Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-01-20 / 3. szám

1995. január 20. Paksi Hírnök VÁROSI MOZAIK Jövőre ünnepli fennállásának százéves centenáriumát a Pusztaszabolcs-Paks vasútvonal. De vajon a paksi vasúti skanzen megéri-e ezt a napot? EBEK HARMINCADJÁN A VASÚTI MÚZEUM KINCSEI Mondom ezt azért, mert a tíz éve átadott, a szá­zadelő hangulatát idé­ző indóház és fűtőház előtt a szabadtéren ki­állított mozdonyok, vasúti ko­csik szépen elindultak már az enyészet felé. Lehet, hogy az indóház ajtaja felett lévő ha­rang nem csilingel jövőre töb­bé látogatónak? Az idő tájt, 85-ben még bő­ven futotta a kultúrára a terv­gazdálkodású magyar állam­­vasútnak is. A MÁV Pécsi Igaz­gatósága berendezte a szabad­téri kiállítást, nyugdíjas vas­utasok voltak a múzeumőrök. De egy s más történt azóta az országban. A vasút mára ki­sebb szárnyvonalait számolja fel, magáról a cégről már nem is beszélve! A pécsi igazgató­ság főállású dolgozóit is el­bocsátotta a vasúti múzeum­ból két éve, s a további mű­ködést bérbe adás útján látta biztosítottnak. A kultúra azonban nem nagyon jövedel­mező árucikk, ezért is kellene az állami segítség, vagy olyan támogatás, amelyet például a nagycenki szabadtéri vasút­­kiállítás élvez a Győr-Sopron- Ébenfurt vasútvonaltól. A vállalkozó, aki bérbe vette a paksi vasúti múzeumot, nagy terveket szőtt. Egy paksi Expo esetére... Már csak a lég­hajó hiányzott volna az álom­képhez! De van egy jó magyar közmondás, lyukas tarisznyá­nak bolond a gazdája... Most mint mondják téli szü­net miatt van zárva a múzeum, igaz ez nincs kiírva, mint más hasonló szünetet tartó szabad­téri múzeumban. Higgyük el. Egy gondolat motoszkál bennem: hírlik a tíz évvel ez­előtti megnyitón arról is volt szó, hogy öt év múlva a vasút­­múzeum tanácsi kezelésbe ke­rül... Pakson nemrég alapítot­tak helytörténeti múzeumot, az igazgatója dr. Rosner Gyula.-Nézze — mondja a múze­umigazgató -, én nem tudom, hogy akkortájt a városi tanács milyen ígéretet adott, vagy ka­pott fentről. Mert azt tudomá­sul kell venni: akkor leosztá­sos rendszer volt. Azóta meg­változott az egész társadalom, a hatalom struktúrája és ezál­tal a pénzügyi hatalom struk­túrája is. Ha Paks városa a vasúti mú­zeum ügyét támogatná, az ré­széről egy felelőtlen ígéret lenne. Mondom ezt mint a Vá­rosi Helytörténeti Múzeum igazgatója. De nem ezt mon­dom mint szakember. Fáj a szívem ezért az országban majdnem egyedülálló létesít­ményért. Két éve nem történt állagmegóvás, pusztul min­den, csak az nem visz onnét el semmit, aki nem akar. De mit lehetne csinálni? - tette fel dr. Rosner Gyula a nemcsak köl­tőinek mondható kérdést.-Megkérdezzem: Paks vá­rosának van egyáltalán ide­genforgalma? Véleményem szerint nem használták ki egé­szen idáig azt a lehetőséget sem, hogy Paks előbb érhető el Budapestről lefelé jövet, mint Pécs vagy Szekszárd... E lehe­tőségből kiindulva is lehetne talán valamit tenni... E. G. Újból nyitják a halászcsárdát ADunavend Kft. üzemelte­tésével valószínű, hogy már február elsején, de legkésőbb a hónap közepén újra fogadja vendégeit a város egyik szimbóluma, a nagy múltú szórakozóhely, a Paksi Halászcsárda. A földszinti részen főleg az átutazók találják meg számítá­sukat, akiknek sürgős a to­vábbutazás. A fiatalok is jól érezhetik magukat, már csak az ételek, italok kedvező árai miatt is. A „simától” kezdve a metélt tésztával, a csak ponty­fejjel tálalt halászlé is kapható lesz, a megszokott pontydere­­kas mellett. Az emeleti részen marad a táncos nagyterem, ahol két­tagú zenekar húzza majd a szép melódiákat és a talpalá­­valót. A két különterem alkal­mas a menedzserek számára tárgyalásra, üzletkötésre, vala­mint családi, baráti összejöve­telekre. Külföldi, hazai, különösen szomszéd országokbeli ételspecialistások szere­pelnek majd az étlapon, köz­tük a legkúlönféle vadételek. Előnyt élveznek a hazai táj­jellegnek megfelelő többfajta fehér és vörös borok és az üzemeltetők szívesen lámának paksi palackozott borokat is a vendégek asztalán. A csárda faldíszítései Paks­­sal, a dunai élettel, környezet­tel, ősi foglalkozásokkal kap­csolatosak, a képek, tárgyak művészi kivitelezésben élvez­hetők. A belső helyiségek, üzemel­tető-szolgáltató részek, szerkezetek kicserélése, rendbehozatala különösen sok fáradozásunkba került, de reméljük, hogy minden kecj­­ves vendégünk nagy megelé­gedésére végeztük a munkán­kat - mondja Trojnár József üzletvezető. Volt ennek a városnak egy hallatlanul fontos vonz­ereje, a paksi siller! Hol van mára? Nekem van egy dédelgetett álmom - avatott be terveibe dr. Rosner Gyula múzeumigazgató -, ami re­mélem mihamarabb valóság lesz. Szeretnék egy paksi pin­cét présházzal együtt a hely­­történeti múzeum számára megszerezni.- Tán csak akad egy ügyes vállalkozó, aki a pincemú­­zeummal szemben nyit egy borozót, ahol leülhet a ven­dég még egy további pohár borra, zsíroskenyérre, hagy­mára. Mert nem mindig az osztályon felüli luxus étter­mekre van szükség.-Miképp kapcsolódhat a vasúti múzeum sorsa a paksi sillerrel?-Meg kellene nézni, hogy a siller hogyan működik a restiben! Vajon azok a régi mozdonyok nem fűthetők fel? Vajon miért ne lehetne például nosztalgiavonatot in­dítani század eleji vagonok­kal? Netán század eleji uni­formisban pompázó bakter­­rel? Ha ezeket a kérdéseket a paksi idegenforgalom szem­pontjából összekötnénk, ak­kor például a nosztalgiavo­nat meg sem állna az atom­erőmű kiállításáig! Elindulhat-e a nosztalgiavonat?

Next

/
Thumbnails
Contents