Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-11-25 / 40. szám
Paksi Hírnök 1994. november 25. Zsúptető és lovarda Széles - sugárútnyi - főutcája van a Tolna megyei kis településnek, Györkönynek. Az esős novemberi délelőtt hófehér libák ültek az út melletti pocsolyában. A főutca teljesen kihalt volt, mígnem egy fiatalasszony tűnt fel, aki csemetéjét vezette az eső áztattajárdán. A hajdanvolt fehér tomyú községháza ad mára otthont a falu alsó tagozatos kisdiákjainak, míg a felsősök a főutcai új épületben sajátítják el a tudományokat - mondja Iker Sándor iskolaigazgató, a falu leköszönt képviselő-testületének volt tagja.- Az elmúlt rendszerben szinte dugni kellett az iskolánkat - huppan le székére a nagydarab ember, hogy a körzetesítést megússzuk. - Mert több mint tíz éve, mondhatni: stagnál az iskolások száma, kilencven és száz közötti gyermeklétszámmal. Sajnos, öregszik a falu. Egy ideig az iskola létbizonytalansága erősen rányomta bélyegét a szaktanári ellátottságra. Menekültek a pedagógusok a süllyedő hajóról - neveti el magát. - A Györkönyből elszármazott pedagógusokhoz, óvónőkhöz kellett fordulnom, hogyha lehet, jöjjenek haza tanítani. Mára e téren, ismét százszázalékos a mutatónk. A harminchét éves pedagógusmúlttal rendelkező iskolaigazgató azt az időt említi, amikor a faluban majdnem minden ház zsúptetős volt. Fürdőszobás házakat egy kezemen meg tudtam volna számolni. Tehát volt a zsúptetős ház - folytatja. - Majd a gazdaság segít rajtunk - vélték az itt élő szorgalmas svábok. Segített is, egymás után tűntek el a zsúptetős házak és épültek helyettük a nagy házak, és ma nagyon sokat kéne keresgélném, hogy fürdőszoba nélkülit találjak! m Győrköny félreeső település. szerény munkalehetőségekkel. Az itt élő emberek lehetőségei eléggé korlátozottak, főleg mióta beindult a mezőgazdaság privatizációja. Nagyon sok györkönyi más településeken dolgozik, sokan például Pakson találtak munkát. Bármiről is legyen szó, csak annyit mondhatunk: Györkönyben nem divat a henyélés. Mindig nyugodt a falu... AKI NEM DOLGOZIK, NEM ÉL MEG GYÖRKÖNYBEN Nem divat errefelé a „különleges esemény”... Györköny nemcsak svábbáljáról híres, hanem az itt élő emberek szorgalmáról, összefogásáról is. Az ezeregyszáz lelket számláló kistelepülés lakói ritkán hallatnak magukról, nem divat errefelé az úgynevezett „különleges esemény”. Két fiatalembertől, Dorogi Istvántól és öccsétől Norberttól kaptam meghívást, bár hozzátették: nem történt Györkönyben semmiféle eget rengető dolog. István az atomerőműben tűzoltóként dolgozik, Norbi az ESZI-ben végzett, így mindkettőjük erősen kötődik Pakshoz. A járókelők előzékenyen igazítottak el, merre is találom lakásukat. Szombat délelőtt, a főutcán alig látni embert, minden csendes. Norbertét találom otthon, vele indulunk a szemerkélő esőben megkeresni bátyját. Ez nem tart sokáig, itt mindenki ismer mindenkit. A tagbaszakadt ifjú ember a nem éppen kellemes idővel mit sem törődik, biciklire pattan és máris indulunk, hogy keressünk helyet, ahol nyugodtan társaloghatunk.-Mindig ilyen nyugodt a falu? — kérdezem az idősebb testvértől.-A svábbál kivételével, olyankor nagy a tam-tam. Nagyon sok Györkönyből elszármazott külföldi látogat haza, többnyire Németországból, de a környékbeliek is szívesen eljönnek, rendezvények tarkítják a mulatságot. A svábbál esemény.-Györköny tiszta sváb település hírében áll. — Élnek itt magyarok is, mint például az én családom. Ez a falu egy nyitott közösség, sokan azt hiszik, hogy az itt élő emberek maradi gondolkodásúak, pedig modem felfogásúak. Tessék megnézni hol tart Györköny közművesítése! A településen egyetlen földút sincs, s mindez az öszszefogásnak köszönhető, minden társadalmi munkában készült. A hetvenéves nyugdíjas ugyanúgy lapátolta a sódert, mint a tizenéves suhanc. Ez is bizonyítja, hogy nálunk nem az a fontos, hogy mennyi pénze van a polgármesteri hivatalnak, hanem az emberek szorgalma. Györkönynek nem kell szégyenkeznie.-Azt mondod befogadó közösség. Hallottam, elüldöztek innen egy cigány családot.-Ez nem igaz - vág közbe Norbert. - Elmentek ők maguktól. Talán két hétig voltak itt, úgy látszik nem érezték jól magukat.- Valami csak történhetett, hogy ilyen elhatározásra jutottak...-Nem történt semmi. Az igazság az, hogy senki nem foglalkozott velük, de nem is bántották őket. Az más kérdés hogy nem lehet kellemes, ha az ember jár-kel az utcán, de senki nem szól hozzá, senki nem köszön neki. Szerintem azért történt így, mert nem dolgoztak. Aki nem dolgozik, az nem él meg Györkönyben. Ahogy a fáma tartja: vagy megszoksz, vagy megszöksz. Ök megszöktek - mondja István. - Amikor én leérettségiztem és nem találtam a környéken munkát, fogtam magam és elmentem Geijenbe, képesítés nélkül tanítani. Leszerelésem után is munka nélkül maradtam, még járadékot sem kaptam, ezért kőművesek mellett dolgoztam. Azt mondom: aki dolgozni akar, az talál is magának megélhetést.
