Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-05-26 / 21. szám
Paksi Hírnök 1995. május 26. VÁROSI MOZAIK Vendégváró Duna Hotel PRÉHÁZI ILDIKÓ Pakson jelenleg egyetlen szálloda működik, Duna Hotel néven. Az épületet az 1980-as években építették és sokáig műszaki szállóként az atomerőmű építésén dolgozó építők, mérnökök vették igénybe. Mióta e funkciója megszűnt, egy darabig panzióként, majd 1991 őszétől kezdve már mint Duna Hotel várja vendégeit. A szálloda vezetőjét Simon Pétemét kérdeztem a hotel működéséről.-Mikor megszűnt műszaki szállóként létezni az épület, az atomerőmű vezetői úgy gondolták, hogy hasznosítják a tulajdonukban lévő szállót és megnyitotta, mint panziót. Mivel adottságai és a komfortfokozata lehetővé tették, hogy szálloda legyen, így lett belőle Duna Hotel. Igaz csak egycsillagos szálloda, mivel nem tudjuk helyben megoldani az étkeztetést, a vendégeknek — ha igénylik - át kell menniük az Energetikai Szakképzési Intézet éttermébe. A háromemeletes épületben összesen hetvennyolc szoba van és három apartman. Minden szobához van külön fürdőszoba és színes televízió. A szobaárak kettőezer forint körül mozognak a szezontól függően. A mai viszonyokat tekintve ez reális ár, de sajnos sokan nem tudják megfizetni. A vendégkörünk változó, az erőműbe érkező külföldi delegációktól kezdve az üzletembereken át egészen a családokig. A szálloda kihasználtsága általában huszonöt-harminc százalék között mozog, de volt már telt házunk is. A legkevesebb szállóvendég karácsony és húsvét táján van, a legtöbb pedig tavasszal, nyáron. A Tavaszi Fesztivál, a bluesrock fesztivál és a sportesemények várhatóan megnövelik szállodánk forgalmát. A VÁROSI MUZEUM UNIKUMNAK SZÁMÍT Miután a félj a városi múzeum, a feleség a helyi gimnázium igazgatója lett, Rosnerék elköltöztek Szekszárdról Paksra. Úgy véli dr. Rosner Gyula, hogy ott kell élni, abban a közegben, ahová a munkája köti az embert. Márpedig ő tavaly élete nagy álmának megvalósítására kapott lehetőséget: múzeumot,, alapíthatott, a volt Daróczykúriában. Gőzerővel látott munkához, s több időszaki tárlat után, május 18-án, a múzeumi világnapon megnyílt az épületben az első állandó kiállítás „Paks múltjának tanúi” - címmel.-Egy gondolatot ünnepelünk most - kezdte a beszélgetést Rosner úr -, nem magát a múzeumot, hanem a törekvést, hogy a múlt emlékeit, ember alkotta műkincseit megőrizzük.- Ma Magyarországon inkább az a jellemző, hogy múzeumok zárnak be, itt viszont pont az ellenkezőjét tapasztalhatjuk...-Tulajdonképpen több évtizedes vágyakozás volt már a közgyűjtemény létrehozása; ezt megelőzően csak kisebbnagyobb magángyűjtemények léteztek. Hála ezeknek nem a nulláról indultunk és hála az önkormányzatnak, anyagi gondjaink sem adódtak. Támogattak bennünket a város korábbi és mostani vezetői is.-Kell egy ekkora múzeum egy húszezres városnak?- Miért ne? Az önkormányzat élt azzal a jogával, hogy intézményt hozzon létre. Ez unikumnak számít Magyarországon, mert önállóak vagyunk, fúggedenek a megyei múzeumok szervezetétől, gyakorlatilag közvetlenül a minisztérium hoz tartozunk. Az alapító okiratunk egy éve kelt, s most eljutottunk az első állandó tárlatig. Magam is elgondolkodtam azon, hogy lehet-e, szabad-e, tisztességes-e 58 évesen, túl egy infarktuson vállalni ötesztendős intervallumra egy olyan feladatot, ami nem gyerekjáték. Ezt a munkát én az élet legnagyobb ajándékának tekintem. Tulajdonképpen egy mázlista vagyok, mert mindig azt csinálhattam ami a szenvedélyem, ami a mániám: régész lehettem. Amikor vacilláltam, hogy eljöjjek-e Szekszárdról vagy sem, egy nagyszerű kollégám azt mondta: „Wosinsky Mórnak megadatott száz esztendővel ezelőtt, hogy csinálhatott egy múzeumot, s most előtted ugyanaz a lehetőség. Mit vacakolsz?!” Ezek a szavak óriási lendületet adtak nekem. Belevágtam. A kollégáimat magam választottam, két kutatót, két nagyszerű szakembert, akiket tanítványaimnak tekintek. Kicsit olyan szemmel nézek rájuk, hogy majd ők viszik tovább, amit én elkezdtem.-Wy-Az egyházak és a város történetét megelevenítő vitrin Fotó; Gottvaid
