Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-06-30 / 26. szám

Paksi Hírnök 1995. június 30. § VÁROSI MOZAIK ZSARU - FŐZŐKANÁLLAL, FECSKEFÉSZEKLEVES SEL Ez lehetne a címe annak a szakácskönyvnek, amit dr. Oláh László alezredes, Paks rendőrkapitánya bizonyára meg tudna írni. Csakhogy ő nem ír szakács­­könyvet, hanem gyűjt. Lakásának étkezőjében az asztal feletti falra füg­gesztett jókora könyvespolc, telis-tele könyvvel: valameny­­nyi a gasztronómia témaköré­ről szól. Jövetelünkre várva meg is számolta: ötszázhu­­szonkilenc a leltár eredménye.-Az első paprikáskrumpli sikerén felbuzdulva különbö­ző szakácskönyvek receptjei alapján kezdtem el főzni, kü­lönlegességeket készítettem, mint például töltött paradicso­mot vagy spenótgombócot. Erzsébet aszony, miközben mi beszélgetünk a konyhában tesz-vesz - jelezvén, hogy bár­mennyire is kitűnő szakács a félje, ez mégis csak az ő bi­rodalma - nem is állja meg egy tréfás megjegyzés nélkül: „Egyszer már olyat is főzhet­nél, amit megeszünk”.-El kell mondanom - foly­tatja Oláh úr - a családom hölgytagjai: nejem, édes­anyám, anyósom mind kitű­nően főznek. Én viszont min­dent megeszek, ezért minden receptet ki is merek próbálni, így indult a szakácskönyvek gyűjtése is. Leemel a polcról néhány ér­dekességet: Zilahy Ágnes: Va­lódi magyar szakácskönyv 1892-es kiadású művének reprint változata, a dr. Oetker kitűnő, étvágygerjesztő fotók­kal illusztrált sorozata, de nem hiányoznak olyan klasszikus művek sem, mint a Fűszerek Könyve, az italok A-tól Z-ig - mert hogy az étkezés teljes él­vezetéhez ez utóbbiban foglalt tanácsok betartása is elenged­hetetlen - vallja az alezredes úr. Akad a gyűjteményben a könyveken kívül például nap­tár, havonta más-más recepttel - az idei kicsit késésben van - még csak márciust mutat.-Nem lapozok tovább, míg el nem készítettem a soron kö­vetkező ételt - mondja, s újra a főzésről beszélünk:-Vannak saját ötleteim, de a véletlen is segíthet - kinéztem egy receptet és ennek alapján káposztás birkát akartam ké­szíteni. Elővettem a hűtőládá­ból a birkahúst, s mikor kien­gedett kiderült, hogy vadnyúl - így született meg a finom ká­posztás nyúl. A legnagyobb tudást a leve­sek főzése igényli - ehhez idő, türelem kell, ám ha elkészül akkor az ízek „beszélnek”. Kiderül nemcsak főzni tud, de valódi ínyenc is: bármerre utaznak is a világban felesé­gével, minden különlegessé­get megkóstolnak. Kedvence a kínai konyha, a fecskefészek­­leves, amely semmihez nem hasonlítható — legalábbis a kapitány úr szerint. RÁKOSI GUSZTÁV HOL TEREM A MAGYAR SZAKÁCS? Főiskolára jártam és egy alkalommal, amikor itthon maradtam tanulni, felesé­gem reggel munkába indul­va azzal búcsúzott: mire ha­zaérek legyen valami kaja! - emlékezik a főzéssel való is­merkedésének kezdetére Oláh László. - Mit tehettem volna, muszáj volt ebédet készítenem, s mint a főzni nem tudó férfiak általában, én is a paprikáskrumplit vá­lasztottam. ízlett. Másnap aztán újra próbálkoztam - emlékeztem, hogy édes­anyám karalábés tésztát szokott főzni, hasonlóan a káposztás kockához. Meg­próbáltam, mondanom sem kell, hogy a kinyújtott nyers tésztát akkorára kockáztam, mint amekkorának a tá­nyérban kell lennie, s mire kifőtt „kissé" nagyobb lett, de az íze kifogástalan volt. Ha főzök, enyém a moso­gatás feladata is. „Ez csak természetes!” erősíti meg a tényt nevetve Erzsébet asszony.

Next

/
Thumbnails
Contents