Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-11-18 / 39. szám

1994. november 18. Paksi Hírnök csak pénzt tudnak átnyújtani esténként. A gimnazisták válaszait ele­mezve, úgy tűnik: a csellengés oka az lehet, hogy a fiatal nem talál elfoglaltságot. Nem tanul, vagy nem jól, nem szeret ott­hon lenni, szűk az érdeklődési köre, nem sportol, nem olvas könyvet. Egyikük azt is felve­tette, hogy nincs olyan városi rendezvény, amin a fiatalok összejöhetnének, hisz nem le­het mindig csak diszkóba járni. Mit jelent a kikapcsolódás az iskola zárt világából? Leg­több esetben laza baráti kap­csolatokat, sétát a Duna-par­­ton. Szívesen ülnek be pizzé­­riákba a gyerekek. Gyakrab­ban mennének moziba is. Ér­dekes módon a könyvtárláto­gatás, vagy színház és múze­um nem szerepel gyakran programjukban, s ami a leg­sajnálatosabb, a sport sem. Hova nem mennek szívesen a gyerekek? Diszkóba, vagy pe­dig kocsmákba, ahonnan sze­rintük züllött alakok tánto­rognak ki. Harmincegy gimnazista kö­zül tizennyolc helyezte első helyre a családot az érzelmi fejlődésben. Az iskolát ketten, a sportot egy gimnazista jelöl­te meg, a baráti kört három fia­tal. Tanácsot szeretnének adni a szülők, de a gyerekek ezt megosztva fogadják el, akár­csak a barátaiktól. A jövő még kialakulatlan­nak tűnik sok középiskolás számára. Értelmiségi pályára igyekeznek, olyanra, amiből meg is lehet élni. Legtöbben a továbbtanulást választják, or­vosi egyetemen, vagy tanári diplomát nyújtó felsőoktatási intézményben. Néhányan az érettségi utáni családalapításra gondolnak, házastárssal, gye­rekekkel képzelik a közeli jö­vőt. A siker vágya is feltűnik, egyikük filmrendező akar len­ni, ketten nem akarnak Ma­gyarországon maradni, mert mint mondják, „jó világ” itt so­ha nem lesz. A műszaki pálya egyiküknél sem életcél. Az Energetikai Szakképzési Intézetben egy lányokból álló osztály válaszolt a kérdésekre. 5 A válaszokból kitűnik: akinek a szülei új házasságban élnek, az új családban már nem érzik jól magukat. A szeretet pénz­zel való megváltását a meg­változott viszonyoknak tudják be, úgy vélik, hogy az újgazda­goknál ez a módi. A csellengést menekülésnek vélik a családi körülmények elől. A lányok szabadidejük­ben szívesen mennének cuk­rászdába, pizzériába, színház­ba, moziba, könyvtárba. A diszkót az ESZl-s lányok nem kedvelik, kocsmába se men­nének be semmi pénzért. A családtagok rangsorolásában az apa és anya egyformán sze­repelt az első helyen. Tanácsot a legtöbb esetben a lányok a barátnőktől fogadnak el, mert sok esetben olyan a téma, hogy csak egy barátnővel lehet megbeszélni... Pontosan tudják, mit várnak a jövőtől, s ezt gondosan épí­tik. A cél az egyetemi diploma. Művelt, okos férjet képzelnek maguknak. Nagy kertes ház­ban szeretnének élni, több gyerekkel. Szüleiket is segíteni fogják, hisz érzik, hogy ezzel tartoznak nekik. A fiúk hasonlóan véleked­nek az első két kérdésről, mint a lányok. A tanulás mellett csak a hétvégén jut idejük a ki­­kapcsolódásra. Ilyenkor mo­toroznak, diszkóba járnak. A fiúk bátrabban kipróbálnak minden szórakozóhelyet, leg­feljebb nem mennek még egy­szer vissza. Tanácsot édesap­juktól várnak és fogadnak el. A továbbtanulás nem egyértel­mű cél, s egy ide­ig külföldön sze­retnének dolgoz­ni. Hazajönné­nek a sok pénz­zel, és családot alapítanának, az­után „jöhet a bol­dog élet”. Nősülés nem áll szándékuk­ban, csak majd 25-30 évjesen. Bizonyítani akar­nak szüleiknek, hogy nem felesle­gesen foglalkoz­tak velük, meg­állnak a saját lá­bukon. Akad, aki sportsikert tűzött ki célul az elkö­vetkezendő évekre. Paksnál nagyobb vá­rosban akarnak élni, mert úgy gondolják a lehetőségek itt be­határoltak. Utálják a lakótele­pet. A szakmunkástanulók nem kedvelik azokat a szórako­zóhelyeket, ahová olyanok jár­nak, akiknek van pénzük és fel is vágnak vele. Kedvelt szó­rakozóhelyük egy söröző a vá­ros szélén. Miért van az, hogy többen arra a kérdésre, hogy hova nem tennék be a lábukat a könyvtárat, a múzeumot ír­ták be? Családtagnak érzik magukat otthon, sokuknak több test­vére van, jobbára többgenerá­ciós családban élnek. A célta­lan csellengés mögött zilált családot feltételeznek. Szeret­nek moziba járni, diszkóba. A kocsmákat ők sem kedvelik, kivéve egy társukat, aki ki­­kapcsolódást talál ott. Szeret­nek kirándulni, sétálgatni a Duna-parton. A családi rang­sorolásban az apa áll az első helyen, ők maguk valamelyik testvér mögött szerepelnek a családi hierarchiában. Nem kémek tanácsot senkitől, min­dent a maguk feje után tesz­nek, vagy: „tanácsot csak attól fogadok el, akiben teljesen megbízok, márpedig ilyen nincs.” Az érzelmi fejlődésben sze­repet játszók sorrendjében többségüknél első helyen a család áll, utána a baráti kör, s kedvesük, aki jelentősen befo­lyásolja őket. Az iskola inger­­szegény környezetben, kortár­saiktól, lehetőségeiktől távol van, kinn Biritón - mondják. A könyvektől való irtózásnak mély társadalmi gyökerei le­hetnek. A szakmunkásképző tanrendjében a humán tár­gyak másodlagos szerepet töl­tenek be. A jövőt illetően a tervek szerények, egy saját műhely a legnagyobb álom. Többen csak a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzését tűzték ki célul, némelyikük gimnázi­umi érettségit akar tenni. Fel­tűnik egy biztos állás képe, egy munkahely, ahol majd jól érzik magukat, ahol jól keres­hetnek. EÖRDÖGH GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents