Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-05-12 / 19. szám

1995. május 12.

9-Paksi Hírnök

*

VÁROSKÖRNYÉK

A FALUSI EMBEREK MŰVÉSZETE

AZ ELET SZERETETEROL TANÚSKODIK

Hagyományt újítottak fel Pusztahencsén. Tíz év szünet után újra kiállítást szervezett két lelkes pedagógus, Petrás László és felesége. A falu lakóinak alkotásaiból. A művelődési házban május 7-én megnyitott tárlaton kézimunkákat, fafaragásokat, festményeket, festett cserepeket láthatnak az érdeklődők.

Pusztahencse mindig a szülőföldet jelentette az itt élő emberek számára, akkor is, amikor csak Nagydorog társközségeként létezett ez az ezeregyszázhuszonhat lelket számláló kis falu. Az emberek összefogásával épült-szépült a település: a hencseiek szorgalmát, falujuk szeretetét jelzi a két kezük munkája nyomán létrejött sok-sok kilométer út, az iskola, a templom. Az együvé tarA kiállítás egy részlete

tozás újabb példája a most megnyílt kiállítás gazdag, változatos anyaga.

Gobelinek, matyóhímzések, kalotaszegi, kalocsai, Tisza-vidéki keresztszemes kézimunkák a kiállítóterem falain, valamennyi a hencsei leányok, asszonyok munkái. Markó Pálné festett cserepei alatt egy kis kosárkában hintés tojások a magyar népművészet legszebb motívumaival.

A sok kézimunka között naiv festmények, Streer Antal munkái pusztahencsei házakat jelenítenek meg, a képekről derű, az élet szeretete árad. Az alkotó, aki néhány éve már a temetőben pihen. 21 éves korában festette első képét (ez is itt látható), majd csaknem hatvan év telt el a következőig. Nyolcvanévesen vett újra ecsetet a kezébe. A festményeket nyugdíjas lánya adta a szervezőknek, keretezés nélkül - mosolyog a dolgon Petrás Lászlóné -, hiszen Streer Antal asztalos volt, saját képeinek berámázására nem juthatott ideje. A művészi hajlamot édesapjától örökölte, bizonyíték erre egy

fából faragott ősz fej, amelyet 1870-ben készített Streer Antal apja.

Nem ez az egyetlen faragás. Hosszú asztalon lovak, szarvasok, más állatfigurák garmadája, a 67 éves Németh János munkái. Kitűnik közülük is két különösen míves darab: egy piciny bölcső és egy apró részletekben is pontos kétökrös szekér.

S mert János bácsi közel lakik a kiállítás színhelyéhez, meglátogatjuk. Büszkén mutatja otthon maradt faragásait is és elmondja: kisgyermek kora óta ez a kedvenc időtöltése. Az élet arra kényszert tette, hogy kőművesként keresse kenyerét, örömet azonban mindig a fa jelentett számára.

A kiállítás arról tanúskodik, hogy a hencsei emberek szeretik, értik a szépet, szívesen őrzik a hagyományokat. Mint ahogy szeretettel emlegetik Bazsonyi Arany festőművészt, aki az ötvenes évek elején itt tanított és főijével a szintén festő Vecsésy Sándorral ma is visszajárnak a faluba, s képeik az iskola folyosójának falán láthatók. RÁKOSI GUSZTÁV

Németh János számára a fa mindig élményt, örömet jelentett