Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-11-18 / 39. szám
Paksi Hírnök 1994. november 18 Választó diákok BOZSITS MÓNIKA Csaknem egy hónapon át korteskedtek a diákok a paksi középiskolákban. Íz új oktatási törvény fontos szerepet tulajdonít a diák önkormányzatok megalakulásának. Nemrégiben kezdődtek az első szárnypróbálgatások.-Az eszmei és tulajdonképpen a gyakorlati segítséget is a városi diákönkormányzatban tevékenykedő diákjainknak köszönhetjük a választások megszervezését illetően - mondta dr. Rosner Gyuláné, a Vak Bottyán Gimnázium igazgatója. Az iskolákban az önkormányzati választások szabályai szerint szavazhattak az „iskola polgárai”. A jelölőcédulán húsz aláírásnak kellett szerepelni ahhoz, hogy ajelölt felkerülhessen a szavazólistára. Egyetlen kikötés a jelöltekkel szemben az volt, hogy programot kellett készíteniük. Többen csak általánosságban ígértek „szuper sulit”, „sok programot”, „jó bulikat”, de akadt, aki pontokba szedve tett ígéretet „a házirend demokratikus megvitatására”, „a diákok magánéletének tiszteletben tartására”. Ezek után a szavazólapon megjelölt nevekből lehetett választani, és a diákok által készített urnákba kellett bedobni a szavazócédulát. Az urnákat november 11-ig lezárva őrizték, majd az ESZI- ben rendezett közös gólyabálon kihirdették az eredményt. APASZI-ból és a GIMI-ből hat-hat fő, míg az ESZI- ből három fő képviseli a jövőben az iskolai diákönkormányzatot. 4 PIZZA LEGYEN ELEG, A TÖBBIT MAJD MEGLÁTJUK Mi motiválja azokat a mai gyerekeket, akik ott guggolnak, szotyolát köpködnek a bazársor tetejéről? Néhány év múlva milyen jövőt képzelnek-szánnak maguknak? A gimnázium osztályfőnökei évek hosszú sora múltán is a régi legendás osztályt emlegetik, amelyben a tizenéves paksi fiatalok nem melegedőnek használták a gimnázium osztálytermeit, nem tekintették strébernek társukat, aki meg akarta tanulni a kémiát, a történelmet. Érettségi előtt nem átallották magántanárhoz menni, hogy biztos legyen a felvételi matematikából, magyarból, miközben szabadidejük egy részét arra áldozták, hogy idegen nyelvet tanuljanak. Sikk a fűben guggolva üldögélni a lakótelepen, a vá- I sárcsamok előtt. Nemrég még külföldi árusok árulták portékájukat ott, ahol a hét néhány napján paksi tizenévesek múlatják a délutánt, hogy időnként beljebb nézzenek a biliárd- és játéktermekbe. Ugyanebből a korosztályból jó néhányan a közelmúltban átvették a Tehetséges Paksi Fiatalok Alapítvány kuratóriumától az elismerést, amit a tanulásban, sportban, zenében és egyéb területeken elért eredményeikért kaptak. Mi motiválja azokat a mai gyerekeket, akik ott guggolnak, szótyólát köpködnek a bazársor tetejéről? Néhány év múlva milyen jövőt képzelnek-szánnak maguknak? Erre a kérdésre próbáltam választ kapni. Felméréseket kerestem, melyek a fiatalokat szondázták kérdésekkel, de ilyesmit nem találtam. Annál inkább több Gallup-felmérést, hogy például mennyire ismertek a város vezetői, vagy mit jelent az erőmű jelenléte? Hogy a Pakson élő több ezer fiatalnak mi a gondja, vágya, jövőképe, az senkit nem érdekelt. Ez nem helyi jelenség, így van ez országszerte. A következtetés lehangolt, a társadalomból a gyermekközpontúság egyszerűen kiveszett... Paks iskolaváros, főiskolája, két középfokú tanintézménye, egy szakmunkásképzője és négy általános iskolája van. A városlakók egynegyede iskolás korú. Választ kerestünk arra, milyen a kapcsolata a tizenéveseknek a családdal? Vajon a pénz helyettesítheti-e a szeretetet, törődést? Miért csavarognak céltalanul a városban a fiatalok? Hová lehet menni Pakson egy tizenévesnek szórakozni? Hová nem tennék be egyáltalán a lábukat? Menynyire érzik magukat fontosnak a családban? Érzelmeik fejlődésében mi játszik nagyobb szerepet: a család vagy az iskola? Kitől fogadnak el tanácsot a tinédzserek? Milyen terveik vannak sajátjövőjükkel? Harmincegy gimnazista egyértelmű igennel válaszolt az első kérdésre, fontos számukra az otthon. A második kérdésre adott válasszal elutasítják a szeretet, törődés pénzzel való helyettesítését családjukban, bár néhány tizenévesnek a sok munka miatt szülei
