Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-01-13 / 2. szám

Paksi Hírnök 1995. január 13. 0® Ki tudja megmondani, mi­kor kezdte tetoválni, tetováltatni magát az ' ember? Kutatók véle­ménye szerint már az egyiptomiak, a krétaiak s a perzsák is „megjelöltették” magukat. Jelenthettek törzs­höz, nemzetséghez való tar­tozást, rabszolgaságot a bőrre „hímzett” ábrák, de akár is­tenimádatot is kifejezhettek. Ma is ismerünk olyan afrikai törzseket, amelyek előszere­tettel alkalmaznak tetoválást, a beduinok például elsősor­ban a nőket jelölik meg. Lehet, hogy nem szép do­log itt megemlíteni a tetovált állatokat, de hát ember-kita­lálta módszerről van szó. Például nyulak, ebek fülébe tetováltatják manapság a tu­lajdonosok a törzskönyv szá­mát. - így tiszta a kép, ha a kutyus elkóborol a gazditól egyszerűbb megtalálni, s nem lehet vitás a nyuszi faj­tiszta eredete sem. De az ember azonosítására is kitű­nően megfelel a bőrre „mű­­vészkedett” felirat vagy ábra, főleg a rend őreinek tesz nagy szolgálatot a bűnüldö­zés során. Napjainkban reneszánszát éli a tetoválás, főleg a fiata­lok körében. Talán az agyon­rajzolt rockzenészeknek kö­szönhetően, lehet feltűnési viszketegség, s mint egyik fiatal beszélgetőpartnerem el­mondta, van úgy, hogy egy­szerűen csak tetszik, neki például ez a szenvedélye, er­re költi a pénzét, kedvenc dala Deák Bili Gyulától a Te­tovált nő. Mint mondja: lányok és fiúk vegyesen raj­zoltatnak testükre különböző ábrákat, ma már nem pusz­tán a fiúk hóbortjának szá­mít ez a dolog. E sorok írója Hollandiában figyelt fel először a már-már művészinek mondható teto­válásokra, ebben az ország­ban igen elterjedtek. Később már meg sem lepődtem, hogy Budapesten, a Moszkva téri aluljáróban beszélhetek egy vérbeli pesti vagánnyal, aki sárkányokkal, kígyókkal tetoválta az arcát. Olyany­­nyira jól sikerültek az alkotá­sok, hogy a járókelők mesz­­szire elkerülték, sőt az isme­rősök is gyorsan megköszön­ték a vele való találkozást és menekülőre fogták. Ma már nem keltenek kü­lönösebb figyelmet az ötve­nes évek tűvel, tintával bőrre dekorált naiv tetoválásai, ma­napság semmit nem jelent a mellre böködött Sztálin, a vállba vésett Vlagyimir Iljics portré, az ujjakon látható macskafej, amely annyit jelent; betörés miatt ítélték el, vagy a pra- voszláv kettős keresztben díszelgő felirat orosz barátunk alkarján, amely magyarul annyit tesz: oda vágyom, ahol nincsenek törvények! Ma már szépen kell dol­gozni. Mint egy Pakson élő tetoválótói megtudtam: tíz milliméterenként ezer forin­tot kér a kuncsafttól, persze ha színesben kéri a munkát, az plusz költség. Három fia­tallal beszélgettem, egyikük karján pillangó, körülbelül nyolc centimétert tesz ki az egész, de mint mondja, megúszta hatezer forintból. A következő ifjú jobb lábszá­rát mutatja büszkén, melyen mindenféle szörnyek dísze­legnek. A harmadik fiatalem­ber skorpiót rajzoltatott a vállára, mondván: ebben a jegyben született. Az „alkotások” készítője el­mondta, hogy kitűnő géppel dolgozik, a szerkezetet Bu­dapesten vásárolta, holland típus, igazán profi munkát lehet vele végezni. Kívánság szerint dolgozik, sablonról, de legszívesebben a saját el­képzeléseit valósítja meg. Szerinte az ő munkája: mű­vészet. A megrendelő számá­ra szent, legyen az sárkány vagy skorpió, akár a hom­lokra tetovált, tőrrel átdöfött ördögfej, mondjon valamit, legyen kifejező a „viselő” és a „művész” számára egy­aránt, így ez közös ügy. Mégis, véleményem szerint tetoválni annyit jelent: meg­jelölni, a tetovált ember pe­dig elmondhatja magáról, hogy megjelölték. Se kés, se tűz, se bőrátültetés nem segít többé. Ha valaki megjelölteti magát, vagy erőszakkal meg­jelölik, az jelölt marad, vagy megbélyegzett, miként a rab­szolgák. SZARKA JÓZSEF „A bélyeg ott marad bal mellemen, hiába futnék árkon-bokron át. Fűzfavesszővel fázón verdesem komor koroknak tetovált nyomát! (VlagyimirViszockij Szibériai fürdő című írásából) A Tetovált Sztálin című könyv Kovács Ákosnak, Strés Erzsébetnek, valamint Dancig Szergejevics Baldá­­jer orosz történésznek kö­szönhetően immár a ma­gyar olvasó számára is elér­hető. A kitűnő szerzőknek kö­szönhetően napvilágra ke­rülhetett egy ez idáig rej­tett, eltitkolt világ, az orosz börtöntársadalom. Ami az orosz börtönteto­válásokat illeti, valóban iga­zi érdekességnek számíta­nak, hiszen hosszú évtize­deken át csak keveseknek adatott meg ezen „folklór” közelébe férkőzniük.

Next

/
Thumbnails
Contents