Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-01-20 / 3. szám
Paksi Hírnök 1995. január 20. Ü® A KÖNYVEK KÖZÖn TUDÁSRA ÉS HAJLÉKRA (IS) LELHETSZ... Mostanában mintha többen látogatnák a városi könyvtárat. De téved aki azt véli, hogy a kultúra iránt nőtt meg az étvágy... Gondolatok a könyvtárban Ha valaki könyvtárról beszél, nekem két bölcsesség jut az eszembe, amelyeket még a főiskolán hallottam tanáraimtól. Az egyik: „Mi itt a főiskolán, sok mindent nem tudunk megtanítani. De azt szeretnénk elérni, ha szükségetek lesz rá, tudjátok majd, hogy a könyvtárban melyik könyvhöz kell nyúlni.” A másik: „Ma még lehetséges, hogy sok mindent nem tudunk, de azt tudni kell, hogy miért nem tudjuk?” E gondolatokat csak évekkel később értettem meg igazán. Azóta másként lépek be a könyvtárba, amit bevallom, azelőtt untam időnként, sok volt a kötelező olvasmány, vastagok voltak a könyvek... Aztán múlt az idő. Egyszerre csak lassan - nem tudom miért - megváltozott minden. Ma már tudom: nem a könyvtár lett más. Érzékelem, tudom, hogy a megszerezhető és befogadható ismeretanyagom egyre meszszebb kerül attól, ami itt rendelkezésre áll. Ám, így is van ez rendjén, hiszen talán éppen Leonardo da Vinci óta a polihisztorok ideje lejárt, és ha valóban itt áll az ember, megérti, hogy kicsiny és gyarló a tudása a legnagyobbakéhoz képest. Ehhez hasonló érzés fog el a templomban is, és talán nem véletlenül, hiszen a könyvtár, a tudás temploma, és még közelebb állunk az igazsághoz tudva azt, hogy a könyvtár épülete egyszer valamikor, maga is templom volt. A könyvtári csendben számomra is megszólalnak azok a hangok, amelyek már másképpen soha többé nem szólhatnak. A hangok gazdái valamikor emberek voltak, szerettek, harcoltak, meghaltak. Éltek. És ma is élnek, ha másképpen nem: a könyvtár polcain. Mégis csak halhataüan az ember. A dolgok szokásos rendje persze ez lenne: az ember és a könyv egymásra ^ talál a könyvek tárházában. Az élet azonban átíija a történeteket. Ég a villany, meleg van és minden otthonos. Mostanában, úgy tűnik: ezek fontosabb értékek, mint az, hogy kedvünkre való könyvet találjunk a könyvtárban. A hajléktalanok egy csoportja lelt hát így otthonra itt és nem is lenne semmi gond, ha nem riasztanák a „normális” olvasókat. Mégis a hajléktalanok és a könyvtár között van kapcsolat, sőt több is annál: analógia, azaz hasonlóság. Ez a közös vonás pedig nem más: mint a szegénység. A leépülés persze nem annyira látványos a könyvtár esetében, mint egy hajléktalannál. De a jelek már mutatkoznak. Például abban, hogy huszonöt éve nem kapott új bútort a könyvtár, persze ettől még olvasni lehet. Egyre kevesebb a rendelkezésre álló pénzből a megvásárolható könyvek száma, hiszen a pénzt szűkén mérik, a könyvek ára pedig folyamatosan emelkedik. Ma egy valamire való könyv ára akár háromnégyezer forintot is eléri, ehhez képest alig több mint egymillió forint az idei keret. Ma a városi könyvtárnak kétezer tagja és sok ezer könyve van. Szűk a helye, és szegény az eklézsia. Ettől persze lehetnek és vannak is értékek, mint például azok a könyvek, amelyek a város történetével vagy jeles személyiségeivel állnak kapcsolatban. Van gyermekkönyvtár és van hangtár is, persze minden csak szerény léptékkel. És ami a legfontosabb: van a könyvtár, és amit keres benne a látogató, azt nagy valószínűséggel megtalálja. Sokan jöttek be már úgy, hogy ez, vagy az nem lesz meg, és csodák csodája: megvolt. Azt, hogy ilyesmit miképpen lehet csinálni, a könyvtárosok nem árulják el. Ez az ő titkuk. És persze az örömük is. Mert könyvet kapni, de még inkább adni jó, főleg ha egy van, és azt is lehet hozzá mondani: hogy csak most és csak Neked. Csökken a kikölcsönözhető művek száma Ma már nem engedheti meg magának a könyvtár azt a luxust, hogy egy könyvből négyet-ötöt vásároljon, így az egy-két példány már nem kölcsönözhető, csupán a könyvtárban olvasható. A különböző folyóiratok és újságok is egyre becsesebbek, hiszen az árak itt is emelkednek, és egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy folyóiratokat járassanak. De azért, ha pénz nincs is, igény van, vagy lehet, ebből a szempontból a könyvtár még lehetőség. Persze csak akkor, ha könyveket, újságokat nem sajátítanak ki egyesek, vagy mondjuk őszintébben: nem lopják el a „kedves látogatók”.
