Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-01-12 / 1. szám
1994. január 12. 7 PAKSI HÍRNÖK Lussonium: Újabb régészeti leletek Paks-Dunakömlődön Ásatások a Bottyán-sáncon Paks Város Önkormányzatának anyagi támoga tása révén ismét lehetőség nyűt a lussoniumi ásatások folytatására A szeptember 12. és 24-e között végzett ásatás célja a késő római erőd déli kapuja nyugati részének és a hozzátartozó falszakasznak a feltárása volt A célt a rendelkezésre álló rövid idő ellenére lényegében sikerült elérni, és ezek eredményeként immár véglegesen tisztázódott a Bottyánsancon épített római erődök jellege és kronológiája A tervezett munkát az előzetes megbeszélés alapján Horváth Friderika régész vezette, e sorok írója oktatási kötelezettségei miatt csak megszakításokkal tudott részt venni a munkában. Az ásatáson részt vettek a JPTE ókortörténeti és régészeti spedalizá dót végző hallgatói, a munkásokat pedig a Paks Vá rosi Önkormányzat biztosította, amelynek - és minden más résztvevőnek, támogatónak - köszönettel tartozunk. Az ásatást több szakember meglátogatta, így dr. Szabó Géza, a szekszárdi múzeum régésze, a heidelbergi Ókortörténeti Tanszékének hallgatói dr. Borhy László régész, egyetemi adjunktus vezetésével, valamint egy német építészmérnök. 1990-ben került elő egy késő római kori kaputorony a Bottyán-sánc déli oldalán annak az útnak egy részletével, amely az erődből déli irányban kivezetve a mai Paks területére vezetett Ugyanabban az esztendőben és az azt megelőzőben az erőd északi sarkánál végzett szisztematikus feltárások eredményeként kiderült, hogy a dombot nemcsak a középső és késő római korban, hanem már a Kr. u. 1. században is megszállta egy katonai egység. Ennek a korai, a Flavius-korra (Kr. u. 69"% ) keltezhető katonai tábornak az árka került elő akkor. A jellegzetesen keskeny, ék alakú, valóban V-keresztmetszetú árokban jellegének megfelelően e korra és az azt megelőző Clauaius-korra keltezhető leletek, elsősorban Észak-itáliában készített finom mívű terra sigillata tányérok és igen vékony falú, remekbe formát és változatosan díszített csészék darabjai kerültek elő. Az akkor meglepetésként ható anyagról írott értékelés még abban az évben (1989) az angliai Canterburyben megrendezett nemzetközi limeskongresszuson hangzott el, majd látott Angliában napvilágot Bár korábban meglehetősen nyilvánvalónak tűnt, hogy ugyanitt helyezkedett el a középső császárkorban (Kr. u. 2-3. sz.) mindenképpen meglévő auxiliary tábor, holléte a nyolcvanas években végzett kutatások bizonyos negatívumai alapján bizonytalanabbá vált Az idei ásatások egyik fontos eredménye az, hogy sikerült azonosítani ennek az erődnek, a cohors 1 alpinorum peditata, illetve a Kr. u. 2. század végétől ezt a csapatot helyőrségi szolgálatában leváltó cohors 1 Alpinorum equitata táborának a falát A déli oldalon feltárt késő római kori kaputornyok előterében, majd ezektől nyugatabbra ugyanis nem egy, hanem két erődfal núzódik Megfigyelésüket az tette lehetővé, hogy szerencsés módon itt nem bányászták ki a helybeliek olyan nagy mértékben az erőd mintegy másfél méter széles alapfalait, mint ahogyan megfigyeléseink szerint sajnos az északi oldalon tették. A két fal vonala nem esik teljesen egybe, alapozási mélységük is különböző. A feltehetően a Kr. u. 2. század derekán vagy második felében épített korábbi fal mélyebb alapozású, építéséhez viszonylag nagy méretű, feltehetően a budai hegyekből származó mészkőtömböket használtak fel. A 3- század második felére tehető pusztulása után a késő római korban épült az újabb erőd, amely formájában, de valószínűleg nagyságában sem volt azonos a korábbival. Ennek a kapuját sikerült feltárni a domb déli peremén egy olyan helyen, ahol korábban aligha volt kapuja az erődnek. A kapu nyugatabbra való helyezését bizonyára a már abban a korban is erősen omladozó magaspart, továbbá a minden bizonnyal keskenyebb eródforma tette lehetővé és szükségessé. Az új erőd főfalát többnyire, de nem mindenütt, az elpusztult, legalább a felszínig visszabontott és ott elplanírozott korábbi erődfal belső szélének vonalában emelték. Alapozási