Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-03-03 / 9. szám

1995. március 3. Paksi Hírnök MAGYAR NUKLEÁRIS TÁRSASÁG: NINCS OK A TILTAKOZÁSRA! Megfélemlített emberek állásfoglalásának semmi­lyen ügyben nincs bizonyító ereje - mondta Szat­­máry Zoltán, a Magyar Nukleáris Társaság elnöke. A polgármester asszony is szeretné, ha Paks részt venne a programban. Együtt­működési megállapodást javasol a négy érintett település összefogására. Gazda­sági társaságot lehetne létrehozni a ter­vezés és a kivitelezés megvalósítására. Aggodalmai is vannak persze: Duna­­földvár hasonlóan Bölcskéhez és Mado­­csához költségvetéséből nem tudja fi­nanszírozni ezt a beruházást. A belső há­lózat megépíthető a lakossági hozzájáru­lásokból, a gerincvezeték azonban nem. Ehhez Dunaföldvámak 42 milliót, Bölcs­kének húszmilliót, Madocsának 18 mil­liót kellene előteremtenie. Talán lehetne erre befektetőket találni, ám a DDGáz privatizációja körüli bizonytalanság el­riasztja a tőkével rendelkezőket. Hitelt felvenni pedig felelőtlenség, hisz az az önkormányzatok végleges eladósodását jelentené, amelynek végén a működő­­képesség elvesztése áll. Pályázatokkal is lehet próbálkozni, hiszen voltaképpen környezetbarát meg­oldásról van szó. Igaz a háztartások által a kéményen keresztül a levegőbe enge­dett szennyező anyagok mennyisége lát­szólag nem számottevő, ám sok kicsi sokra megy. Vitathatatlan, hogy környe­zetvédelmi szempontból a gázfűtés jóval előnyösebb, mint a szén vagy az olaj, ezért például a Területfejlesztési Alap pénzzel is támogatja a gázvezeték-építé­seket. A szándék tehát adott. Paks önkor­mányzata is a téma sokirányú vizsgálata mellett döntött és májusban, júniusban valószínűleg határozat is születik majd e kérdésben. A helyi lakosság döntését bizonyára befolyásolja, hogy milyen hitelek felvé­telére nyílik lehetősége a gáz bekötése kapcsán. Hegedűs Zsigmondné, az OTP paksi fiókjának vezetője elmondta la­punknak: örömmel vennének részt a be­ruházás pénzügyeinek bonyolításában. Közterületi közműhitelt tudnak biztosí­tani. Ezt a hitelformát egyszerűsített eljá­rással intéznék, hasonló módon, mint azt az önerős telefonhálózat fejlesztésé­nél tették. így szinte minden leendő gáz­­fogyasztó hozzájuthatna ahhoz a mint­egy hatvanezer forintnyi összeghez, amely fedezné a fejlesztési hozzájárulást és a bekötés közvetlen költségeit - igaz az érvényes üzleti kamatokkal terhelve. Társasházi lakóközösségek együtt is fel­vehetik a hitelt, a törlesztést persze egyenként fizetik majd. A további korszerűsítésre (kazáncseré­re, gázbojlerek, konvektorok vásárlására, központi fűtés kialakítására) is felvehető hitel, bár ez már bonyolultabb, hiszen megfelelő fedezet szükséges hozzá. RÁKOSI GUSZTÁV A mohi atomerőmű elleni tiltakozás céljából szervezett aláírásgyűjtésről mondott ezzel véleményt azon a sajtótájékoztatón, amelyet február 23-án tartottak Budapesten, a Műszaki Egyetemen. A tájékoztató célja az volt, hogy a szak­emberek nézetei is nyilvánosságot kapja­nak, mert - mint Szatmáry Zoltán el­mondta - a mohi atomerőmű befeje­zésével kapcsolatban az elmúlt hetekben megjelent híradásokban és vélemények­ben erős volt az