Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-05-26 / 21. szám
1995. május 26. Paksi Hírnök TÁRSADALOM ” ’ •• Üzemi tanács az atomerőműben LOPOTT BICIKLI KERÉK NÉLKÜL IS JÓ Ugyan kérem, mit jelent ma már egy húsz-, sőt negyvenezer forintos kerékpár eltűnése, az öreg, kopott járgányokról nem is szólva! Nehéz volna megmondani, hogy átlagban hány kerékpár tűnik el naponta városunkban, sokan be sem jelentik az elszenvedett kárt. Mi tagadás, e sorok írója is elveszített már kerékpárt. De más is: egy „kolléga” például elmesélte, hogy idáig összesen öt biciklit „veszített” el. Mint mondja, a számzár mit sem ér, nem kell a tolvajnak különösebben bíbelődnie vele, a vékony drótkötelet egyszerűen „elharapja” csípőfogóval. Az ötödik járgányt tökéletes óvintézkedésként első kerekével egy villanyoszlophoz láncolta, mégis, munkából jövet csak a villanyoszlopot és az első kereket találta. Megesett, hogy a naiv igyekezet küllők közt átfont lánccal biztosította a szerkezetet abban a hiszemben, hogy egy csomó küllő hiányában úgysem kell majd senkinek. Mondanom sem kell, hogy tévedett, a küllőket szépen elcsípték, maradt a bringa hűlt helye. Láncon az egyszerű Tuto vagy Gogi lakat mit sem ér, köszörült kulccsal szépen kinyitják. Volt, aki pumpát hordott magával, lezárta, s mielőtt magára hagyta a biciklit még a gumikat is leengedte. Kacagott magában, mondván, hogy ezzel ugyan nem fog elkerekezni senki. Kacaghatott, eltolták. Az is előfordult, hogy a tulajdonos csaknem tetten érte a szemest, vagy tizenöt méterre megközelítette, az ügyeskedő azonban nem zavartatta magát. Mosolyogva felhajította a kerékpárt a mellette álló kis autó platójára, s komótosan elhajtott. A sértett futott egy darabig a kocsi után, végül káromkodva feladta, mérgében sem a tettes arcát, sem a rendszámot nem tudta megjegyezni. Kinek Simsonja, kinek Komáija tűnt el, egyikük keserű humorral megjegyzi: legalább nem kell benzint venni a robogóba. Hogyan is tudnánk védekezni a kerékpártolvajok ellen? Javaslom ne járjunk biciklivel, vagy állandóan tartsuk a szerkezetet magunk mellett. Autóbuszon, áruházban, orvosi rendelőben stb. így talán munkanélkülivé válnak az agyafúrtak is. Mindenki tudja, elfogni őket: egy az ezerhez. SZARKAJÓZSEF TIHANYI SZILVIA Mire a lapunkat kezükbe veszik, már minden olyan munkahelyen lezajlottak az üzemi tanácsi választások, ahol legalább tizenöten dolgoznak. A törvény szerint ezeken a helyeken üzemi megbízottat, az ötven főnél több embert foglalkoztató munkahelyeken üzemi tanácsokat választanak a munkavállalók. A Paksi Atomerőmű Rt.-nél lapzártánkkal egy időben, május 24-25-én került sor a 13 tagú ÜT megválasztására. Negyvenketten kerültek fel arra a listára, ahova az erőműben működő érdekvédelmi szervezetek, a Padosz, a Munkástanács és a MÉSZ állított jelölteket. Baranyai József, az üzemi tanács két évvel ezelőtt megválasztott elnöke szerint a kezdeti nehézségek után sikerült elfogadtatni magukat a partnereikkel, a munkaadókkal. Az első választásokon még másként élték meg a szakszervezetek az üzemi tanácsok létrejöttét. Vereségként, a jogaik csorbításaként fogadták az új szervezeteket, hiszen a munkáltatók tájékoztatási kötelezettségét az üzemi tanácsok jogai .és lehetőségei közé sorolta a törvény, csakúgy, mint a véleményalkotási lehetőségeiket. A szakszervezeteknek ezzel egy időben a kényszerítő eszközeik (vétó, sztrájk) maradtak meg. Az eltelt időszakban az erőmű vezetése jó partnernek bizonyult. Nem ellenfeleket látnak a munkaadók a szervezetükben, hanem az intézkedéseik gyors kontrollját, ami nem egy esetben hasznosnak is bizonyult. Igaz, az üzemi tanács soha nem kért többet, csak azt, amire a jogosítványaik szerint lehetőségük volt. Bár az az igaz, ismerte el Baranyai úr, a jó kapcsolat kialakulása azon is múlott, hogy mennyire volt „erőszakos” az ÜT. Nagy kérdés azonban, hogy a két napig tartó szavazás mennyire lesz majd eredményes. Érvényes lesz, ha a munkavállalók fele, plusz egy ember leadja a szavazatát, s akkor lesz eredményes, ha a jelöltek közül tizenhárom (az üzemi tanács létszámát alkotók) megkapják a szavazatok harminc százalékát. Ha ez most sikerült, három évig dolgozhat a tanács, ha nem, harminc nap elteltével újra az urnák elé kell járulniuk a munkavállalóknak.
