Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-12-09 / 42. szám

Paksi Hírnök 1994. december 9. Ajándékozni öröm it // KÉSZÜLŐDÉS AZ ÜNNEPRE: ADVENTI VÁRAKOZÁS December elején, ha a naptárunkra pillantunk eszünkbe villan: közeledik karácsony. Ehhez szinte azonnal kap­csolódik egy másik gondolatunk, hogy el­rohant újra egy eszten­dő. Ezt követi egy újabb: készülődni kell, itt az ünnep. Keresztyén egyházi hagyo­mány, hogy a karácsony előtti négy vasárnapot adventnek, a közöttük lévő időt adventi időnek nevezzük. Advent - adventus - latin szó, jövetelt, érkezést jelent. Világosan utal a karácsonyi gyermek, Jézus Krisztus érkezésére. Jövetele, érkezése nyomban egy gondolattársítást ébreszt: vándorlás, úton levés, életünk útja. így gondoltam a 130. zsoltárra, annak pár sorára: Ennek a zsoltárnak a címe: zarándokének. Várom az Urat, vátja a lel­kem... Lelkem várja az Urat, jobban mint az őrök a reggelt. Ahogyan talán már évezre­dek óta mennek a zarándokok a szent helyekre, közben éne­kelnek és a szívükben csendes vágyódás, a célhoz érkezés, a beteljesedés iránt. Hát nem ilyen a mi életünk is? Lehet, hogy valaki még csak 10-20 éve, más talán már 40- 50 éve vagy akár 70-80 éve vándorol. Ez is zarándokút. Életed zarándokújának há­nyadik adventjéhez érkeztél most? Bizonyosan vannak kö­zötte emlékezetes adventek, amikor gyermekszíved izga-HORVÁTH MARGIT Sokakkal és sokszor előfordul, hogy betekintve a ruhásszekrénybe több holmit divatjamúltnak, kopottnak vagy éppen kinőttnek ítél Ha a másik oldalra tekin­tünk, sajnos egyre töb­ben vannak azok, akik örömmel elfogadnák mások levetett cipőit, ruháit. Gyer­mekeik boldogan játszanának a mások által már megunt já­tékokkal. A karácsony közeledtével a Willy Brandt Alapítvány mun­katársainak jutott eszébe az a gondolat, hogy randevút szer­vezzenek adományozók és rá­szorultak között. A szervezők ezúton is szeretnék kérni azt az intézményt vagy céget, aki hat napra önzetlenül rendel­kezésükre bocsátana egy he­lyiséget, ahol az adomány­ként kapott tárgyakat - amelyeket december 16—18-ig gyűjtenek össze - tárolni tudnák. December 19-20-21-én vár­ja az érdekelteket a ka­rácsonyi ajándékbörze. A pontos helyszínről szórólapok adnak majd tájékoztatást, ad­dig részletesebb információt a 310-649-es telefonon kaphat­nak. A börzén szívesen látják azokat is, akik személyesen szeretnék átadni a rászoru­lóknak az általuk már nem használt tárgyakat. Remélhető, hogy a kezde­ményezés sikerrel zárul és így még több em­bernek lehet boldog a kará­csonya. tott készülődésével vártad az ünnepet, mit kapsz, közte lesz-e az, amit így vársz? Vannak bizonyára olyan ad­ventek is, amikor már te készí­tettél azoknak valami kedves ajándékot, akiket szerettél, és izgatottan lested ott fog-e égni annak az arcán az öröm púja, eltaláltad, amit örömmel fo­gad tőled. Az adventi várakozás lehet nagyon szép, ha ilyen régi, boldog adventek emléke vil­lan fel szívedben. Pedig ezek a várakozások nagyon is földi, anyagi várakozások voltak, amelyeknek értéke később megfakult, elveszett. Advent azonban ennél sok­kal többet akar nyújtani. A zsoltár az Urat váró emberszív esengő várakozásáról énekel. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt. Amikor az Úr ideje eljön a számomra, amikor Ő hajol le hozzám életem kérdései, gondjai között, amikor Ő szó­lít meg igéjében és nyújtja a legnagyobb csodát a bűneim bocsánatát, amikor Ő talál­kozik velem. Advent ilyen él­mény. Nyitott szívvel figyelek reá és amikor tetszik néki, amikor Ö látja eljönni az időt, véget ér az éjszaka és felragyog az Ő napsugara. Nemcsak a szememben, de a szívemben is. Sok ember nem tud várni, vagy rosszul vár, türelmetlenül és ha nem úgy alakulnak a dolgai, ahogyan elképzelte el­kedvetlenedik vagy elkesere­dik, csalódik. A zarándokúton menve velünk is megtörténhet ami Simeonnal (Lukács 2:25-33.), aki nagyon öreg em­berként egy hosszú élet vá­rakozása után veheti karjára a kis pólyás Jézust, és a célba ért élet békességével mondja el: most bocsátód el Uram szolgá­dat beszéded szerint békesség­gel, mert meglátták szemeim üdvösségedet. Lesz-e ilyen advented ebben az évben. Nemcsak hangulat, nemcsak nosztalgia, hanem mint akit megérintett Jézus és Vele célhoz ért a zarándokút. Adventnek van még egy ér­dekes vonása. Az óegyházi ige­rend (perikópa) szerint advent első vasárnapjának és virág­­vasárnapnak az igehirdetési igéje ugyanaz: a Jeruzsálembe vonuló Jézus története. Ez egy belső összefüggést jelez. Az ér­kező gyermek Jézus és a gol­gotái keresztre menő Jézus ugyanaz. Aki emberi testbe öl­tözik, hogy egészen közel le­gyen hozzánk, megértse éle­tünket, mit a testben folyta­tunk, annak örömét, szenve­dését, nélkülözését is, ugyanő mondja ki majd a kereszten utolsó szavaként, megváltatá­­sunk, szabadulásunk remé­nyét ajándékozó szavát: elvé­geztetett. A zarándokúira felragyog a kegyelem csodálatos napsuga­ra. -m-y.

Next

/
Thumbnails
Contents