Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-11-18 / 39. szám
1994. november 18. Paksi Hírnök Üfl KÉPZŐMŰVÉSZET HELLÉN KAVICSDISZEK FADDI AGYAGSZOBROKON A ház belső szobája, de ugyanígy a többi helyiség is, zsúfolásig tele kisebb-nagyobb alkotásokkal. A falon festmények, különös gyermekvilágot ábrázolnak. Mintha tárlatvezető lenne, úgy invitál szobáról szobára és meséli alkotásai történetét. Még csak hét éve, hogy az anyaghoz, fához, agyaghoz nyúlt, festészetének története pedig csak röpke két év. Egyre sűrűbben hívják kiállításokra, az újság, a televízió is rátalált. Nem szereti a népszerűséget - az alkotásaim fontosak, nem én-mondja. HORVÁTH MARGIT F addon, a kis Duna menti településen járva egyedi világgal találkozhatnak azok, akik ellátogatnak Gáti Mariannhoz. Régi, tomácos, fehérre meszelt falú ház tárul elénk a gondosan zárt, tömör faajtó kinyitása után. A verandán faragott faszobrok, muskátli, a kertben egy-egy fatönkre állítva kerámiaszobrocskák.-Épp a mohácsi kiállításomra készülök - mondja Mariann, miközben beljebb invitál bennünket.- Verseskönyvet készítek - mondja -, és a képek lesznek hozzá az illusztrációk. Egy olyan világot szeretnék a hatnyolcéves gyerekeknek bemutatni, amit egy felnőtt is szívesen elfogadna, elolvasna. - Közben megáll egy festmény előtt, Napból jöttem a címe, és elmondja a képhez írt versét. - Kicsit az én életem, az én világom, amiket leírok. Sok eseményt átéltem, azokat versbe öntöttem, vagy szobrot mintáztam róla. Sosem tanultam a művészetet, az alkotótáborokban meg is róttak, amiért nem a pontos arányokat követem. A festményeiméi és szobroknál is sok mindenre a saját káromon jöttem rá. Eleinte felrobbantak a kemencében az agyagok, mert nem tudtam, hogy égetés előtt üregessé kell tenni a szobor belsejét - mutatja a kész alkotást. Kézbe veszem. Súlyos, két arcot ábrázoló szobor kavicsokkal, gyöngyökkel díszítve. Nehéz lehet megválni tőlük -jegyzem meg.-Valóban. Eleinte nem is adtam el belőlük, de a külföldiek szépen lassan rábeszéltek és el-elvittek egy-egy darabot. Ma is vannak azonban, amelyektől nem válók meg - mutat egy egészalakos Madonnaszoborra -, de akad erre ellenpélda is. Kisétáltunk az udvarra, a műhely felé, megálltunk az októberi napsütésben.- Szomorú lesz a kert - kezdte lassan Mariann -, ha a hidegek, az eső miatt be kell vinnem a szobrokat, virágokat. A gyermekcsoportokkal sem tudunk majd itt kint játszani, agyagozni. Gyakran jönnek. Lelkesek, kissé szeleburdiak, előfordul, hogy öszszetömek valamit. Közben megérkeztünk az apró, néhány négyzetméteres műhelybe. Az agyagozókorongon frissen elkészült mű, egy sellő. A földön deszkalapra téve szárad a nyári görögországi kirándulás ihlette mozaik. A polcokon pedig sok-sok szobor. Mariann lelkesen meséli, melyiket melyik vershez készítette. Mutatja görögországi kincseit a színes kavicsokat, amelyek javarészét már felhasználta díszítésként.-Azt mondták nekem, az agyaghoz nem való a kavics. Egyedi dolog. Erről ismernek rám-mosolyog. Valóban, alkotásait látva, verseit hallgatva semelyik izmusba nem sorolható. Ő csak Gáti Mariann, aki művei között éli életét, néha kiszakad a világba egy-egy kiállításmegnyitó erejéig, majd újra a korong, az ecset és a ceruza lesz az élete. Alföldi tanyák: sorakozó! PRÉHÁZI ILDIKÓ £zórólap nyomán jutottam el j Pakson, a Városi Művelődési Központban rendezett „képkiállításra”. A meghívót olvasván kíváncsi lettem milyen környezetben, milyen keretek között zajlik egy ilyen vásárlással egybekötött kiállítás. Elképzeltem, amint kellemes környezetben díszlenek a festmények, amint műértők kínálják azokat megvételre. Máris szembe ötlöttek a festmények a főbejáratnál. Az előszobában tárlatot? - gondoltam. Fájlalják, hogy nem lehet az utcán árusítani, mert úgy talán még több kép elkelt volna. Az árusítók* kérdése viszont az volt: vásárlási szándékkal jöttem-e? Nemmel feleltem, mégis készségesen válaszoltak kérdéseimre. Miért itt árusítanak? - Hát kérem, ha beljebb megyünk, már többet fizetünk! Kiderült: még a politika is kihat a képvásárlásra, és olyan helyre sem érdemes menni, ahol építkezés, vagy nagyobb munkálatok folynak. A képek ára tizenkétezerötszáz és ötvenhétezer forint között mozgott. Főképp tájképek voltak - azokra van kereslet -, de színesíteni kívánják a palettát absztrakt képekkel, figyelve a fiatalok igényeire is. Az üzlet az üzlet. Csak úgy mehet egy ilyen vállalkozás - galériák „összefogása” -, ha minél több képet el tudnak adni. Ha alföldi tanya kell, akkor egymás után sorakoznak az ilyen képek - a vevő kívánsága szerint! / Úgy döntöttem, egyelőre - biztos, ami biztos -, maradok a Nemzed Galériánál. Ott legalább senki sem akar rámtukmálni egy képet...
