeljebb annyi a kritikus hang, hogy csúszott a színpadon a tűsarkú cipő.-Az eredmény igazságos volt, szerintünk is Réka volt a legszebb - vitte a szót Bíró Márta, bár azt elfogadták, hogy sikerében közrejátszott az is, hogy kitűnően volt menedzselve, felkészülten és céltudatosan érkezett a versenyre.-Nekem életre szóló élmény volt ez a szépségverseny - mondta Juhász Andrea, Dunaföldvár Szépe - és nem elsősorban a sok értékes díj miatt, amit kaptam, hanem a mögöttük érzett szeretet miatt. Andrea tehát boldog, pedig az élete nem változott, továbbra is eladó ugyanabban a boltban, mint a verseny előtt. Nem ügy a győztesé, a „Duna Szépé”-é, Kis Hegedűs Rékáé. Ő a kirándulásra is munkából érkezett és oda is igyekezett vissza: éppen a pécsi Expón dolgozott hosstesként. Megtudtuk, készül a „Miss Hungary” versenyre - és ez talán jobban foglalkoztatja, mint a paksi vetélkedésen elnyert, hamarosan sorra kerülő hollywoodi utazás.
