Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-06-30 / 26. szám

Paksi Hírnök 1995. június 30. (5 VÁROSI MOZAIK AUTÓVAL DRÁGA LESZ AZ ORSZÁGÚTI VADÁSZAT Két héttel ezelőtt Horváth Margit kolléganőnk egy olyan esetet tárt önök elé, amely bárkivel megtör­ténhet, ha a volánhoz ül. Történetesen, amikor a vad - ki tudja mitől vezérelve - az úttestre rohan, neki az arra haladó járműnek. A következmény je­lentős anyagi kár és hosszas utánjárás, mire az autó tulajdonosa némi pénzhez jut, kára enyhítéseként. Az ügy főszereplőjének, E úrnak többszörösen is pechje volt. Nem elég, hogy összetört az autója, a vadászszövetség két hónap után csak töredékét fi­zette ki a tényleges kárának. Az írás visszhangja nem maradt el. Bár az illetékes vadásztársaság neve nem szerepelt a cikkben, Petiik János, az Úttörő Vadásztársaság elnöke és Aradi Ist­ván vadászmester szükségesnek tartották, hogy el­mondják, mit tehet az ütközés után a károsult és mit tud tenni a vadásztársaság. BETÖRŐK JÁRMA TÍZEMELETESBEN Lakásbetörések szín­helye volt Pakson, a Pollack Mihály utcai tízemeletes ház, június 20-án a délelőtti órákban. Feltehetőleg három személy, a hengerzárak feltörésé­vel két lakásba hatoltak be és mintegy százhúszezer forintnyi értéket tulajdonítot­tak el. Az elrabolt tárgyak kö­zött aranyékszer, videomag­nó, sőt még egy Piranha típu­sú riasztóberendezés is volt. Szemtanúja is volt a betöré­seknek: a tettesek épp a zárral bajlódtak, amikor egy hölgy érkezett a helyszínre, ám arra a kérdésre, hogy mit keresnek idegen lakásban azt a - szá­mára megnyugtató - választ adták, hogy zárat cserélnek. Pár emelettel feljebb - a válto­zatosság kedvéért - antenna­szerelőnek adták ki magukat. A rendőrségre csak órák múlva érkezett bejelentés, így a betörőknek már bottal üt­hették a nyomát. Országos körözést adtak ki az elkövetők ellen, mert Paks valószínűleg csak az egyik ál­lomása volt útjuknak. A lakásbetörők főképp a tíz­emeletes lakóházakat ked­velik leginkább, mert a lakók ezekben a házakban kevésbé ismerik egymást, iz sem véd, hogy ma már f\ zárják a lépcsőházakat, elég „lesben állni” míg egy lakó hazaérkezik. Könnyíti a bűnözők dolgát a lift is, hi­szen kevés az esély arra, hogy a lépcsőházban összefussanak egy házbelivel. A hengerzáras betörés ellen több zárfajta együttes használatával véde­kezhetünk. A nyomozás még tart. A vadásztársaságuk négy­ezer hektáron folytat t vadgazdálkodást a né­metkéri úttól a gyapai kápolnával határolt út és a nagydorogi úttól a hegyesi domb elejéig terjedő területen. Gazdálkodnak tehát, de olyan vadállománnyal, amely tulaj­donképpen nem a tulajdonuk. Addig legalábbis, amíg élnek, mert addig az állam a tulajdo­nos. Ha elejtik a területükön, akkor mondható, hogy a vad a társaságé.-Ennek ellenére, ha az ál­lam tulajdonát képező őz üt­közik egy járművel, akkor az azon a területen gazdálkodó vadásztársaságot teszik fele­lőssé - mondja jelentőségtel­jesen a vadászmester, aki egyébként társadalmi megbí­zatásként (fizetés nélkül) a va­dásztársaság egyik káreseti helyszínelője. Ami annyit tesz, ha kell, éjjel-nappal rendelke­zésre kell állnia, ha „eset” van valahol amegye országútjain.-A helyszínelőknek fontos a szerepük - folytatja a társa­ság elnöke. - Nélkülük a kár rendezése elképzelhetetlen. Nos, a helyszínelők jelen­léte (akik egyébként hárman vannak és egy esetnél kettő­jüknek ott kell lenni) legalább olyan fontos, mint a sorrend betartása, ha megtörténik a baj. A járművezetőnek - pánik ide, vagy oda - igencsak ész­nél kell lenni. Először is, biz­tosítania kell a helyszínt, még akkor is, ha egyedül van. Leg­jobb, ha ottmarad az autónál és a vadnál, s megkéri egy arra haladó autóstársát, hogy érte­sítse a rendőrséget. Ott tudják, kit, melyik vadásztársaság helyszínelőit kell értesíteni. A helyszínelők azután szemléz­nek, kitöltetnek kettő darab adatlapot, egyet a károsult, egyet a vadásztársaság részére. Ezt követően a károsultnak célszerű felkeresni a saját biz­tosítótársaságát és hivatalos kárszakértővel felbecsültetni a kárt. A káijelentést megküldik a megyei vadászszövetségnek, ahol havonta egyszer ülnek össze a kárszakértőik, az igaz­ságügyi gépjárműszakértő, a jogász és a közlekedési rendőr. Ekkor a bizonyítékok alapján eldöntik, hogy milyen kárté­rítést kaphat a károsult.- Nem fogadjuk el egyértel­műen a biztosító kárszakér­tőjének kárbecslését - ingatja fejét Petiik János. - Meg kell vizsgálni, milyen gyorsan ha­ladt a jármű, volt-e vadve­szélyt jelző tábla a helyszínen. Azt is megvizsgálják, mekko­ra kára keletkezett a vadásztár­saságnak, hiszen az elhullott vadnak volt forgalmi értéke és tenyészértéke is. így lassan kialakul az az ösz­­szeg, amit a károsult jármű tu­lajdonosa megkaphat a va­dászszövetség biztosítási alap­jából. Ezt az alapot 1992-ben hozta létre a Tolna Megyei Va­dászszövetség, s ide 32 va­dásztársaság rendszeresen be­fizeti a rájuk eső részt. Annyit kell befizetniük, amennyit a szövetség küldöttgyűlése meg­határoz, az előző évi vad-gép­jármű ütközési kárból. Az Ut­­törősök 130 ezer forintot fi­zettek 1994-ben és 142 ezer 500 forintot fizetnek 1995- ben.-Amíg szerződésünk volt egy biztosítótársasággal, 1991- ben 5 millió forintot, 1992- ben pedig már 7,5 mii­hó forintot kellett fizetni fe­lelősségbiztosításként a szö­vetségünknek. Ezt a pénzt pe­dig a vadásztársaságoknak kellett kigazdálkodni - teszi még hozzá a társaság elnöke. - Rengetegen visszaéltek akkor a helyzettel. Számtalan autót törtek össze totálkárossá a va­dak. Mára ez megszűnt. * * * Nos, a kép így kerek: azzal együtt, hogy téljünk vissza P úrhoz. A hivatalos kárbecslés alapján kára 127 ezer forint volt, amiből a vadászszövetség a fentiek alapján 57 ezer fo­rintot ismert el. -tihanyi-

Next

/
Thumbnails
Contents