Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-05-26 / 21. szám

1995. május 26. Paksi Hírnök TÁRSADALOM ” ’ •• Üzemi tanács az atomerőműben LOPOTT BICIKLI KERÉK NÉLKÜL IS JÓ Ugyan kérem, mit jelent ma már egy húsz-, sőt negyvenezer forintos kerékpár eltűnése, az öreg, kopott járgányokról nem is szólva! Nehéz volna megmondani, hogy át­lagban hány kerékpár tűnik el naponta városunkban, sokan be sem jelentik az elszenvedett kárt. Mi tagadás, e sorok írója is elveszített már kerékpárt. De más is: egy „kolléga” például el­mesélte, hogy idáig összesen öt biciklit „veszített” el. Mint mondja, a számzár mit sem ér, nem kell a tolvajnak külö­nösebben bíbelődnie vele, a vékony drót­kötelet egyszerűen „elharapja” csípőfogó­val. Az ötödik járgányt tökéletes óvintéz­kedésként első kerekével egy villany­­oszlophoz láncolta, mégis, munkából jö­vet csak a villanyoszlopot és az első ke­reket találta. Megesett, hogy a naiv igye­kezet küllők közt átfont lánccal biztosí­totta a szerkezetet abban a hiszemben, hogy egy csomó küllő hiányában úgy­sem kell majd senkinek. Mondanom sem kell, hogy tévedett, a küllőket szépen el­csípték, maradt a bringa hűlt helye. Láncon az egyszerű Tuto vagy Gogi lakat mit sem ér, köszörült kulccsal szé­pen kinyitják. Volt, aki pumpát hordott magával, lezárta, s mielőtt magára hagyta a biciklit még a gumikat is leengedte. Kacagott magában, mondván, hogy ez­zel ugyan nem fog elkerekezni senki. Kacaghatott, eltolták. Az is előfordult, hogy a tulajdonos csaknem tetten érte a szemest, vagy tizenöt méterre megkö­zelítette, az ügyeskedő azonban nem zavartatta magát. Mosolyogva felhajította a kerékpárt a mellette álló kis autó pla­tójára, s komótosan elhajtott. A sértett futott egy darabig a kocsi után, végül káromkodva feladta, mérgében sem a tettes arcát, sem a rendszámot nem tudta megjegyezni. Kinek Simsonja, kinek Ko­­máija tűnt el, egyikük keserű humorral megjegyzi: legalább nem kell benzint venni a robogóba. Hogyan is tudnánk védekezni a kerék­pártolvajok ellen? Javaslom ne járjunk biciklivel, vagy állandóan tartsuk a szer­kezetet magunk mellett. Autóbuszon, áruházban, orvosi rendelőben stb. így talán munkanélkülivé válnak az agya­fúrtak is. Mindenki tudja, elfogni őket: egy az ezerhez. SZARKAJÓZSEF TIHANYI SZILVIA Mire a lapunkat kezükbe veszik, már minden olyan munkahelyen lezaj­lottak az üzemi tanácsi választások, ahol legalább tizenöten dolgoznak. A törvény szerint ezeken a helyeken üzemi megbízottat, az ötven főnél több embert foglalkoztató munkahelyeken üzemi ta­nácsokat választanak a munkavállalók. A Paksi Atomerőmű Rt.-nél lapzár­tánkkal egy időben, május 24-25-én ke­rült sor a 13 tagú ÜT megválasztására. Negyvenketten kerültek fel arra a listára, ahova az erőműben működő érdekvé­delmi szervezetek, a Padosz, a Munkás­­tanács és a MÉSZ állított jelölteket. Ba­ranyai József, az üzemi tanács két évvel ezelőtt megválasztott elnöke szerint a kezdeti nehézségek után sikerült elfo­gadtatni magukat a partnereikkel, a munkaadókkal. Az első választásokon még másként élték meg a szakszerve­zetek az üzemi tanácsok létrejöttét. Vereségként, a jogaik csorbításaként fogadták az új szervezeteket, hiszen a munkáltatók tájékoztatási kötele­zettségét az üzemi tanácsok jogai .és lehetőségei közé sorolta a törvény, csak­úgy, mint a véleményalkotási lehetősé­geiket. A szakszervezeteknek ezzel egy időben a kényszerítő eszközeik (vétó, sztrájk) maradtak meg. Az eltelt időszak­ban az erőmű vezetése jó partnernek bizonyult. Nem ellenfeleket látnak a munkaadók a szervezetükben, hanem az intézkedéseik gyors kontrollját, ami nem egy esetben hasznosnak is bizonyult. Igaz, az üzemi tanács soha nem kért töb­bet, csak azt, amire a jogosítványaik sze­rint lehetőségük volt. Bár az az igaz, is­merte el Baranyai úr, a jó kapcsolat kiala­kulása azon is múlott, hogy mennyire volt „erőszakos” az ÜT. Nagy kérdés azonban, hogy a két napig tartó szavazás mennyire lesz majd eredményes. Érvényes lesz, ha a munkavállalók fele, plusz egy ember le­adja a szavazatát, s akkor lesz eredmé­nyes, ha a jelöltek közül tizenhárom (az üzemi tanács létszámát alkotók) meg­kapják a szavazatok harminc százalékát. Ha ez most sikerült, három évig dol­gozhat a tanács, ha nem, harminc nap elteltével újra az urnák elé kell járulniuk a munkavállalóknak.

Next

/
Thumbnails
Contents