Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-01-20 / 3. szám

Paksi Hírnök 1995. január 20. Hová mész, falugazdász? _____________(5 NINCS JANUAR PAKSON DISZNÖVÁGÁS NÉLKÜL Felkelt a nap, enyhén havazik. A gazda, Frast Ferenc vizet forral az üstben. PRÉHÁZI ILDIKÓ A tanácsi rendszer átalakulá­sa után a falugazdász szer­vezet, a volt mezőgazda­­sági osztályt hivatott pótolni. Az 1994. március 1-jén életre hívott hálózatot már szeptem­berben gondok elé állította a Földművelésügyi Minisztéri­um, amikor közölte, hogy megszüntetik a falugazdászi állásokhoz folyósított állami fizetést. A falugazdászok meg­bízási szerződése 1994. de­cember 31-vel lejárt. A továb­bi működésükhöz szükséges pénzügyi fedezet azonban mégis rendelkezésükre áll: a községi és városi önkormány­zatok anyagi támogatását sze­rezték meg, így az 1995-ös év működési feltételei továbbra is biztosítottak. A megyei Agrár­kamarával történt egyeztetés után megszületett a Tolna megyei falugazdászok idei be­sorolása. Igénylik a hálózat működé­sét a mezőgazdasági vállalko­zók, támaszkodnak a szakta­nácsadásra és segítségnyújtás­ra. Az FM Hivatal és a falu­gazdászok között a szerződés­­kötésekre azonban nem ke­rülhetett még sor. A Tolna Me­gyei Falugazdász Egyesületek ezt nehezményezik, ezért nyi­latkozatot juttattak el számos intézménynek, így például a Földművelési Minisztérium­nak, a Magyar Országos Ag­rárkamarának, a Falugazdá­szok Országos Egyesületének, a Tolna Megyei Földművelési Hivatalnak, valamint a Tolna Megyei Agrárkamarának, amelyben kijelentik, hogy az ügy végleges rendezéséig az elmúlt évben kialakult rend­szer alapján tovább folytatják munkájukat. Megyénkben ez a bizonyta­lan helyzet harmincnégy embert érint. A paksi fa­lugazdász egyelőre továbbra is a Polgármesteri Hivatalban fo­gadja ügyfeleit. A disznók nyugtalanok az ól­ban, főleg a százötven ki­lós kiszemelt áldozat. Va­lamit megérzett. Hét órára összesereglik a rokonokból, barátokból verbuválódott se­gítség. Az orrfék még magá­nyosan lóg a rénfán. A tör­kölypálinka is hozzáhűl a ja­nuári hajnal hidegéhez. Jöhet a szúrás. A jószág gyorsan ki­leheli a páráját, s a forrázás, majd a pörzsölés után már a meleg konyhában dolgozzuk föl tyotykát. A hastok alatt különböző edények. Ebbe az abalébe va­lót, abba a vájlingba a zsírnak valót, amabba kolbász-, szalá­mi tölteléknek valót. Persze a két hátsó sonkára lesózás vár, Valaha ünnep volt a disznó­vágás, településenként válto­zó szokásokkal. Rohanó vilá­gunkban szinte iparszerűen zajlik már ez az esemény is, versenyezve az idővel, az egy­re növekvő költségekkel. Változnak a hagyományok is, bár a pogácsa, a pálinkás pohár még mindig körbejár a szúrás előtt. Szalmával azon­ban szinte sehol nem perzsel­nek, jó ideje a gázpalackból nyert láng a módi. Eltűnőben a fateknő is, amelyben for­rázták láncokkal forgatva a megölt állatot és a bélmosás­sal is kevés helyen bajlódnak, hisz kapni a boltokban he­lyette - akár műanyagból is. Nem mindent persze, a hó­lyagot nem pótolja semmi, az ebbe töltött gömböc nélkül pedig aligha lenne teljes Pak­son a disznóvágás: rossz híre kelne annak a gazdának, aki a következő őszön, a szüretet kezdő reggelinél nem tenné asztalra az ízes finomsággá összeérett gömböcöt. az elsőkből meg formás csül­kök lesznek. A nyakapecsenye és máj már sül a gázon. Közeleg a reggeli ideje. A pálinkás büty­kös még egyszer körbejár, végre egy kicsit mindannyian szusszanhatunk. Ez nem csak az evés, de az ugratások, tré­fálkozások ideje is. Vígan telik a früstük. A kutyáknak és macskák­nak ez ünnepnap, nekünk in­kább már csak munka. Min­denkit sürget az idő, délre végezni, mert a gazda fiának vasárnap lesz az eljegyzése, föl kell rá készülni. A kolbásznak valót többször meg kell kóstolni, nem szabad elkapkodni, egy évre szól a munka. A hagyományokhoz híven, amit csak lehet, földol­goznak a disznóból. így a vé­kony és a vastagbelet is ala­posan ki-átmossák, mielőtt beléjük töltik a jól összedol­gozott tölteléket. Közben a szakácsok sem tétlenkednek. A húsleves már fő, a töltött káposzta is rotyog. Végül már csak a hurka van vissza, a tepertő is szép bar­nára pirult a tejtől. Zsírból is lett két véndővel. Lassan minden a helyére ke­rül. Az udvaron még havazik, amikor másodjára üljük körbe az asztalt. A húsleves fenséges, annak ellenére, hogy a kukták valahogy kifelejtették belőle a leveskockát.

Next

/
Thumbnails
Contents