Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-11-04 / 37. szám
1994. november 4. Paksi Hírnök au A Paksi Hírnök POSTÁJÁBÓL Tekintettel 56-os múltamra, reagálnom kell. A múltamat vállalom, jelen soraimat is... □ Paksi Hírnök 7030 PAKS Pf. 25. $ & un a 19194! TÍIMtKÍKSMtEÍ ÚMUM1 U »56 « ItTllíll («um» Silit»sál ftlíHBtiit mm »•uiiwu mi ms mmmm 1!»» 23:.Í8 Hivatkozással lapjuk 1994. október 21-i számában Egy kiállítás képei és Rosner Gyula érvei címen Rákosi Gusztáv tollából megjelent írására kérem az alábbi hozzáfűzésem közlését: Rosner úr! A fent jelölt közlés megjelenése előtt Dunaújvárosból beszéltem Önnel telefonon a Paksi Helytörténeti Múzeum faláról hiányzó emléktábla ügyében. Beszélgetésünk során nem említette, hogy cikket jelentet meg a tárgyban a Paksi Hírnökben. Viszont kérdésemre, hogy kinek az utasítására nem helyezik vissza az emléktáblát? - „Én, mint a múzeum igazgatója utasításomra” - volt a választ. Meglepődve olvasom az „Ez rivalizálás” kezdetű alcímet. A magam részéről nem akarok rivalizálni, de az Ön által 1956-os emléktáblának nevezett (nekem ereklye) márványtáblával kapcsolatban, tekintettel 56-os múltamra, reagálnom kell. A múltamat vállalom ! Jelen soraimat is. Az emléktáblát javaslatomra 1992-ben Paks Város Képviselő-testúlete megtárgyalta és ellenszavazat, tartózkodás nélkül - a mellékelt fénykép szerinti szöveggel - egyhangúlag megszavazta (jzk. a polgármesteri hivatalban). Tehát az emléktábla az 1919-es terrorcselekmények áldozatai, valamint 1956 mártítjai és 1992. október 23-i emlékbeszédemben részletezett egyéb paksi történelmi események emlékére állíttatott. (A beszéd a Paksi Hírnök 1992. november 18-i számában olvasható.) Mindez ma már helytörténet, és mint ilyen, nem csorbítja a Paksi Helytörténeti Múzeum aktualitását. Véleményem szerint a kerítésépítés az emléktábla eltávolításának helytelen indoklása (mert azon az épületszakaszon a Kiss József-féle lakóház végfala volt). Nem feltétlenül szükséges oda kerítést építeni. Ami egyébként is engedélyköteles és költséges. Külön felhívom igazgató úr figyelmét, hogy amennyiben az emléktábla elhelyezését a még ma is funkcionáló önkormányzati képviselő-testülettel kellett megszavaztatni, úgy az eltávolításához is ez szükségeltetne. Addig is, amíg mindezeket megszerzi, szépen kérem / igazgató urat, hogy az emléktáblát őrizze a múzeumban, nehogy ez is elvesszen, mint az eredeti 1919-es emléktábla. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a magam részéről az emléktábla eltávolítását arcul csapásnak érzem (az 1957-ben kapott pofonokat csak előlegnek számítom) és 1919-1956 áldozatai szempontjából kegyeletsértésnek értékelem. GÁRDÁI GYÖRGY 2400 Dunaújváros, Vasmű út 27. Ui.: Utólag tudtam meg, hogy a paksi múzeum nem Helytörténeti Múzeum, hanem Városi Múzeum lesz, ez némileg változtat, módosítja erre vonatkozó álláspontomat. ARCUL CSAPÁSNAK ERZEM AZ EMLÉKTÁBLA ELTÁVOLÍTÁSÁT Mentés a szertárból Az élet hozta szituáció mindig teljes embert kíván. Minden tűzoltó szabadon dönthet, hogy az életmentésnél vagy az oltásnál melyik megoldást választja. Gyermekek esetében ha lehet, még fokozottabb az odafigyelés. Mégis előfordulhat, hogy a biztonságosan kimenekített tanulók közül hiányzik valaki. így történt ez a Móra Ferenc Általános Iskolában is. A tűzoltók a mérgesgázokkal teli kémiaszertárból mentettek ki egy diákot. Vigasztaló ebben az esetben csak az, hogy ott és akkor a tüzet csak egy-egy piros zászló, a mérgező füstöt pedig egy-egy kék zászló szimbolizálta. A diákok élvezhették, hogy rövidebb volt a fizika vagy éppen a matek óra, a tűzoltóparancsnok pedig ismét meggyőződhetett arról, hogy jól felkészült csapat dolgozik a keze alatt. Az elmúlt hét három napján hajtottak végre parancsnoki ellenőrző gyakorlatot a paksi tűzoltók. Áz oktatási intézmények tűzriadótervével összhangban, az iskolákkal előre egyeztetett időpontban. A riasztás után kivonuló egységek csak a gyakorlat végén tudták meg, hogy nem élőben ment az „adás”. Mindez jó alkalom volt arra, hogy a parancsnok meggyőződjön állománya fizikai állóképességéről, kellő gyorsaságáról. A paksi tűzoltók évente két alkalommal vesznek részt hasonló gyakorlaton.
