Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-05-12 / 19. szám

Paksi Hírnök 1995. május 12. m VITÁM ET SANGUINEM Nagyon fiatal, mindössze huszonnégy éves vol­tam, amikor az akkori tanácselnök, Aradi Imre megkeresett és kért, hogy fogadjam el a jelölést a ta­nácstagságra - emlékezik Szinger Ferenc közéleti sze­replésének kezdetére. - Fia­talítást határoztak el és ko­rábbi beszélgetéseink alap­ján úgy gondolta Imre bá­csi, hogy lokálpatrióta va­gyok. Meg is választottak az emberek, tagja lettem a köz­ségi, majd a nagyközségi ta­nácsnak és tanácstag voltam 1979. január 1-jén is, ami­kor Paks városi rangot ka­pott. 1980-ban született egy jogszabály, miszerint a taná­csi apparátusban dolgozók nem lehetnek a testület tagjai. Mivel akkor a városi tanács sportosztályának ve­zetője voltam, a tanácstag­ságról le kellett mondanom. Pakson születtem, csalá­dom régi paksi família. A múlt század elejéről talál­tunk anyakönyvi bejegy­zést, amely arról árulkodik, hogy apai ágon egyik ősöm egy holland hajós - bizo­nyos Gerschnecker aki itt ragadt Pakson. TTnnek ellenére vallom: r nem az anyakönyv, ha­nem a tenni akarás, a cselekedet döntik el, hogy ki a paksi! Én az vagyok! EMBERMESÉK A TENNIAKARAS, A CSELEKEDET SZINGER FERENCCEL beszélget munkatársunk: RÁKOSI GUSZTÁV •• DÖNTI EL: KI A PAKSI! Nehezen sikerült időpontot találni beszélgetésünkhöz, hiszen Szinger Ferenc elfoglalt ember, összeszámolni sem könnyű, hány szervezetben, testületben munkálkodik. Mikor leülünk, rögtön kiderül - mit tesz a véletlen! - aznap, április 28-án ünnepli ötvenötödik születésnapját, eggyel több okunk van hát visszapillantani életűtjára. Szinger Ferenc Pakson vé­gezte az általános és a 1 középiskolát, majd a Testnevelési Főiskolán szerzett sportszervezői diplo­mát már felnőtt fejjel. A tanácsi apparátusban a sport irányítása volt a feladata 1967-től 1991-ig, amikor a városi önkormányzat meg­szüntette a művelődési és sportosztályt.- Hibás döntés volt - mondja Szinger Ferenc. Ugyanakkor én nem szakad­tam el a sporttól, mert Bor Imre polgármester kezdemé­nyezésére és Zerza József, a Paksi SE társadalmi elnökének kérésére elfogadtam a jelölést az egyesület ügyvezető elnöki tisztségére, a küldöttközgyű­lés megválasztott és az idén ezt újabb négy évre megerő­sítette. Főállású sportvezető­ként túlnyomóan társadalmi munkásokkal kellett dolgoz­nom, ezért úgy éreztem ne­kem példát kell mutatnom, mindig vállaltam hát magam is társadalmi munkát. Labda­rúgójátékvezetőként, amelyet 25 évig űztem a megyei játék­vezető bizottság főtitkára vol­tam, ezt követően a megyei labdarúgó szövetség elnöksé­gi tagja. A rendszerváltáskor, 1989-ben az első demokra­tikusan választott Tolna Me­gyei Labdarúgó Szövetség el­nöke lettem, azóta már a második ciklust töltöm e tisztségben. 1993-ban az Amatőr Labdarúgó Liga a Ma­gyar Labdarúgó Szövetség el­nökségébe választott, itt az átigazolási bizottság elnökhe­lyetteseként is dolgozom. A tavalyi helyhatósági vá­lasztásokon Szinger Ferenc la­kóterületén, a 2. számú vá­lasztókerületben a Paks Vá­rosért Mozgalom jelöltjeként indult és győzött.-Nagy elismerés ez szá­momra - mondja hiszen olyan jelöltekkel kellett riva­lizálnom, mint dr. Vöröss Endre és dr. Vajer János, aki­ket nagyra becsülök. Az már a sors igazsága, hogy mindket­ten tagjai lettek a megyei közgyűlésnek. Önkormányzati képviselő­ként a választókerületemben élő emberek ügyes-bajos dol­gainak, gondjainak megoldá­sát tartom a fő feladatomnak. A képviselő-testületben a vá­lasztóim, a körzetem érdeké­ben szólok és eszerint szava­zok. Szakmámért - a sportért - csak a művelődési, oktatási és sportbizottságban fejtem ki véleményemet és ezt tudato­san teszem így! Az emberekkel beszélgetve megfogalmazódtak azok a fel­adatok, amelyek a következő négy évben a választókerüle­temben megoldásra várnak. Meg kell kezdeni a Duna-part helyreállítását, egy sétányt képzelek ide a vízirendőrség és a „hét ház” között. A Tán­csics Mihály utcai üres terület­re egy park építését javasol­tam, két főutcai közlekedési csomópontban rendőrlámpát kell létesíteni: az egyik a Rákó­czi utcánál, a másik a Villany utcánál lenne, az utóbbi piac­napokon működne. Szenny­vízcsatornát kell építeni az Ida utcában és ki kell alakítani a menekülési útvonalat a Kosár, Hattyú, Árok, Szent János, Duna és Csónak utcákban a hatos út felé eső végükön. Világéletemben közösségi ember voltam, akkor ér­zem jól magam, ha se­gíthetek másokon. Külö­nösen így van ez egyetlen fiam tragikus halála óta - mondja, s közben az előbb még lelkes szózuhatag megszakad, hang­ja elcsuklik, szemei fátyolossá válnak. Néhány másodperc múltán újra az erős, határo­zott Szinger Ferenc ül velem szemben: - Érte, az ő emlé­kéért is kötelességem tenni a dolgomat!

Next

/
Thumbnails
Contents