Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-04-14 / 15. szám
Paksi Hírnök 1995. április 14. Agrárfórum és kiállítás-SDGAZDASÁG EGY DARABKA PAKS •• A MARGIT KORUTON MÁRMAROSI MIKLÓS Mezőgazdasági szakkiállítást és vásárt, valamint agrárfórumot tartottak Szekszárdon, a Gyakorló Általános Iskola területén április 5. és 8. között. A vásáron mintegy 50 kiállító mutatta be termékeit, mezőgazdasági, földművelő eszközeit. A közel 600 ezer forintos kínai kistraktortól kezdve a többmilliós óriástraktorig bezárólag. Széles választékú haszongépjárművekkel várta a látogatókat a Mazda márkakereskedője is. A vásárt dr. Manninger Sándor, az FM helyettes államtitkára nyitotta meg. Megnyitó beszédében fontosnak minősítette ezeket a rendezvényeket, ahol a termelők és forgalmazók közvetlenül találkozhatnak egymással. A szekszárdihoz hasonló rendezvényre kerül sor Gyomaendrődön, Hajdúszoboszlón, Gyöngyösön és végül Kaposváron. Vita Agricolae ’95 néven agrárkonferenciát is tartottak a vásár ideje alatt, ahol a mezőgazdaság égetően fontos jövőbeni sorsát is megvitatták a szakemberek. Emellett azonban számos szakmai előadás is elhangzott, ami elsősorban nem a nagyüzemi termelőknek, sokkal inkább az egyéni vállalkozóknak nyújtott hasznos ismereteket. A rendezvény záróakkordja volt a hat parlamenti párt mezőgazdasági szakembereinek részvételével tartott agrárfórum. Mint ahogy a parlamentben már lenni szokott, a kormánypártiak és ellenzékiek másképp akarják megmenteni a mezőgazdaságot. A nagy vitában azonban elsikkadt a mit, a hogyan, a kiért... I zok a hasábok, amelyeket \ kitöltenek eme írásmű r\ sorai az újságban - nem a reklám helye. Nem is lehetne az, hiszen - enyhén szólva - nem jellemző, hogy paksi, Paks környéki emberek tömegei múlatnák az időt a főváros budai második kerületében, a Margit körút 14. szám alatt a Paksi Halászcsárdában, hol a mi vidéki tájékunkról betérő vendéget ritkán regisztrálnak, akár a fehér hollót. A városunk nevét, az itteni Duna-táj hangulatát kölcsönvevő-idéző halászcsárdában zongoraszó, hegedű hangjai mellett mesél a csárda bérlője arról: nemcsak kölcsönveszik, idézgetik, hanem tudatosan is ápolják a nevet adó város hagyományait. Teszik ezt a gyönyörű fakazettás mennyezetet tartó falakon bemutatott Duna-parti halászó jeleneteket megörökítő olajfestmény a magyar folklórkincs egyéb ékszereit bemutató képzőművészeti illusztrációk révén is. A környezeti hangulathoz tartozik természetesen a Paksi Halászcsárda stílusosan szép berendezése, az asztalterítési mód, olyannyira, hogy a tisztelt vendégnek nemcsak a nyálkahártyái, hanem az életkedve is igencsak felélénkül mindennek hatására. Aztán a látvány és az illatok! Ne tessenek csodálkozni, ha percek alatt fényévnyi távolságokra kerül az agresszívan terjedő MacDonald’s, Burger King-világ, a pizzák, hamburgerek, hot-dogok tengere és ebben a különös metamorfózisban legérdekesebb, hogy minderről a külföldi ember sokkal többet tud és érzékel, mint a magyar. A magyarázat egyszerű: az igényes külföldi vendég - legyen az turista, vagy hivatalos utazó - nem a mindenütt legtöbbször található-látható Hilton-látványt, vagy kommersz-modemnek tartott „világkonyha” ízeket keresi, hanem a hagyományos, speciális, sajátos - mondhatnám - nemzeti gasztronómiai kalandozásokat. Bizonyítja mindezt a Paksi Halászcsárda karrierje-híre. A közelmúltban Láng György, a világhíró Gundel étterem társtulajdonosa méltatta Amerika talán legnagyobb turisztikai magazinjában a régi híres budai, óbudai hagyományokat őrző vendéglők között a Paksi Halászcsárdát, amelyet japán, német utazási magazinok is akként emlegetnek, mint a legszínvonalasabb, legválasztékosabb halételkínálatot felvonultató budapesti turisztikai célpontot. Írországban egy dublini újság első oldalán megjelent cikk szerzője szerint itt kapni a legfinomabb tárkonyos boíjúlevest, ami után tisztelettel ajánlja a fogasfiiét „Kárpáthy” módra. Szerepel a Paksi Halászcsárda az izraeli bédekkerekben, angol magazinokban és némely ismertető említést tesz arról is, hogy a hangulatos
