Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-04-28 / 17. szám

Paksi Hírnök 1995. április 28. na KULTÚRA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT PRÉHÁZI ILDIKÓ A Városi Művelődési Köz­pont májusi programja egy német nyelvű gyer­mekelőadással indul. A Pitti­­platsch Hat Geburtstag című zenés mesejátékot 3-án te­kinthetik meg az érdeklődők a Deutsche Bühne előadásá­ban. A felnőtt színházlátoga­tók 17-én a Dunaújvárosi Bar­tók Kamaraszínház és a Sop­roni Petőfi Színház közös be­mutatójában Simon Gray: Ki­csengetés című színművét lát­hatják Valló Péter rendezésé­ben. Májusban sem marad koncert nélkül a műveldési központ. A zenerajongók Bródy János előadását hall­hatják, élvezhetik 8-án, „Az utca másik oldalán” címmel. Ismét rendeznek egészség­napot 6-án 10-21 óráig. Benne: biokultúra, koco­gás, horoszkóp, agykontroll foglalkozás gyermekeknek, ételbemutató, -kóstoló, írisz­diagnosztika... Este 20 órakor a műsoros est keretében lát­hatják a Mazsorett táncegyüt­test, divatbemutatót, valamint László Boldizsár műsorát. Egész hónapban egészség­­megőrző, a test és a lélek har­móniáját felfedező programo­kon vehetnek részt az ez iránt érdeklődők — jógaoktatás 10- én, transzcendentális meditá­ció 23-án. Lányok, asszonyok figyel- 4 mébe ajánlják a hobbi­­varrónő-versenyt, ame­lyet több kategóriába indíta­nak és amelyre 8-ig lehet je­lentkezni és a „Paks legegész­ségesebben főző háziasszo­nya” címmel kiírt versenyre, amely 6-án lesz a művelődési központban. A könyvtárgalériában „Hol vagytok ti, régi játszótársak?” címmel gyermekrajzokat lát­hatnak a látogatók. Nem szeretem a csoda­gyerek kifejezést. Tud­juk, hogy minden em­ber különböző, kívül és belül egyaránt. A gyerekek nem azonos képességekkel jönnek a világra. Mindegyi­kük maga a csoda és egy szülő számára a saját csemetéje mindig csodagyerek. Az a fe­lelősség, amely a neveléssel taníttatással, a lehetőségek megteremtésével a szülőkre hárul, szintén nem azonos. Városunkban sok kiváló képességű gyermek él. Van, aki sport-, van, aki tanulmá­nyi eredményével emelkedik ki. Tóthjánost, a IV-es Számú Általános Iskola tanulóját mégsem lehet egynek nevezni a sok közül. Tudása már óvo­dás korában kiemelkedő volt. Általános iskolában és a ze­neoktatásban kettesével vette az évfolyamok akadályait. Janó, hiszen szülei és ta­nárai is csak így hívják, két testvérével együtt nevelkedik Pakson, a Pollack Mihály ut­cában. Kicsiny, utcára néző szobájában a számítógép mel­lett ott áll a pianínó és a he­gedű is. Látogatásomkor taka­ros rend fogad, s a magas, vékony fiatal fiú kissé zavar­tan válaszol kérdéseimre. Tisztában van ugyan nem mindennapi képességeivel, de mégsem szeret rivaldafényben szerepelni.-A legutóbbi megyei föld­rajzversenyt csak véletlenül nyertem meg. Igazából nem is készültem rá — kezdi a be­szélgetést. - Május 19-21. között lesz az országos döntő Egerben, az már komolyabb odafigyelést igényel. Eszembe jut róla egy kép, amikor még kis elsősként először találkoztunk és ő min-HORVÁTH MARGIT ÍRÁSA dig türelmetlenül jelentkezett és mindig nehezményezte az ismétlő órákat.-Mostanában, bár tudom az anyagot nem jelentkezek állandóan és megértem, hogy vannak, akiknek több időre van szükségük a tananyag el­sajátításához - meséli szinte komoly felnőtt megfogalma­zással. Néhány éve még zongora­­művésznek készült, bár ma már más tervek jutottak elő­térbe, de zenei eredményei ma is kiemelkedőek. Ebben az évben már másodszor ju­tott be Tóth János az országos zongoraverseny döntőjébe. A március 31. és április 3. között rendezett versenyen igaz, hogy nem szerepelt az első három helyezett között, de ez tudását nem kisebbíti.-Nagyon a szívemhez nőtt a zongora — kezdi a történetet Janó —, ha szomorú vagyok vagy jó kedvem van mindig odaülök a hangszerhez és ját­szom, Chopint vagy Bachot. Sokat jelent számomra, hogy lehetőségem nyílt másfél évig Angliában, Londonban zenét tanulni. A Londoni Királyi Zeneművészeti Főiskola elő­készítő tagozatára jártam, oda ahol annak idején Andrew Lloyd Webber is végzett. Saj­nos szüleim kiküldetése le­járt, ezért már nem tudtam igénybe venni az elnyert ösz­töndíjjal a továbbtanulást. Nem szándékozom zenei pályára menni inkább a Vak Bottyán Gimnázium humán tagozatára j elentkezem. Beszélgetésünk végén meg­kértem Janót játsszon nekem egy kicsit a zongorán. Chopin zenéjének hangjaival búcsú­zunk és Janó már szaladt is, hogy folytassa a félbemaradt focimeccset testvéreivel. n PIANINO ES HEGEDŰ A SZÁMÍTÓGÉP MELLETT

Next

/
Thumbnails
Contents