mélysége nem éri el a korábbiét, így a metszetekben jól elkülöníthető a két fal egymástól. Ezt a falat már jóval gyengébb anyagból építették: az alapozásba viszonylag apró kődarabok és igen nagy mennyiségű ún. löszbaba került, jelezve, hogy az építőknek jelentős építőanyag-hiányuk volt A fal szélessége alig éri el a 90-100 cm-t, tehát jóval gyengébb volt, mint a korábbi. Keltezése és használata a Kr. u. 4. századra és az 5. század elejére tehető, mivel a vele egybeépült beugró kaputornyok - meglehetősen ritka építési elv ebben a korban - között feltárt, kődarabokkal és téglatöredékekkel elég gondosan kirakott úton késő római leletek, köztük 4. századi bronzpénz került elő, az út fölötti omladékrétegben pedig egy utóbb megbolygatott emberi csontváz, a csontok között pedig leginkább a Kr. u. 5. század első felére keltezhető gyöngyszemek. A kaputornyok közötti útszakaszon még egy törött mérföldkő is előkerült, feliratából azonban csak a legutolsó sor maradt meg: ab Aqu(inco) m(ilia) p(assum) ... Mivel már ismerünk egy mérföldkövet, ami a közelben, a Paks alatti Duna-mederben került elő, és amelyiken a LXX1H mérföldadat olvasható. A kő eredeti helye a limes-út téglagyár fölötti szakaszán keresendő. A hiányzó feliratrészén eredetileg az éppen akkoriban uralkodó császár neve és címei álltak, amiből természetesen felállításának pontos idejét is meg lehetne határozni. Ennek hiányában csak feltételezni lehet, hogy valamikor a Kr. u. 3- század első felében készítették. A közelmúltban befejezett ásatásnak azonban a római erőd legkorábbi periódusára vonatkozóan is fontos mondanivalója van. Az egyik szelvényben ugyanis előkerült egy olyan réteg, amely a Kr. u. 1. század derekára tehető, gazdag leleteivel további bizonyítékot szolgáltatva e fontos folyami átkelőhely korai katonai ellenőrzésének megszervezésére. Az említett rétegből a néhány évvel korábban feltártakhoz hasonló, de még nagyobb számú és egyben változatosabb kerámiaranyag került elő. A fényes piros színben pompázó terra sigillata tányérok az oldalukra applikált figurális ornamentika gazdag változatossága révén az észak-itáliai fazekascentrumok jó hírét öregbítették, de ugyanerre a vidékre tehető a más pannonjai határtelepüléseken alig-alig előforduló finom, vékony falú, véséssel, rovátkolással és rátett mintákkal díszített csészék és poharak eredete is. Előkerült egy olyan érem is, amelyik a Iulius- Claudius dinasztia valamelyik császárjának a nevét viselte. Talán a gondos restaurálás után lehetővé vélik a Kr. u. 1. század első felében hatalmon lévő császár személyazonosságának a megállapítása. A legértékesebb és egyben legritkább lelet egy arany fülbevaló volt, amely találójának, Seres Máriának a kezében kelt új életre. Az összelapult fülbevaló ép formájában egy nagy méretű katicabogárra emlékeztet, amelynek az alján egy egyszerű csiptető szerkezet csavart aranyszála látható. Egészen pontos analógiáját ismerjük többek között a Kr. u. 79-ben elpusztult Pompeji egyik házából. Ennek az ugyancsak aranyból készített fülbevalónak a hátán valóban a katicabogáréra emlékeztető minta figyelhető meg. A rövid ásatás tehát Lussonium római korának minden fázisára vonatkozóan igen jelentős eredménnyel járt Megemb'theto még, hogy - igaz, leletmentés jelleggel - kutatást végeztünk a view; militaris, az erőd körül kialakult polgári település területén is. A Sánchegy déli lejtőjének az aljában vált szükségessé ez a munka, amelynek során néhány kőépület alapfalait tártuk föl. A jelenleg még hiányos alaprajzú, valószínűleg lakóépületek a bennük talált leletanyag alapján a Kr. u. 2-3. századra keltezhetnie Az esetenként a felszínen is jól megfigyelhető épületek nagy figyelmet érdemelnének, jelen állapotukban kellene okét megóvni későbbi feltárásukig Ez különösen akkor lenne fontos, ha mód és lehetőség nyílna egyrészt a régészeti kutatások folytatására, másrészt pedig ezek eredményeként olyan műemléki környezet kialakítására, amely a római erődöt és környékét kulturális és idegenforgalmi centrummá avatni VISY ZSOLT A lussoniumi római erőd déli kapujának feltárása dél felől nézve