ellenzők túlsúlya, ez pe­dig egyik félnek sem érdeke. A Magyar Nukleáris Társaság szerint a kormánynak nincs oka ültakozni a mohi atomerőmű ellen. A Mohiba tervezett WWER 440/V-213 típusú reaktorok lé­nyegében ugyanolyanok, mint a Pakson működők, ezek biztonsága pedig megfe­lel a nemzetközi normáknak. Alapvetően különböznek a csernobili reaktoroktól, még egy esetleges baleset esetén sem jut­hat el nagy távolságra radioaktív szennye­zés, mivel azt a lokalizációs torony meg­gátolja. A szlovák beruházók ígérik, hogy Mohi üzembe helyezése után leállítják a bohunicei atomerőmű két V-230 típusú reaktorát, amelyekben nincs lokalizációs torony, ezért ez a megoldás környezet­védelmi szempontból előnyös. Más lesz a helyzet, ha a mohi atomerőmű elindul, és Bohunice I—II. blokkjait nem állítják le.-Az eddig összegyűjtött tiltakozó alá­írásoknak sem jogi, sem politikai érvé­nyük nincs - folytatta Szatmáry Zoltán -, mert az aláírásra félrevezető propagan­dával bírták rá az embereket. A tiltakozás alapmotívuma szerint Mochovce egyenlő Csemobillal. Az antinukleáris mozgal­mak első számú módszere a félelemkel­tés. Az atomenergia felhasználása igen bonyolult műszaki kérdés, így ebben laikus emberek véleménye nem lehet per­döntő. Különösen igaz ez akkor, ha a közvélemény tájékoztatása egyoldalú, tu­datosan elhallgatják az egyéb energiater­melési módok kockázatait, ezek pedig jóval nagyobbak, mint az atomerőmű­vekéi. Marx György professzor, a Magyar Tu­dományos Akadémia Környezetfizikai és Sugárvédelmi Bizottságának elnöke a „tudományos lelkiismeretre” hivatkozva kezdte előadását. Mint elmondta, nehéz lenne őt azzal gyanúsítani, hogy az „atomlobbyhoz” tartozik, mert pályája során, soha semmiféle anyagi juttatást nem kapott az energiaipartól. Tudósként az a dolgom - mondotta -, hogy szóljak, ha úgy érzem, hogy ez etikai kötelessé­gem. Csemobilban a reaktor túlhevült és még erősebben kezdett dolgozni - ez okozta a robbanást. Pakson és az épülő mohi erőműben - és ilyen a világ erőmű­veinek kilencvenkilenc százaléka - ha­sonló esetben a lassítóvíz elforr és a reak­tor leáll. A Paksi Hírnök kérdésére Szatmáry Zoltán elmondta: a kormány sajnálatos módon nem vette figyelembe a Magyar Nukleáris Társaság véleményét a mohi atomerőművel kapcsolatos álláspontjá­nak kialakításánál. AZ ENSZ ÁLTAL KÖZZÉTETT STATISZTIKA adatai alapján az atomipar évente tizenötezer áldozatot követel azért, mert sugárzó anyagokkal dolgozik, a szén­ipar - mert radioaktív anyagokat bocsát ki a légkörbe - ennek négyszeresét, hat­vanezret, a foszfátipar százötvenezret, az orvosi sugárvizsgálatok pedig száz­­hatvanezret. Biztonsági és környezetvédelmi szem­pontból az atomerőművek közvetlenül a gázerőművek után következnek, meg­előzve a geotermikus, az olajjal és szén­nel üzemeltetett erőműveket. Csemo­bilban, a robbanáskor harmincegy em­ber vesztette életét, a késői áldozatok száma - Marx György számításai szerint -harmincezer. Nukleáris katasztrófa mindeddig ez az egyetlen történt a világon, ugyan­akkor a szénipari hétévente követel ugyanennyi áldozatot. A légköri atomfegyverkísérleteknek pedig másfél millió áldozata van.

Next

/
Thumbnails
Contents